Mindig megújulva kereste az újabb kihívásokat

Pista bácsi az élete során kanyargós utat járt be?

- Nagylókon születtem, onnét Sárszentmiklósra, majd a közeli Szarvaspusztára költöztünk. A családunk mezőgazdasági munkát végzett. Amíg nem mentem el katonának, én is ott éltem velük, 1952-ig – mondta. Majd így folytatta: - Sárbogárdon szolgáltam, nem panaszkodok miatta. Egy év után viszont Leányfaluba vezényeltek bennünket, a szénbányában dolgoztunk. Ez nem egy könnyű munka volt, hiszen körülbelül 250 méter mélyen dolgoztunk. villanyfény nélkül, a bányászlámpa mellett lapátoltuk ki a szenet. Egyszer nagy bajba kerültem, pedig semmiről sem tehettem. Rám omlott a „hegy”! Kimenekítettek, de többé nem végeztem azt a munkát.

A leszerelés után a gépeket választotta?

- Visszakerültem Szarvaspusztára, ahol a körmös Hoffer traktorra ültettek. Nem volt valami kényelmes, de még fiatal voltam ezért az volt a lényeg, hogy „hadd’ menjen!”. Megszerettem a gépeket. Utána Ménesmajorban az állami gazdaságban folytattam a traktorozást, de akkor már rendesen le is vizsgáztam belőle. Amire külön büszke lettem: a kombájnt is hajtottam. 

A vasút is megtetszett Pista bácsinak

-Előbb a vágányfektetőknél kaptam munkát, aztán kerültem a mozdonyra – fűtőnek! Nem mondom valami nehéz munkának, mert egy kis ajtón kellett a szenet a tűzbe dobálni, de egész úton azért sokat kellett csinálni. Akkor persze úgy láttam, hogy hozzám képest a mozdonyvezetőnek semmi dolga, mert csak nézelődik, meg a gépet hajtja. Lehet, hogy megfelelt a hozzáállásom, mert onnét is tovább küldtek egy tanfolyamra. Utána már segéd mozdonyvezető lettem. Megint eltelt egy kis idő, látták, hogy ezt a két mozdonyos munkát már alaposan kitanultam, a gépeket is szeretem, a segéd vizsgám is megvolt, hát megint tovább küldtek. Azt a vizsgát is megcsináltam, aztán harminc évig voltam mozdonyvezető, amíg nyugdíjba nem mentem. Egész életemben úgy két évenként változtattam a helyzetemet, hogy jobb munkát és több keresetet találjak. A végére ez maradt, ez lett a legjobb munkám az összes közül. 

Mégsem a vasútállomás közelében építkezett?

- Ezt a házat, amiben ma is lakunk a lányommal az Erikával, 1963-ban építettük, amikor ő első osztályos volt. A kőművesünk a Mergl Matyi volt. Kitaláltuk, hogy hány és mekkora szoba, vagy más helyiség legyen, aztán szépen elkészült. Jó helyen van, szerettem itt lakni. A vasútállomás olyan másfél kilométerre van, de ez akkor meg sem kottyant, baj nélkül, jobban elszaladtam, mintahogyan most sikerülne (mondta nevetve), úgy mondtuk, hogy kisétáltunk. Nem igazán gazdálkodtam, a földet is eladtam, mert láttam, hogy nem lesz rá időm. Itt a ház körül a kertben mindent megtermeltem, ami nekünk kellett. Gyümölcs, szőlő és abból bor is került. Az ünnepekre soha nem kellett vennem, a sajátom is finom volt. A vendégeket is megmertem kínálni vele, mert nekik is ízlett. A baromfiudvar sem volt üres, a disznóvágásra is a magunké került. Nem szenvedtünk hiányt semmiben sem. Elégedetten éltük az életünket.

Miért maradt Nagykarácsonyban?

- Mert jó helyem volt itt. Nem vágyakoztam én sehová, senkivel sem cseréltem volna. A szomszédokkal is jól elvoltunk, legjobbnak a Fekete Imre és a Macula Pannira emlékezek, de mindenkivel jóba akartam lenni.

Hogyan telnek a mindennapjai manapság?

- Jól telnek, de egy kicsit lassan, öregesen. Egyszer jobban vagyok, máskor nem annyira. Teszek-veszek napközben, kint is megcsinálom a magamét, de még konyhában is a hasznomat veszi a lányom az előkészítésnél. Egyedül már nem állok neki főzni, mert tudom én, hogy mit – hogyan, de lehet, az ízekkel egy kis hiba lenne - mondta nevetve.

Gyanítom, hogy, ha ketten üldögéltünk volna, miután a Pista bácsi bemelegedett a beszélgetésbe, aztán megjött a huncut jókedve, és az emlékei is szépen sorban megelevenedtek, egy szuszra egy ügyes kis könyvet is lediktált volna nekem. Sajnos mennünk kellett, amit ugyan sajnált, de persze egyet kacsintva kimondta: „nem olyan nagy baj, mert nekem még sok dolgom van ám mára kint a kertben!”. Jó egészséget kívánva reméljük, hogy legközelebb leírjuk azt is, ami most kimaradt a mesélésből!