Veszendő (ön)tudat

Hihetnénk, hogy kósza gondolatok befolyásolnak minket a fogyasztásainkban, de közel sincs így. Kütyüfüggőkké váltunk az online információbőség korában. Nem véletlenül érzünk késztetést arra, hogy folyamatosan elérhetők legyünk, egyszerűen annyi az inger, hogy képtelenség ellenállni a sodrásnak. Nehéz eldönteni, hogy az anyánk, a férjünk illetve a feleségünk ismer minket jobban vagy az algoritmusok, amelyek milliónyi kattintásunk alapján mérik fel a profilunkat. Azt is tudják, amit hús-vér hozzátartozóink sok esetben nem is sejtenek, jelesül, hogy merre kalandozunk a soha véget nem érő online térben. 

Az algoritmusok egyre okosabbak, ugyanakkor a fogyasztó is változik, állítólag tudatosabbak vagyunk már, így aztán nem elég a racionális észérvek mentén elérni minket, figyelni kell a lelkünk rezdüléseit, az alkalomhoz illő viselkedésünket is. El kell találni, hogy mikor vagyunk abban a hangulatunkban, hogy be is fogadjunk egy reklám sugallta ajánlatot. Probléma vagy sem, döntse el mindenki maga, de az biztos, hogy a mesterséges intelligenciák a kattintásaink, kereséseink nyomán tán jobban is tudják, hogy milyen a hangulatunk, mint mi magunk. Innen nézve jó volna tudni, hogy az öntudatunk még valóban a miénk-e, vagy rég elhagytuk valahol az online világban. 

Vezető képünk illusztráció.