Megtartani a sportolóikat és a DKSE eddigi eredményességét

Tavaly is volt miért büszkének lenni a ­DKSE torna-, kajak-kenu-, úszó-, birkózó- és röplabda-szakosztály eredményei alapján. Ehhez a sportolók és edzők mellett a háttérben nem kis munkát végzett a klub és a szakosztályok vezetése. Amire idén is szükség lesz. 

– Miként áll össze az egyesület költségvetése? 
– Az oroszlánrészt az állami támogatás adja, amit kiemelt vidéki egyesületként kapunk, ezt az elnökség osztja el különféle mutatók alapján, aztán van a célzott sportági szakszövetségi juttatás, amit csak azon szakosztályok használhatnak fel, akik kapták. Ezeket kiegészíti a szakosztályok saját tagdíjbevétele, ami szintén csak őket illeti. Továbbá a szakosztályi elnökök kiemelt feladata, hogy további támogatókat nyerjenek meg maguknak, amit elég jól végeznek, de nyilván nekik sincs egyszerű dolguk. A négy egyéni sportágunknak nincsen lehetősége taoforrásokhoz jutni, csak a röplabdázóknak. Miután egykori névadónk, a Dunaferr több évtized után 2020 augusztusban kilépett mögülünk, ez olyan kiesést jelentett, amit a mai napig nem tudtunk pótolni. Természetesen dolgozunk a megoldáson, s nagyon jó lenne egy fő, vagy névadó szponzor, de ez még nem sikerült, ami azért okoz problémát. Főleg, ha hozzávesszük, micsoda áremelkedések voltak 2022-ben, a támogatásunk pedig nem nőtt ezzel arányosan, így nehéz nemhogy fejlődni, de szinten tartani is. Ráadásul folyamatos bizonytalanságot szülnek az energiaárak, mert nem lehet előre tervezni a költségekkel. 

– Akkor még ott vannak a létesítmények, amelyekért szintén bérleti díjat kell fizetni. Azaz az összbevétel egy részét egyből erre kell elkölteni. 
– Egyszerű a képlet, amennyiben nem tudunk bérelni létesítményeket, akkor nincs hol edzeni és akkor megszűnik a sport. Azaz elsőként ezt kell biztosítani, viszont az erre költött pénzt máshonnan vesszük el. Tudjuk, az önkormányzat anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy olyan feltételekkel használjuk a létesítményeket, mint pár évvel korábban, amikor ingyen biztosították azok használatát, ezzel jelentősen támogatva az egyesületet. Azonban mindent megtesznek, hogy segítsenek minket azzal, olcsóbb díjakat alkalmaznak, de egyelőre térítésmentességről nincsen szó. 

– Említette, hogy a DKSE ismét a kiemelt klubok közé került. 
– 2019-ben lettünk ennek a körnek a tagja, aztán valamiért kiestünk belőle és nagyon örömteli, hogy 2021-től ismét megkaptuk ezt a státuszt. Tavalyi eredményeinkkel, létszámunkkal, szakmai munkánkkal mindenképpen alátámasztottuk, hogy igenis ott van a helyünk. 

– Az eredmények már csak azért fontosak, mert az állami finanszírozást is erre alapozzák, amit a sportért felelős államtitkárság újragondolt több szempontból. Az egyik, hogy a teljesítményhez mérten alakul a támogatása a szakági szövetségnek. 
– Pár éve kidolgozták, milyen kritériumok – szakosztályok, tradíciók, létszámok, eredmények – és objektív mérőszámok alapján lehet bekerülni a kiemelt egyesületi körbe, az elsőben emlékeim szerint tíz klub volt. Ezek megmaradtak, de most továbbiakkal is bővült a feltételrendszer, az új irányvonal az, hogy nagyon az eredményesség felé tolják el a mércét. Komoly nemzetközi produkció szükséges ahhoz, hogy valaki bent maradjon a kiemelt egyesületek között és további támogatást kaphasson. Ami pedig a szakszövetségeket illeti, az új rendszerben (lásd keretes írásunk, a szerk.) az ötből három sportágunk első kategóriás lett, a kajak-kenu, az úszás és a birkózás. A torna a harmadikba került, így valószínűleg a szövetségi támogatás is csökken, ami okozhat nekünk fejfájást. 

Az eredményekhez viszont nagyon komoly nevelőmunkára van szükség a következő években, mert mi arra jelenleg nem számíthatunk, de nem is az a célunk, hogy máshonnan élversenyzőt igazoljuk. Ezzel szemben az a filozófiánk, hogy minél több gyerekünk legyen, adjuk meg a lehetőséget mindenkinek, hogy naponta sportolhasson és jól érezze magát. Majd azokat, akik eljutnak oda, hogy itthon és nemzetközileg is eredményesek lesznek felnőtt szinten, mindenképpen szeretnénk megtartani. Ezen felül ők a DKSE arcai, a fiatalok példaképei. Persze, a hazai versenyek is számítanak, büszke vagyok rá, hogy minden szakosztályban a diákkorosztálytól egészen a felnőttig számtalan magyar és diákolimpiai bajnoki címet, érmeket, helyezéseket szereztek versenyzőink, amelyek az összesített eredményekbe szintén beleszámítanak. Arra pedig még inkább büszke, hogy a Sportegyesületek Országos Szövetsége, a SOSZ évente készít egy rangsort, amibe csak a nemzetközi produktum számít bele, semmi más. A sok száz egyesület közül 2022-ben a tizenharmadik helyen végeztünk, ami kiemelkedő teljesítmény, a nagy budapesti klubok mellett csak pár vidéki tudott megelőzni minket. 

