Áldatlan állapot

2023.02.04. 07:00

Tartozunk, követelnek tőlünk – behajthatják?

Filmek kezdődnek néha úgy, hogy felhívják a nézők figyelmét arra, történetük esetleges hasonlósága, egyezése a valósággal a véletlen műve. Nos, mi most előre kijelentjük, történetünk tökéletesen megegyezik napjaink valóságával – természetesen nevek említése nélkül csak a biztonság kedvéért.

Agárdy Csaba

Előfordulhat, hogy nem tudunk fizetni, jön az adósság, majd a követeléskezelő

Fotó: LUS/VG

Az egyik szereplőt nevezzük Olvasónak, aki a közelmúltban levelet kapott a másik főszereplőnktől, a Követeléskezelő cégtől, egy olyan cégtől, amit a köznyelv csak behajtóként említ. 

A történet lényege: az év elején kelt levélben egy 2010-es tartozásra hívja fel figyelmét az Olvasónak a Követeléskezelő. Az összeg nem kicsi – több mint félmillió forint –, aminek közel kétharmad részét a késedelmi kamat teszi ki. (Itt kell megjegyezni, a követeléskezelők sokszor a tartozás összegének elenyésző hányadáért, szinte fillérekért megszerzett és elképesztő összegekre – mondhatjuk uzsorára – kamatoztatott követeléseket akarnak behajtatni, néha fenyegetően, ráutaló magatartással, vagy egy átlagember számára nehezen átlátható trükkökkel, de semmiképpen sem Grál-lovagként. Például felajánlják a gátlástalan „felturbózott”, sokszor elévült tartozásra a részletfizetési kedvezményt vagy csökkentett, egyösszegű fizetést.) 

De mit lehet tenni akkor, amikor tizenhárom év után kap az ember egy levelet, amiben tudatják vele, tartozik, de csak az összeg nagyságáról értesítik, és fogalma sincs arról, honnan is ered a tartozása. Ekkor levelet ír a Követeléskezelőnek, aki válaszol, hogy adatvédelem miatt adja meg „hősünk” az adatait. Olyanokat, ami alapján az előző levelet megkapta. Újabb levélírás, jön a válasz az összeg tételes felsorolásával. Az Olvasóban felmerül a kérdés: jogos ez, tizenhárom év távlatából milyen tartozásról értesítik? Mint annyian ebben az országban, ő is tájékozatlan a jogban, mint annyian, ő sem olvassa el alaposan a saját szerződéseit, és ha elolvassa, sem tudja értelmezni azt. Ehhez jön, hogy Magyarországon még nem bevett szokás, mint egyes más nemzeteknél, hogy az emberek általában úgy rendelkeznek ügyvéddel, mint mi háziorvossal. 

Mit tehet az Olvasó? Elkezd gondolkodni, mert rémlik neki valami a tartozások elévüléséről. Utánajár a dolognak, jogász ismerősöktől információt kér, hogyan is áll az ő esete? 
A teljesség igénye nélkül összefoglaljuk azt, mire is jutott. Talán hasznos lehet néhányunk számára, hogy is áll ez a tartozunk-követelünk-behajtunk triumvirátus. 

Először is tisztázzuk azt, hogy a tartozás sohasem évül el. A jogi érvényesíthetőség az, ami elévül, elévülhet. Az elévülés lényege, amennyiben a jogosult nem fektet kellő hangsúlyt arra, hogy követelését érvényesítse viszonylag hosszú időn keresztül, úgy nem érdemli meg, hogy a bíróság segítséget nyújtson számára az igénye érvényesítéséhez. Így, időmúlás következtében teszi behajthatatlanná a követelést, tehát az elévült követelést bírósági eljárásban nem lehet érvényesíteni. Viszont fontos, hogy az elévült tartozást akkor nem lehet jogilag érvényesíteni, ha megfelelő időben hivatkozunk rá, tehát minden esetben az adósnak kell hivatkozni az elvülésre! 

Arról se feledkezzünk el, az tévhit, hogy a tartozás elévülési idejének letelte után már nem kerülhet sor semmilyen jogi lépésre az adóssal szemben. Ez már nagyon szövevényes jogi dolog, de a Polgári törvénykönyv mindent pontosan taglal ez ügyben. 
Fontos információnk, ha tudjuk, mi mikor is évül el, ugyanis nem minden igény elévülési ideje ugyanennyi. A követelések és a végrehajtási jog is főszabályként 5 év alatt évülnek el, de például az elektronikus hírközlési szolgáltatásra vonatkozó előfizetői szerződésekből eredő polgári jogi igények elévülési ideje 1 év. Ilyenek a mobiltelefon-­előfizetésekből, internet-előfizetésekből eredő követelések. Szintén 1 év a parkolási pótdíj elévülési ideje, 3 év alatt évülnek el a közüzemi tartozások. 
Ha tehát ezekben az esetekben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedésétől számítva egy, kettő, három vagy öt évnél hosszabb idő után indul végrehajtás, az elévülés egyértelmű. Kicsit nehezebb a helyzet, ha a végrehajtás időben megindult, mert ez esetben minden végrehajtási cselekmény megszakítja az elévülést. Végrehajtási cselekménynek tekinthető minden olyan, a követelés érvényesítésére irányuló intézkedés, amelyet a bíróság, a végrehajtó vagy a végrehajtást kérő kezdeményez. (Sok esetben a végrehajtási jog elévül. Ennek megállapítására végrehajtás megszüntető pert érdemes indítani.) 

Azzal sem árt tisztában lenni, hogy az új Polgári törvénykönyv megváltoztatta az elévülési idő megszakadására vonatkozó szabályt. Az új Ptk. szerint a tartozás teljesítésére vonatkozó írásbeli felszólítás az elévülést nem szakítja meg, mint korábban. 
Vagyis: nem kell rögtön kétségbe esni és térde ereszkedni, ha egy követeléskezelő fenyegetően vagy segítséget színlelve megkeres minket, például a tartozásra részletfizetési kedvezményt ajánl fel. Alaposan meg kell nézni a helyzetünket, és mindenképpen kérjük ki jogban járatos szakember véleményét, sok esetben komoly összegek kifizetésétől menthetjük meg magunkat. 

(Forrás: drlehner.hu) 


 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában