Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Ercsi

A feljegyzések szerint Ercsi már mintegy 2000 éve lakott területnek számít, számos népcsoport telepedett le a Duna nyugati partjáig nyúló területen. A Csepel-szigeten megtelepülő honfoglaló magyar törzsek és nemzetségek a Dunán átkelve 896 táján érték el Ercsi területét. A település történetének első írásos emléke az Árpád-korból származik. A Szent István által alapított Bakonybéli apátság javadalmai közt említették az ercsi halászatot is. Szent Miklós tiszteletére bencés monostort építettek a Duna bal partján, az akkori Ercsi-szigeten, melyet egy kis Duna-ág választott el a Csepel-szigettől.

A 13. század elejére a monostor mát apátság volt, amelyet bencések, majd ciszterciták laktak. A tatárjárás és a törökdúlás idején a monostor falai romba dőltek. Utolsó megmaradt köveiből épült a Templom téren 1996-ban felállított Millecentenáriumi Emlékmű.

Az évszázadok során a település neve több változatban előfordult, így történhetett, hogy Ercsit egykor többek között Erchey, Erche, Erch, Erdzsin és Ercsény néven is említették. 1526-ban a mohácsi csatába vonuló II. Lajos seregével három napon át pihent a településen, várva a csatlakozó csapatokat. Eme jeles esemény emlékét tábla őrzi, melyet a mohácsi csata 400. évfordulóján, 1926-ban állíttattak. Az elnéptelenedő faluban és környékén az 1600-as években katolikus rácok telepedtek le, akik munkája jelentősen hozzájárult a falu gyors ütemű fejlődéséhez.

1684-ben Ercsi és Érd környékén is megkezdődtek a Buda felszabadításáért vívott harcok, melyek során Lotharingiai Károly Ercsinél csatát nyert: az itt megszerzett török zászlót jelenleg Bécsben, a Történeti Múzeumban őrzik. 1698-ban egy év alatt felépítették Ercsi első ismert templomát, melyet Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel a Duna-parton. A ma ismert, késő barokk stílusú Nagyboldogasszony templom 1762 és 1767 között épült gróf Szapáry Péter főgenerális megbízásából.

Az ekkor kétezer körül mozgó népességszám a századfordulótól fokozatosan emelkedett, 1830 körül már meghaladta négyezret. Az uradalmi birtokon ekkor hatalmas uradalmi épületek jöttek létre. A munkaerő helyben tartása érdekében a belterületen és a pusztákon cselédházakat, istállókat, pajtákat építtetett báró Lilien József osztrák lovaskapitány, aki Szapáry Juliannát vette feleségül. A Lilien uradalom a szesz- és likőrgyártás mellett cukorgyártással is foglalkozott, majd később Eötvös Ignác gazdaságában is működött egy kiskapacitású burgonyacukor és keményítőgyár.

Ott a park, a régi szerelmek lábnyoma - Ercsi képekben

Fotók: Elekes Gergő / feol.hu

A gyors fejlődésnek köszönhetően 1800-tól Ercsi mezőváros lett, kiváltságos jogokkal. A megye jelentős településének számító terület mint folyami kikötő, számottevő személy- és teherforgalmat bonyolított.

Báró Lilien József halálakor 1828-ban felesége, Szapáry Julianna férje temetkezési helyéül a régi romos Mária-kápolna helyére újat építtetett a Mária-forrás felett. Lányukat, Lilien Annát Eötvös Ignác vette feleségül, így került az Eötvös család Ercsibe. Itt töltötte gyermekkora jelentősé részét báró Eötvös József író, politikus, aki magánúton Ercsiben végezte iskoláit, majd ifjúkorát is szívesen töltötte a kastélyhoz tartozó vendégházban. Emlékét szobor őrzi, s nevét viseli a település általános iskolája, valamint a művelődési ház és könyvtár is.

A település legjellemzőbb épített örökségének választott Szapáry-Eötvös-kápolnában temették el 1871-ben Eötvös Józsefet. A kriptát többször feltörtén és kifosztották, ezért Eötvös és nagyszülei

csontjait az 1960-as évek végén a helyiek az Ercsi központjában álló Eötvös-szoborhoz helyezték át. A kápolnát 2016-ban helyi közadakozásokból, nyertes önkormányzati pályázatból, egyházi forrásból, az Emberi Erőforrások Minisztériumának támogatásával újították fel, megmentve az épületet a teljes pusztulástól. 2021 novemberében újra itt helyezték végső nyugalomra báró Eötvös Józsefet.

A település megannyi impozáns épített öröksége mellett kiemelkedő természeti adottságokkal rendelkezik, a macskaköves utcák miliője páratlan. A Duna-part festői környezete a helyi alkotókat is gyakran megihleti, s a kirándulók számára is tökéletes célponttá válhat az ercsi partszakasz.

„ A város egy emberként mozdul meg a jó ügyért”

Ezúttal is megkérdeztük a helybélieket, miért szeretnek Ercsiben élni, mi az, ami számukra különlegessé teszi a kisvárost.

Baumgartner Ádám tősgyökeres ercsi, felmenői már az 1900-as évek óta itt leltek otthonra.

– Itt jártam iskolába, nagyon sok sportfoglalkozással próbálkoztam a hagyományőrzéshez kapcsolódóan, amit már több, mint 20 éve művelek. A legjobb dolog, ami miatt érdemes Ercsiben lakni, az a gyönyörű szép Duna-partunk. A Kis-Duna egyedülállóan szép természeti alkotás. Filmkészítéssel is foglalkozom, annak is az egyik ihletője a Kis-Duna volt. – mondja Ádám.

Ugyancsak születése óta a település lakója Illés Gergely, aki mint mondja, az elmúlt 28 év alatt nagyon sok helyet és embert megismert a városban. 

Kedvenc helyszínei közé tartoznak a város elhagyatott területei, az egykori laktanya és a cukorgyár épületeit is szívesen látogatja, hiszen a helyszínek jó alapot adnak fotós és filmes ötletei megvalósításához. A település épített örökségei közül a Nagyboldogasszony-templomot és az Eötvös-kápolnát is ajánlaná azoknak, akik Ercsibe érkeznek.

– Itt éltem le az egész életemet, itt töltöttem a fiatalságomat, az aktív életkoromat, nagyon sok emlék és történet köt ide. – fogalmaz Kaposi Józsefné Csicsics Ilona. 

– Ercsi nagyon jó adottságú város, ha visszatekintünk a történetére, nagyon sok híres embert, művészt, tudóst adott a város. Jó itt élni, mert olyan közeget teremtenek a helyiek, hogy az ember jól érzi itt magát. Ha összefogásra van szükség, a város egy emberként mozdul meg a jó ügyért.