Történelem

2023.02.05. 10:00

Másfél évszázados uralomnak vetett véget a karlócai béke

A 324 évvel ezelőtt megkötött karlócai béke a több mint százötven éves török uralomnak volt a végpontja. A szerződést 1699. január 26-án írták alá Karlócán. A béke az 1683–1697-es, a törököket a Magyar Királyság területéről kiűző Habsburg–török háborút zárta le, ami az oszmánok vereségével zárult. Ez azt jelentette, hogy Temesköz és a Szerémség egy részének kivételével a törököknek el kellett hagyniuk az ország területét.

Farkas Lajos

A karlóciai béketárgyalások – ismeretlen németalföldi mester metszete, 1699

Forrás: Magyar Nemzeti Múzeum

A karlócai tárgyalásokon ugyan nem voltak magyar képviselők, de a nemzetközi összefogásnak köszönhetően a három részre szakadt ország megosztottsága 150 év után megszűnt. 1698. október 18-án Savoyai Jenő császári főparancsnok fegyverszünetet kötött a szultán képviselőjével, majd novemberben Karlócán megkezdődtek a tárgyalások a Szent Liga (Habsburg Monarchia, Lengyel–Litván Állam, Oroszország és a Velencei Köztársaság) követei és a szultán megbízottjai között. 

A szerződés tartalma 
1699. január 26-án a tárgyaló felek egy sátorba vonultak, ahol ismertették a szerződés tervezetét. Ezután török kérésre megvárták azt az időpontot, amely a legalkalmasabb a béke aláírására, így végül háromnegyed tizenkettőkor írták alá az okmányokat. Majd kitárták a sátort a négy égtáj irányába, szimbolizálva, hogy a szél vigye hírét a békének. 
A török megszállás alatt lévő mai ukrán területek Lengyelországhoz kerültek, de a lengyeleknek ki kellett üríteni a megszállt moldvai területeket. Az oszmánok átengedték az osztrákoknak Magyarország nagy részét, valamint Erdélyt és Szlavóniát is. A Velencei Köztársaság fennhatósága alá került Dalmácia nagy része, az oroszok pedig jogot szereztek az általuk elfoglalt Azov erődjére. Hazánkban e szerződéssel lehetőség nyílt az ország területi, politikai és közigazgatási egyesítésére. Azt is rögzítették a szerződésben, hogy az Oszmán Birodalomban a keresztények vallásukat szabadon gyakorolhatják, illetve hogy a felek ezután egymás országában szabadon kereskedhetnek. Magyar szempontból a szerződésnek volt még egy fontos kitétele: a szultán ígéretet tett, hogy nem támogatja a Habsburg-ellenes magyar erőket, aminek értelmében Thököly Imrét és társait a magyar határtól távol telepíti le. A karlócai békét 25 évre kötötték. A török birodalom e szerződéssel hanyatló pályára került, és kiesett az európai nagyhatalmak táborából. 

Képünkön látható XI. Ince pápa, akit „Magyarország megmentője” jelzővel is illetnek, mert sokat küzdött az ország török megszállás alóli felszabadításáért, Savoyai Jenő, a törökverő hadvezér, II. Musztafa oszmán szultán valamint I. Lipót, aki német-római császárként (s nem magyar királyként) kényszerítette ki a szerződés megkötését Forrás: wikimedia

Thököly Imre szerepe 
Thököly felső-magyarországi fejedelem tehetséges, de rettentő önfejű ember volt. Fejedelemként felajánlotta a közvetítést Bécs és Isztambul között, amit Lipót császár el is fogadott. Budán tárgyalásokat folytatott Ibrahim pasával, aki fejedelemnek kijáró fogadtatásban részesítette. A török segítségét maga mögött tudó Thököly teljesen uralma alá helyezte a felvidéket, beleértve a bányászvárosokat is. Zrínyi Ilonával kötött házassága révén megszerezte a Rákóczi-vagyont, saját pénzt veretett. Erősnek érezte helyzetét, s ezt a bécsi udvar is így gondolta, ezért megkötötték vele a fegyverszünetet, ami megerősítette a kuruc területek birtoklását, a bányavárosokat ugyan Bécs visszakapta, de évi 50 ezer forintos jövedelmükből Lipót köteles volt átadni 3 ezer forintot Thököly serege számára. 
Amikor 1683 tavaszán megindult a török hadjárat Bécs ellen, Thököly felmondta a Béccsel kötött fegyverszünetet, s Kara Musztafa nagyvezírrel megállapodott, hogy a fejedelem hűségére térők birtokait a török nem dúlja fel. Kara Musztafa azonban 1683 szeptemberében a Kahlenberg hegyen vereséget szenvedett a lengyel–osztrák–német seregtől. Thököly szerencsecsillaga leáldozóban volt. Lipót már nem volt hajlandó vele tárgyalni, s a török sem tartotta megfelelő partnernek, a váradi pasa börtönbe is zárta. Néhány hónap múlva kiszabadult, de annyi katonája sem maradt, hogy a Munkácsot hősiesen védő Zrínyi Ilona segítségére siessen. Még sikerült feleségét a bécsi fogságból egy császári tábornokért cserébe kiváltania, de a karlócai békeszerződés értelmében török emigrációban élt. 48 éves korában hunyt el, a törökországi Nikomédiában. 

