Ha jó szőlőt akarunk, menjünk az orrunk után

A szilvalekvárfőzéstől – vagyis a kavargatástól – beállt vállal nem lehet cipekedni, de jó érzéssel sétáltam a standok között, hiszen majd’ minden el van rakva télire, teli a spejz, már nem a kötelesség vezérel a kofák közé, hanem a passzió. Ezerszer jobb itt nézelődni, mint a boltokban, ahol felbosszantanak az árcédulák, ugye jobb, ha bele se kezdek. 
A szőlőt gusztálgatom, a kínálatra panasz nem lehet, hogy is lenne, a szőlő egyik őshazája e vidék, még akkor is, ha a Kárpát-medencei szőlőterület száz év alatt a felére csökkent. Sok kiváló fajta, nemesítés hazája itt van, jelesül a magyar fajtajegyzék 28 csemegeszőlőt, 53 fehérborszőlőt és 19 vörösborszőlőt tart nyilván. Ezek az üzletek polcairól is visszaköszönnek, igaz, már furmint, hárslevelű, kadarka, kövidinka, olaszrizling, kékfrankos formájában. (Mégis a boltban vagyunk…) 

Hajdan volt kertünkben igazi csemegeszőlő termett, abból az ismeretből vásárolok mind a mai napig, mert bizony nem mindenütt engedik meg, hogy csípjünk egy szemet a fürtről kóstolóként. Ami a piacra nézve nagy sértés, hiszen attól lenne piac, hogy nemcsak szemre kínálják a portékát, hanem ízlelve is. A legtöbb szőlő szeptember elejére már beérik, a korai fajtákat már le is szedték, de van, amivel akár november végéig is kivárnak a gazdák. A csemegeszőlőnek azonban most van a szezonja, s ez megmutatkozik a piac kínálatán is: csaknem harminc helyen árulják a fürtöket, az árban és minőségben nagy a szórás, 500 forinttól 1200 forintig kínálják kilóját. A legjobb zsűrit a méhek jelentik, ahol körüldongják a szemeket, ott bizton jó ízű, érett árut vehetünk. Az sem baj, ha az orrunk után megyünk: ahol az édeskés muskotályos vagy fűszeres furmint illatát érezzük, ott sem csalódik a vevő. A kedvencemet, a saszlát (ami úriasan a chasselas névre hallgat) is megtaláltam (ennek 600 forint kilója), vagy a sárgás fehér, hosszúkás, megnyúlt bogyójú, vékony héjú kecskecsöcsét (bár ebből már nemesítettek kék és piros színűt is), amit tréfásan 999 forintért pakolt ki az árus. Egy helyütt szembenéznek velem a guszta céklafejek, s morfondírozok, nem kellene-e kis tormás savanyúság télire. De. Jövő héten sort kerítek rá.