A Tartós szabadság hadművelet hosszú, gyötrelmes háború lett

Történelem - A tálib kifejezés a diák szóból származik. A kezdetben politikai és katonai mozgalom a pakisztáni afgán menekültek vallási iskoláiból ered, az afgán vagy pastu (kelet-iráni gyökerű etno nyelvi csoport) társadalom vezető rétegének iszlám iskoláiban képezték ki fiatal tagjait az 1990-es évek közepén. Az igazi szerveződés kezdete 1994-re datálható, de a gyökerek Afganisztán szovjet megszállásáig nyúlnak vissza, hiszen a tálibok Pakisztánba menekült afgánok, akik visszatértek, hogy megszerezzék a hatalmat az anyaországban. 

A tálibok az általuk uralt területen az iszlám jogrendszert, a saríát alkalmazzák, amit a legszigorúbban betartatnak, ha kell, kegyetlen re­torziókkal is. Kínzás, csonkítás, nyilvános kivégzés jár azoknak, akik megszegik a mai ember számára maradinak és értelmetlennek tűnő regulákat. A nők számára tiltott a pénzkereset, a tanulás, a kerékpározás és motorozás, a sportegyesületbe és múzeumokba történő belépés, rádióműsorban való megszólalás, hangos nevetés, kopogós cipő, ékszer és élénk színek viselése, a hagyományos öltözet elhagyása, a házak erkélyére való kilépés. A férfiaknak kötelező a muzulmán öltözet, például a turbán, és a szakáll viselése. Testi fenyítés jár azon férfiaknak, akik ezeket nem tartják be. A tálibok elvárása, hogy mindenki muzulmán legyen, a nem muzulmánoknak sárga csíkot kell viselniük ruhájukon (volt már ilyen az európai történelemben is). 

Az Afganisztáni Iszlám Emírség 

Ázsia szívében fekvő, szárazfölddel határolt ország. Vallási, etnikai-nyelvi és földrajzi értelemben legtöbb szomszédjához hasonlít. Délen és keleten Pakisztán, nyugaton Irán, északon Türkmenisztán, Üzbegisztán és Tádzsikisztán, északkeleten pedig Kína határolja. 
Az ország nevének jelentése: „az afgánok földje”. Területe 652 860 négyzetkilométer, fővárosa Kabul, népessége megközelíti a 39 milliót, pénzneme pedig az afgán afgáni. Területét többször is megszállták, kezdve az Óperzsa Birodalomtól, Nagy Sándoron és a Török Birodalmon át, egészen a britekig, szovjetekig és legutóbb az amerikaiakig. A Szovjetunió elleni szabadságharcosok amerikai segítséggel megerősödtek, majd a szovjet kivonulás után a tálibok igyekeztek megkaparintani a hatalmat, ami polgárháborút okozott és káoszba taszította az országot. Az afgán tálibok fokozatosan radikalizálódtak, majd egykori szövetségesük, az USA ellen fordultak. Ekkor ismerte meg a világ Oszáma bin Láden, az al-Káida terrorszervezet alapítójának nevét, aki harcolt a szovjetek ellen is, de később az amerikaiak ellen fordult, felszólítva híveit, hogy minél többet öljenek meg közülük, mert az Amerikai Egyesült Államok és szövetségesei segítik Izraelt az iszlám országok elleni harcában. A terrorista vezető Szaúd-Arábiában született, nevéhez számtalan merénylet fűződik, de a legismertebb a 2001. szeptember 11-én 2995 áldozatot követelő New York-i terrortámadás volt, ami valójában kiváltotta az amerikai inváziót. Oszáma bin Ládent 2011. május 2-án fogták el pakisztáni otthonában: az amerikai haditengerészet kommandós alakulata rajtaütött, majd végzett vele. 

2001. 09. 11. 

Az al-Káida ügynökei eltérítettek négy utasszállító gépet az Amerikai Egyesült Államokban, majd két gépet a New York-i World Trade Centerbe, egy másikat pedig a washingtoni Pentagonba (az Amerikai Védelmi Minisztérium székhelye) vezettek, a negyedik repülő egy pennsylvaniai mezőre zuhant, miután a gép utasai megkísérelték azt visszafoglalni. A támadásokban közel 3 ezren haltak meg, ezzel a világ történelmében egy új időszámítás kezdődött, hiszen amerikai földön idegen kéztől még sohasem halt meg ennyi ártatlan ember. A vizsgálatok rámutattak arra, hogy a terrortámadást Oszáma bin Láden és társai tervelték ki, akik egyes információk szerint akkor Afganisztánban tartózkodtak. Az USA Nemzeti Bizottságának vizsgálati anyaga, amely a terrortámadás körülményeivel foglalkozott, megállapította, hogy a hírszerzés a támadáshoz vezető események során sokszor felkészületlenül és hibásan reagált. Történt mindez annak ellenére, hogy biztonsági ügynökök már 2001 nyarán tájékoztatták arról az elnököt, hogy Oszáma bin Láden emberei amerikai repülőgépek eltérítésével kísérletezhetnek, majd támadást intézhetnek bizonyos amerikai célpontok ellen, tehát az FBI (Szövetségi Nyomozó Iroda az USA szövetségi szintű nyomozószerve) valamit sejtett, de mégsem történt semmi. George W. Bush, az akkori amerikai elnök országa elleni támadásnak minősítette a terrorakciót, és válaszlépéseket helyezett kilátásba. Már szeptember 18-án engedélyezte az erő alkalmazását a terrortámadások elkövetőivel szemben. 

