Bántóan kevesen emlékeztek ’56 dunapentelei hőseire

Erre a szomorú időszakra emlékeztek bántóan kevesen kedd késő délután az Október 23. téren, ahol a program a Himnusz eléneklésével kezdődött.

A megemlékezésen Barta Endre, Dunaújváros humán ügyekért felelős alpolgármestere elmondta, hogy annak idején Jakóné Fekete Teréz hívta fel a figyelmüket az 1956-os dunapentelei eseményekre, arra, hogy a penteleiek a végsőkig kitartottak.

– Kutya kötelességünk, hogy a hősök előtt fejet hajtsunk – emlékezett Barta Endre.

Ezután Farkas Erik színművész Páskándi Géza Nem igaz című versét adta elő. Ezt követően Kronászt Margit, az Intercisa Múzeum történész-muzeológusa tartott beszédet. Elmondta, egy új város, Sztálinváros épült Dunapentele szomszédságában. A hatalom csak a fejlődést domborította ki, de az indulatok forrtak az emberekben. Október 24-én még vihar előtti csend volt Pentelén, de utána felgyorsultak az események. Lerombolták az óvárosi szovjet emlékművet, miközben elkezdődtek a fegyveres harcok. November 7-én azután a szovjet csapatok körbezárták a várost, megkezdődtek a lefegyverzések és a megtorlások. Olyan félelem volt az emberekben, hogy a harcokban megsérültek nem mertek orvoshoz fordulni, sokan ezért haltak meg.  

Kronászt Margit után Farkas Erik elszavalta Bartis Ferenc Utószó című költeményét, majd a résztvevők elhelyezték a megemlékezés virágait, mécseseit az ’56-os emlékműnél.