Mérlegen a hulladék – mi és miért végzi a kukában?

Olyan családban, közegben nőttem fel a múlt század ´80-as, ´90-es éveiben, ahol tételesen vezették a háztartási füzetet (kiadásnaplót), beosztással kezelték a kosztpénzt. Megbecsült értéknek számított az élelmiszer. Ha akadt is maradék, újrafelhasználása alapdolognak számított. A kínálat és ezzel párhuzamosan a fogyasztás bővülésével mindez radikálisan megváltozott. Az utóbbi években sokszor tűnődtem azon, napról napra mennyi – valamilyen formában még fogyasztható – viszonylag frissnek mondható és feldolgozott élelmiszer landol a kukában a háztartásunkban – eszméletlen mennyiségű csomagolóanyag kíséretében. Önhitten sokáig azt gondoltam, a körülményekhez képest tudatosan és környezeti szempontokat is szem előtt tartva vásárolok, és kerül a hűtőbe, a konyhapultra a napi betevő. Rövid szembenézés után kiderült: mindkét sejtés hamis. Sőt, az élelmiszer-pazarlással a koszt­pénz egy jelentős szelete is szemetesládában végzi. 

A viselkedés-közgazdaságtan jeles képviselői szerint a polgárokat leginkább anyagi ösztönzők mentén lehet szokásváltásra, esetünkben tudatosabb költésre és fogyasztásra bírni. Az energia- és az élelmiszerárak brutális emelkedése nálunk is jelentősen újraszabta a családi költségvetést, és – ezzel együtt – igaz kényszerből, de józanabb boltjárók lettünk. 
Hogy ezáltal csökken-e háztartásunkban az élelmiszer-pazarlás, az a jövő kérdése. Első lépésként regisztráltunk a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal idei Maradék nélkül címmel indított felmérésére. Hazánkban a Maradék nélkül programja 2016 óta követi nyomon a magyar lakosság élelmiszer-pazarlását. A kutatók eddig három alkalommal, 2016-ban, 2019-ben és 2021-ben mérték meg EU-s módszertan alapján a szilárd és folyékony halmazállapotú élelmiszer-hulladékokat a háztartásokban. 

Az első, 2016-os adatok szerint a magyarok fejenként évi 65,5 kg élelmiszer-hulladékot „termeltek” évente, amelynek mintegy fele, 33,1 kg volt a tényleges pazarlás. A pazarlás, vagyis a feleslegesen kidobott élelmiszerek mennyisége 2019-re 31,9 kg-ra mérséklődött, a legfrissebb adat pedig 25,2 kg. A most futó felmérés – minden eddiginél több, mintegy félezer résztvevővel – jelenleg zajlik, egészen december 18-ig. Ebbe neveztem be a családot. A vállalt hétnapos monitorozást szombaton kezdjük. A hét nap során tételesen meg kell nevezni például a keletkezett élelmiszer-hulladékokat, azok mennyiségét, kezelésének módját (szemét, lefolyó, komposzt, állatnak szánt fogyasztás, hulladékgyűjtő pont), valamint a hulladék keletkezésének okát is. Tanulságos kis mókának ígérkezik... 

Bízom benne, kicsit összerántja néha szétszórtnak tetsző közösségünket, és a várt pozitív hatások sem maradnak el. Az pedig különösen pénztárcabarát siker lenne, ha okosabb eszem-iszom mellett a számlánk is csökkenne a közértben. Ennyit a hiú ábrándozásról. Decemberben jövök a naplóval és a marcangoló családelemzéssel. 
Zárásként még egy kis statisztika: a már említett friss Eurostat jelentés szerint a termőföldtől a fogyasztók asztaláig egy év alatt csaknem 57 millió tonna (!), egy főre vetítve 127 kg élelmiszer végzi hulladékként. Ennek 55 százaléka háztartásokhoz köthető: egy átlagos uniós állampolgár 70 kg élelmiszert dob ki évente. 
A magyar háztartásokra jellemző 66 kg éves fejenkénti élelmiszerhulladék-mennyiséggel hazánk az átlaghoz képest a kevésbé pazarló országok közé tartozik. 

Az idei évtől az Európai Unió tagállamainak kötelező adatot szolgáltatniuk az országukban keletkező élelmiszer-hulladékok mennyiségéről. Az éves jelentésben az élelmiszerlánc öt jelentős szintjének adatai jelennek meg: az elsődleges termelés, a feldolgozás, a kiskereskedelem, a vendéglátás és közétkeztetés, valamint a háztartások. 
A most közölt, 2020-ra vonatkozó adatsor kiemelten fontos, ugyanis ez a viszonyítási alapja annak a globális célkitűzésnek, miszerint 2030-ig a felére kell csökkenteni a háztartásokban és a kereskedelemben keletkező élelmiszer-hulladék mennyiségét. 
A 2021-es adatokon alapuló jelentéssel összevetve minden szempontból csökkenés tapasztalható, akkor ugyanis 173 kg-ra becsülték az egy főre jutó élelmiszer-hulladék mennyiségét. 
A háztartások esetében szintén a csökkenés irányába mozdultak el a számok, a korábbi 92 kg/fő/év mennyiség most az EU-ban 70 kilogrammra csökken. Abban azonban nem történt változás, hogy továbbra is a háztartások „termelik” a legtöbb élelmiszer-hulladékot. 
(A cikkben olvasható adatok a nebih.gov.hu oldalról származnak – a szerk.)