Gondolatok Édesapánkról

Így kerültek hozzánk Annától az őszirózsák, a gyönyörű májvirágok, Icától a szellőrózsák, a különleges liliomok, Marika nénitől a lenvirág és a krókusz. Majd folyamatosan kaptunk, Margit nénitől téltemetőt, Erzsikétől gyönyörű sárga virágokat, Gyöngyikétől krókuszokat, Erzsi nénitől szamócát, Böbikétől rozmaringot, és tüdőfűvet. Minap a szomszéd Pistitől őszirózsa palántátákat kaptunk.

A virágjai folyamatosan nyílnak, januárban a hunyorral kezdődik, és pompáznak egész évben. A kert mindig ad feladatot a számára. S ő mindig megtalálja a munkát, néha úgy érzem, erején felül is. Árvácska és pistike palántát mindig vásárol a piacon, mert azt Édesanyánk nagyon szerette. És a ott van a szívvirág, amely azóta is minden májusban pompázik a kertjében.

Amikor a virágait ültette, akkor gondolta ki, négy éve, hogy szeretne egy okostelefont. Jó lenne lefotózni, videózni ezeket. Elkísértük vásárolni, s rövid időn belül ráérzett a készülék kezelésére. Olyan nagy örömet hozott az életébe. Fotózta, videózta a virágait, a kertjét, még a hóesést is.

Mindig tiszteltem érte, és felnéztem rá, hogy ilyen nyitott a világra. Kisgyermek korában a petróleum lámpa fényénél éltek a családjával. Ma, 88 évesen okostelefont használ.

Sokat tanultam Tőle. Mindig azt monta: „Sosem azt kérdezik majd, hogy mennyi idő alatt csinálták, hanem, hogy ki csinálta” Igen, háromszor is megnézem azt, amihez a nevemet adom.

Láttuk, hogy becsületesen dolgozik, mert a befektetett munka mindig megtérül. Mindent csak egyféleképpen lehet tenni: jól, szívvel-lélekkel.

Az első fogalmazásom Édesapánk kerékpárjáról írtam: mindig menetkésznek kellett lennie, mindig jól kellett működnie a lámpájának, és a fékjének is, mert bármikor jöhetett az értesítő érte. S jött is. Utólag mesélte, hogy sokáig őrizgette a fogalmazásom. A munkája a hivatása volt: mozdonyvezető volt.

Mindig örömmel töltötte el, amikor a régi kollégáival összefutottunk a piacon. Büszkeséget láttam rajta, jó érzéssel töltötte el. Nagyon jó találkozási pont ez a városlakók számára.

Évekkel ezelőtt megmutatta, és nekem ajándékozta a kék füzetét, amelybe beleírta azokat a fontos dolgokat, amelyről azt gondolta, szüksége lehet a gőzmozdonyvezetői tanfolyamon. Diesel mozdonyvezetőként ment nyugdíjba, 42 év után.

A legelső, amit Édesapánktól megtanultunk a pontosság volt. Ez aranyszabály volt, ahogy ő hívta.

Tőle tanultam azt is, hogy az ember tegyen érte, és valósítsa meg az álmait. Azt gondolom nem csak azzal nevelünk, amit mondunk, hanem azzal, ahogy éljük az életünket. Valamint azt is „Az ember saját magának ne csináljon bosszúságot.”

A napjaiba mindig belefér, hogy elolvassa a Dunaújvárosi Hírlapot, az első betűtől, az utolsóig, s a lényeget néha aláhúzza. Mindig élvezettel tanulmányozta azokat a cikkeket, amelyek arról az időszakról szólt, amit ő is megtapasztalt. Gondolatébresztőek voltak ezek a számomra is. Édesapánknak történetek jutottak eszébe a gyermekkoráról, a háborúról, a katonaságról, az albérletekről, a munkájáról, a családjáról.

Egyszer a nagyapjával a vásárból jöttek haza lovaskocsival, és elkapta őket a határban a vihar. Akkor látta sírni a nagypapáját, amikor a földjükhöz értek. – Látod kisfiam, ez volt az égész éves munkánk. S nem maradt belőle semmi! Akkor határozta el, hogy másféle munkát fog majd választani.

Sokszor összeszorult a szívem, milyen nehéz élete volt. Milyen sokat nélkülözött, 1934-ben született.

Sokat tanultam, arról is, ahogy az élthez hozzááll, ahogy eltervezi a napjait.

A jó gazda szemével körbejárja a kertjét, mindig beosztja az idejét, megtölti a napját. Locsol esővízzel, s amikor a járdát söprögeti, tovább is söpröget, és a faleveleket is kipiszkálja a csatornából. Észreveszi a feladatot. Boldogan várja a tulipánjai virágzását, szőlője termését. Vizet tesz kertje madarainak, figyeli őket.

Szereti a tv-ben az ismeretterjesztő filmeket, utólag kiderült, egyszerre néztük ugyanazt azt a műsort mindketten.

Amikor főz, élvezettel teszi. Megadja a módját. A lebbencslevesének, bablevesének, paprikás krumplijának nincs is párja.

Családja veszi körül, öt kislány boldog Dédipapája.

Figyeljük, ahogy gondozza a növényeit, virágjait. Ahogy saját készítésű titkos permetével kezeli a tetvektől, ahogy kapálgatja a kertjét,ahogy menet közben lecsippenti a kaccsot a szőlőjéről. Nála még a fűszálak párhuzamosan nőnek.

A kiskertek hidak a szomszédok között. Mindig virágzik valami szép virág, lehet csere-berélgetni, beszélgetni róla. S tudnak is.Tavaly dinnye nőtt a kiskertjében, közös öröm volt a szüretelése. Heteken keresztül emlegették is.