– Nem lehet egyszerű megtartani legjobbjainkat, hiszen a tehetős klubok próbálják elcsábítani a mások által kinevelteket. 
– Erre rendszeresen van példa, főleg a fővárosi klubok esetében, azok komoly anyagi háttérrel megtehetik, hogy a kész versenyzőt akár az edzőjével együtt is magukhoz csábítsák. Azaz nem kell tíz-tizenöt év munkát belefektetniük, ami után még nem biztos, hogy a felnevelt sportoló kimagasló eredményeket fog elérni. Az elnökségi tagjaink is mindent megtesznek azért, hogy azokat, akik hatéves koruk óta itt edzenek és nekünk hozzák a dicsőséget, tartsuk meg. Azt is el szoktuk mondani a megkeresésekkor, hogy ők DKSE-nél példaképek, mindenki ismeri őket, és sok olyan egyéb támogatást is megkapnak, amit másutt nem biztos, ahol mondjuk nem egy olyan riválisuk lesz, aki sokkal jobb eredményeket ért el, mint ő. Persze, van, aki ezt választja, mert kihívás számára, de azt gondolom, az itt nevelkedettek esetében komoly motiváció kell, hogy eligazoljanak. Minden körülményt igyekszünk biztosítani, ami a céljaik elérését segíti. A nevelőegyesületek feladata szerintem óriási, ám ha nem tudnak működni, akkor az élsportnak pár éven belül nagyon komoly problémái lehetnek. 

– Az idei állami finanszírozásról, annak összegéről mit lehet tudni? Hiszen ez az alapja az egész működésüknek. 
– Éppen pénteken fog tájékoztatást adni erről Budapesten Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár a kiemelt egyesületek képviselőinek, amin én is ott leszek. Pontos számot ne kérjen előre, azt tudjuk, növekszik az elosztható összeg, de az hiú ábránd, hogy mondjuk az áremelkedések mértékével megegyező mértékben. Az viszont fontos, látják, vannak problémák és próbálnak segíteni a lehetőségekhez mérten, mi pedig ebből igyekszünk megoldani a feladatot. Az óriási segítség lehet, mert erről hallottunk híreket, hogy a támogatást nem részletekben, mint eddig, hanem nagy valószínűséggel egy összegben kapjuk meg. Ezáltal pontosan tudjuk, mikor érkezik meg a pénz, addig kell megoldani a finanszírozást. Az viszont tény, jelen körülmények arra nem nagyon adnak lehetőséget, hogy komoly továbblépés legyen bármilyen tekintetben. 

– Akkor mondhatjuk, már nincsenek álmatlan éjszakái? 
– Nincsenek! Mindig is optimista voltam és a jövőbe néztem, nem ragadtam le egy problémánál. Persze, a Dunaferr kiszállásakor a tönk szélén táncoltunk, voltak nagyon nehéz pillanatok, de szerencsére mára Damoklész kardja nem lebeg a DKSE felett. Persze, olyan idilli állapot, mint egykoron volt, biztos nem lesz és kolbászból sem a kerítés. Azonban, ha ezen a színvonalon tudunk tovább működni, ezt az eredményességet és sportolóinkat megtartani, akkor mindenki elégedett lehet. Összességben ezer körüli a létszámunk, ebben benne vannak azok a gyerekek is, akik óvodás foglalkozásokra, úszás­oktatásra járnak. Az látom, a szakosztályainkban példaértékű az edzők munkája, amit naponta tesznek annak ellenére, hogy a körülmények nem mindig a legjobbak. Ezért csak hála és tisztelet jár nekik. 

– Repül az idő, jövőre itt is az újabb olimpia, 2023-ban nem egy kvalifikációs verseny lesz. A DKSE az utóbbi játékokra adott ötkarikás résztvevőt, Párizsban is így lesz? 
– A birkózóknál már megkezdődött a versenyszezon, a felnőtteknél Nyikos Veronika megnyerte az első válogatót súlycsoportjában. A hétvégén már megy a nemzeti csapattal egy komoly rangsorversenyre, mert arról is szó van, esetleg ő indul kvalifikációs világbajnokságon, ami óriási dolog lenne. Ezáltal felcsillant a remény az olimpiára ebben a sportágban is, kajak-kenuban és tornában pedig nagyon komoly esély van erre, s már akár idén kvótát szerezhetnek versenyzőink. Az úszóknál Kovács-Seres Hunor még fiatal, idén szerintem még nem tud labdába rúgni ezen a szinten, de a jövő mindenképpen az övé. Szóval, bízom benne, eredményes és sikeres évet tudhatunk magunk mögött idén is.