Gondolatébresztő

2022.09.10. 09:00

Van min vitatkozni: az öltözködésről

Folytatva az ízléssel kapcsolatos fejtegetéseinket, egy hálás vitatémához, az öltözködéshez érkeztünk. Nemcsak azért érdekes, mert vég nélkül lehet vitázni az aktuális divaton, hanem azért is, mert már az is vita tárgya, hogy kell-e egyáltalán az öltözködéssel foglalkozni?

Menyhárt Ferenc, Zsiros Mária

A ruha, amit viselünk, a kiegészítő és a smink tükrözheti adott esetben az egyéniségünket, a karakterünket is

Fotó: Pixabay

Dunaújváros Már az elején szeretnénk leszögezni valamit: nincs igaza annak, aki azt mondja, hogy az öltözködés nem fontos, meg hogy nem a ruha teszi az embert, hacsak nem abban az értelemben használja, ahogy Márai Sándor a Füves könyvben nemes egyszerűséggel kijelenti: „Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni”. 
 

Valóban nem a ruha teszi az embert? 
Sokan úgy értelmezik Márai szavait, hogy szerinte mindenki azt csinál, amit akar, nem fontos a külső megjelenés, csak a belső tulajdonságok, a tettek számítanak. Valószínű, hogy aki ezt hallja ki Márai tömör mondatából, az nem ismeri Márait, a mindig elegáns, kifogástalanul öltözött polgárt, aki igen sokat adott a ruházatra, a megfelelő megjelenésre, és pontosan tudta, mennyire fontos az alkalomhoz, helyzethez, ranghoz illő öltözködés. Mivel mindez Márai számára teljesen evidens volt, csak így és csak ezért a nemes egyszerűség, a finom gúny, ami a mondatból süvít: mert magától értetődik, hogy az ember mindig megfelelően öltözött, tehát erre külön nem érdemes vesztegetni a szót. 
 

Felülírták a klasszikus hagyományokat 
Talán nem is arról érdemes elmélkedni, ki mit vesz fel, illik-e mindenkinek a spagettivállas póló, meg a lábszárközépig érő nadrág, vagy lehet-e farmerben, flip-flop papucsban, térdnadrágban színházba menni, hanem arról, miként alakult ki az a helyzet, hogy ezek a ruhadarabok világszerte, széles körben elterjedtté váltak, és felülírták a jó ízlést, a klasszikus hagyományokat. Amikor mindenhol mindenki ezeket hordja, fel sem tűnik az embernek, hogy vét az elvárt szabályok ellen. Az öltözködés tükrözi a társadalom értékrendjét. Az említett öltözékek népszerűvé válása a klasszikus értelemben vett jó ízlés szabályainak durva megsértését jelzi, ami mögött a társadalom értékrendjének változása, forradalmi átalakulása, a tömegízlés felülkerekedése sejthető. A divatszociológusok szerint ugyanis „az öltözködési normák megsértése, az extrém öltözködés a dezintegráció és a kívülállás üzenetét deklarálja”. A ruha ugyanis az ember lelki állapotának jelzésére is szolgál, így megjelenésünkkel az értékrendünkről is informáljuk a többieket. Az alul­öltözöttség a környezetünkről, aktuális társaságunkról szerzett tapasztalásainkat, értékelésünket, hangulatunkat jelzi, tágabb értelemben pedig az emberi lét értékéről alkotott véleményünket fejezi ki. Ez nyilvánul meg a „jó lesz ez oda, mit öltözzek én nekik stb.” védekezésnek szánt kijelentésekben. A felül­öltözöttség ugyanígy hat, annyi különbséggel, hogy a méltatlan megjelenés iránti megvetést, a résztvevők figyelmének felhívását célozza. Sajnálatos, egyre többen észre sem veszik alulöltözöttségüket, de szerencsére vannak még olyanok, akik felfigyelnek arra, akinek megjelenése az alkalomhoz illő. 
Bár az emberiség öltözködésének története rendkívül hosszú és érdekes, most csak az 1960-as évekig megyünk vissza, amikor az haute couture-­t, vagyis az egyedi tervezésű és kivitelezésű, méretre szabott öltözékek korát felváltotta a szintén francia szóval kifejezett prêt à porter korszaka. Ekkor jelentek meg a kis szériában gyártott, minőségi, márkás modellek, vagyis az haute couture és a konfek­ció közötti minőségi készruhák. Pierre Cardin vagy Yves Saint Laurent az elsők között léptek a piacra saját márkajelzéssel előállított modelljeikkel. 
A ´70-es évektől indulnak hódító útjukra a dizájnermárkák, (Calvin Klein, Boss, Armani stb.) és indul el a márkafilozófia. Mára se szeri se száma az ilyen holmiknak, amelyek közül több a tömegcikk határát súrolja. A következő évtized elhozta az alultervezett tömegcikkek boldog korát: az S, M, L, XL stb. méretű, mindenki által hordható, senkire nem szabott holmik, a személytelen, fantáziátlan, gyenge minőségű, de olcsó konfekcióruházat világát, amit „a társadalom legszélesebb rétegei számára elérhető, gépesített kivitelezésű, nagy tömegben előállított, áruházakban forgalmazott hétköznapi darabok fémjeleznek. A dinamikusan fejlődő, versenyképes tömeggyártás remekművei.” 
 

Az ember ruházata: póló, farmer, tornacipő 
És lám, a globalizáció, a mindenkit elérő internet segítségével és erőszakosságával mindenki átöltözik. Ettől kezdve az ember ruházata a póló, a farmer, a tornacipő lett – hangversenyre, buliba, temetésre, sportolásra, férfiak és nők számára egyaránt. Christian Diornak ugyan volt egy remek ötlete, miszerint „a gépek korában a ruhakészítés jelenti az egyetlen menekülési utat az emberi, a személyes és a megismételhetetlen felé” – de nem nyerte el a világ tetszését. A multikulti erősebbnek bizonyult! Szülőföldje: Amerika. Elterjedtségi területe: a fél világ. Globális ember, globális viseletben, globális ízléssel – ez tartja fogva évtizedek óta az emberek milliárdjait! Lassan már tényleg komolyan kellene venni a gatyaszellőztetés meg a kevesebb tisztálkodás korszakalkotó ötletét. Legalább szagról megismernénk egymást. És mi lesz akkor, ha piacra lép valaki egy globális illattal, persze jó olcsón? Hogyan különböztetjük majd meg egymást? Marad a „nézése meg a járása”? Ha az egykori „kassai polgár” ezt megtudná, biztosan átírná a Füves könyvét! 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában