Miért nem vonatozható körbe a Balaton?

– Mi az oka a Balatonaliga és Balatonakarattya között található folytonossági hiánynak? – kérdeztük Dorner Lajostól, a Városi és Elővárosi Közlekedési Egyesület elnökétől, valamint a Balaton Fejlesztési Tanács szakértőjétől. 

– A déli parti vasutat, a Déli pályaudvar–Fiume vonalat Széchenyi István javaslatára francia és angol tőkéscsoportok, javarészt az osztrák Rotschild bankház pénzéből 1860–61-ben építették meg. Az északi parti vasutat az állami tulajdonú MÁV csak majd ötven évvel később, a Balatoni Szövetség fellépése és az északi parti települések közadakozása nyomán, miután több mint 3600 ember tüntetett érte. Kossuth Ferenc miniszter erre a társadalmi nyomásra terjesztette a kormány elé a Pusztaszabolcs-Börgönd-Szabadbattyán-Balatonakarattya irányú vonal tervét. Az akkori tulajdonviszonyok miatt a MÁV nem tudott Székesfehérvár felé menni, nem volt az övé a terület, így Pusztaszabolcs felé kényszerült kerülni. A vonal 1909-re készült el.

– A konkurens helyzet miatt nem lett találkozási pontjuk?

– A két part önálló életet élt. A déli vasút elsősorban kereskedelmi célt szolgált, ezzel lehetett a legrövidebb útvonalon eljuttatni a magyar terményeket a fiumei kikötőbe. Ez az oldal mocsaras volt, ezért a vasút védelmében kiépítették és rögzítették a tó mai partvonalát. Az északi parton kiépülő vasút nem ment ilyen közel a tóhoz, jobban figyelembe vette az adottságokat, és elsősorban a helyi településeket, valamint az éledező turizmust szolgálta ki. Akkoriban Balatonfüred volt a divatos hely. A két szárny elkülönülését mutatja, hogy a déli vasút még a húszas-harmincas években is siófoki hajócsatlakozással kínálta a jegyeit az északi part felé. Az állami MÁV-nak a legkésőbb a déli vonal került a tulajdonába, csak a II. világháború után. De a konkurens helyzet ezután is megmaradt.

Teljes cikk: veol.hu