Az afganisztáni hadművelet 

2001. október 7-én Bush elnök bejelentette, hogy az amerikai különleges egységek megkezdték a „Tartós szabadság” hadműveletet Afganisztánban. A különleges műveleti erők csapatai az Északi Szövetséggel és a tálibokkal szembeforduló pastu harcosokkal együttműködve léptek fel. Ők irányították az amerikai légi csapásokat a tálib és al-Káida harcosok, kiképzőtáborok és légvédelem ellen. Az afganisztáni tálib rezsim azért került célkeresztbe, mert támogatta Oszáma bin Ládent. A hadjárattal az volt az amerikaiak célja, hogy rákényszerítsék a kabuli tálib kormányt arra, hogy adja ki Oszáma bin Ládent és a többi terroristavezért, ezért az amerikaiak felvették a kapcsolatot a korábbi muszlim afgán szövetségeseikkel, akik a tálibok ellen harcoltak. A technikai fölény ellenére az amerikaiak és szövetségeseik elképzelése csak részben valósult meg, ugyanis amit egy gyors hadjáratként kezdtek – azt, hogy kisöpörjék az al-Kaidát és a tálib rezsimet –, hosszú, gyötrelmes háborúvá vált. 2001 decemberében Afganisztán tálibellenes frakciói Németországban aláírták a bonni megállapodást, aminek értelmében létrejött az ideiglenes afgán kormány, amelynek vezetője Hamid Karzai lett. A bonni megállapodás előírta, hogy az ENSZ megbízásából Nemzetközi Biztonsági Támogató Erőket küldenek Afganisztánba. Közben az amerikai légicsapások egyre fokozódtak, a tálib rendszer pedig összeomlott, Oszáma bin Láden és társai Pakisztánba menekültek, majd miután Kandahar, az utolsó tálib ellenőrzés alatt álló afgán nagyváros is az amerikaiak kezére került, a tálib erők a hegyekbe vonultak vissza, és gerillaháborúra rendezkedtek be. 

A háború elhúzódott 

Annak ellenére, hogy megkezdődött az újjáépítés, az ország továbbra is küzdött a szegénységgel, a rossz infrastruktúrával, az aknákkal, a mákból előállított ópiumkereskedéssel. Rendszeresek voltak a tálib támadások, így egyre több amerikai katonát kellett a térségbe vezényelni. Amíg 2002-ben az Afganisztánban állomásozó amerikai csapatok létszáma 9700 fő volt, addig öt év múlva ez a szám már elérte a 25 ezret, 2009-re viszont a létszám megduplázódott, így már 50 ezer amerikai katona volt afgán földön. Barack Obama amerikai elnök további 30 ezer embert vezényelt Afganisztánba, így 2010-ben az amerikai jelenlét meghaladta a százezer főt. 

Washington már 2016-ban azt fontolgatta, hogy fokozatosan kivonja csapatait Afganisztánból, a védelmi feladatokat pedig a helyi, kiképzett afgán hadsereg és rendőrség fogja ellátni, ezért az afgán kormány és a tálibok előzetes megállapodást kötöttek a béketárgyalások rendjéről. Donald Trump 2020 novemberében először egy bizalmas feljegyzésben, a hivatalos intézményi utat megkerülve elrendelte az amerikai csapatok végleges kivonását Afganisztánból, eredetileg 2021. január 15-ét jelölve meg határidőként. Utódja, Joe Biden végrehajtotta Trump elnöki rendeletét, méghozzá új határidővel, 2021. augusztus végéig a ­NATO-haderő minden tagja véglegesen elhagyta Afganisztánt a felszerelést hátrahagyva. 

A helyzetet a tálibok kihasználták, támadást indítottak az afgán reguláris erők ellen, majd ellenőrzésük alá került az egész ország. A tálibok ezután leszámoltak azokkal a honfitársaikkal, akik együttműködtek az amerikaiakkal és nyugati szövetségeseikkel. Az áldozatok számát csak becsülni lehet, egyesek szerint több ezerre tehető.