A békekötés előzményei 
Miután Kara Musztafa csapatai kudarcot vallottak Bécs ostromakor, XI. Ince pápa kezdeményezésére 1684. március 5-én létrejött a Szent Liga, az a szövetség, amely a török végleges európai kiűzését tűzte ki célul. A pápa közreműködött abban, hogy a Habsburgokkal évszázados ellentéteket tápláló franciákat is sikerült fegyverszünetre bírnia, így I. Lipót német-római császár a török hadszíntérre koncentrálhatott. A sikerek nem maradtak el, a lengyel király és az osztrák császár győzelmet aratott a török felett Párkánynál és Esztergomnál. A budai vár 1684-es ostroma még sikertelen volt, de a következő év őszén, egy több mint két hónapig tartó ostrom végén sikerült azt is bevenniük a keresztény seregeknek. A Szent Liga csapatai egyre-másra vívták ki a győzelmeket. 1687-ben Nagyharsánynál, majd egy esztendővel később Nándorfehérvárnál is az európai szövetségesek nyertek, miközben megkezdődött Erdély felszabadítása. A sorozatos oszmán vereségek arra kényszerítették a szultánt, hogy kezdeményezzen béketárgyalásokat, közvetítőnek pedig az angol és holland követeket kérte fel, akik ezt nem puszta önzetlenségből vállalták el, hanem érdekeltek voltak abban, hogy a Habsburgok keleten békét kössenek a törökökkel, mert az ő segítségükkel tervezték megtörni az Európában egyre nagyobb francia erőfölényt. Már csak a béke helyszíne volt kérdéses. 

Két birodalom határán 
I. Lipót császár Bécset vagy Debrecent jelölte meg, a törökök viszont megalázónak tartották azt, hogy az ellenség területén kössenek békét, így azt javasolták, a helyszín legyen egy, a Dunától délre fekvő település, mégpedig a két birodalom határán. Így esett a választás Karlócára. Az akkor szinte lakatlan szerémségi faluban a tárgyalásra érkezők maguk kezdték felépíttetni szálláshelyüket, s a tárgyalások helyszínét. A felek október közepén érkeztek meg, egy hónappal később került sor a nyitó értekezletre, majd a követek több mint 30 megbeszélést folytattak. A delegációnak nem volt magyar tagja, pedig a törvény szerint a bécsi udvar a Portával csak a magyarok közreműködésével léphet békére. De Lipót – aki bizalmatlan volt a magyarok iránt – német-római császárként tárgyalt, nem pedig magyar uralkodóként, így mint annyiszor a történelem során sorsunkról a fejünk fölött mások döntöttek. 

Felhasznált irodalom: 
Matúz József. Az Oszmán Birodalom története. Akadémiai Kiadó, Bp., 1990. 
Seres István: Thököly Imre és Törökország. Akadémiai Bp., 2006. 
Tóth István György: Békerendszerek. Rubicon, 1997/2. 
Magyar történeti szöveg­gyűjtemény. Tankönyvkiadó, Bp., 1968. 
Németh Máté: Karlóca: a török világ vége Magyarországon. Múlt-kor, 2015. 
Márki Sándor: Thököly Imre életrajza; Stampfel, Pozsony–Bp., 1885. 
Benczédi László: Bécs és Sztambul között – Thököly Imre pályafutása. In: História 1983. 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában