Pánik helyett cselekedni!

A környezetmérnök, aki gépész szakirányt választott, saját bevallása szerint nem a pánikra, hanem a cselekvésre ösztönöz, a feladatokat ténylegesen megoldó személyeken keresztül. Ezek közül ő maga az első; jelen volt előadóként, de a bejátszott kis videóknak is ő volt a szereplője. De hát ettől influenszer, azaz véleményvezér. Érzékletesen mutatta be, hogy az ipari forradalom óta milyen ütemben gyorsul a klímaváltozás, nő a globális felszínhőmérséklet. Mára a gyakori erdőtüzek, áradások, az aszály idejét éljük, itt az extrém forróság, olvadnak a jégsapkák, az Európai Unió országaiban is ismerős lett a tornádójelenség. Mivel az emberek áhítják a zöldet – ha tehetné, 66 százalékuk vásárolna környezetbarát terméket –, erre az igényre reagál a gazdasági szféra, az előadó szerint a zöld átveréssel. 

Miről is van szó? Azt láttatják, amit látni szeretnének az ügyfelek, a vásárlók, zöld erdőben elektromos autót – közben meg nem esik szó arról, hogy mi lesz az akkumulátorhulladékkal, vagy milyen körülmények között bányásszák például a lítiumot. A termékek jó részén jelent meg „bio” felirat, de honnan tudjuk, hogy valóban az-e? Hiszen az is bebizonyosodott, hogy nem bomlik le a lebomlónak hirdetett műanyag zacskó. Létezik már tényleg lebomló, kukorica alapanyagból készült edény, csak éppen a feltételek, a feldolgozó háttérkapacitás hiányzik, hogy a lebomlás végbe is menjen. A gyártás, csomagolás során is környezetszennyező az ipar, de környezetszennyező a média is, amikor jó pénzért hamis ismereteket sulykol, vagy a politika, lásd Németországot, ahol a leállított atomerőművek mellett széntüzelésű erőműveket indítottak újra. 

Szebenyi Péter emlékeztetett a Covid-időszakra is, amikor leállt a környezetszennyező gyárak termelése, újra tiszta lett Kína levegője. A másik érdekesség ugyanerről az időszakról: a felmérések azt mutatták, hogy a kritikus időszak alatt is jobban érdekelte az embereket a klímaváltozás, mint a járvány. Tenni kell tehát valamit! Az Európai Unió ezért dolgozta ki az új fogyasztóügyi stratégiát, Magyarországon pedig a Gazdasági Versenyhivatal alkalmazza a zöldmarketinget, ami nemcsak szakmai, de etikus és hiteles, szabálykövető. 
Hulladékmentesen nem lehet élni, de folyamatosan csökkenteni kell a hulladéktermelést, a károsanyag-kibocsátást – utóbbi mértékét a Kiotói Egyezmény 2050-ig 80 százalékban határozta meg. A gazdaságot az ökoszisztémának kell fenntartani – tehát vigyáznunk kell rá egyénileg és közösségben is. 

(Forrás: Veszprémi Napló)