2022.08.05. 17:00
„Azt hiszem, a Jóistennek még dolga van velem”
Július 25-én ugyanúgy indult a reggel, mint bármelyik átlagos napon, semmi jel nem utalt arra, hogy nemsokára valami történni fog. Pedig történt, 6.12 perckor már a 112-es segélyhívó telefonszámot tárcsáztam. A 62-es számú főúton Rácalmás Újgalambos-pusztánál kiugrott, pontosabban az autónak ugrott egy őzbak.
A visszapillantó tükör is teljesen odalett
Fotó: Szentes Kitti
Nehéz szavakká formálni a történteket, amikor megpillantottam a bakot, már a motorházzal volt egy vonalban, utána hatalmas robbanás kíséretében a jobb első üveg megsemmisült, szilánkjai beterítettek engem és az autó belsejét egyaránt, illetve az autó jobb oldali visszapillantó tükre törötten lógott a kocsi oldalán. Majd egy szempillantásnyi időre megmagyarázhatatlan, szinte túlvilági csend lett, földöntúli nyugalommal átjárva a testem és csak a felkelő nap sugarait láttam…
Majd a belső visszapillantó tükörbe nézve pedig még láttam a túloldalra megérkezve a bakot, majd eltűnni a bozót sűrűjében. Ebben a pár másodpercben azt hiszem újjászülettem, azt hiszem, a Jóistennek dolga van még velem. A segélyhívást követően anyukámat tárcsáztam, hogy ne ijedjen meg, én jól vagyok, de az autó megsérült. Itt nyert igazi értelmet ez a mondat, hogy jól vagyok, hogy ki tudom mondani, hogy van kinek kimondani, hogy élek, jól vagyok. S a világon nincs is ennél fontosabb.
Nem haragszom az őzre, ösztönből futott, ugrott, s végső soron mi, emberek foglaltuk el az ő területüket, és szűkítjük le az életterüket. A párzási időszakban pedig még körültekintőbben kell közlekednünk az utakon, főleg, ha vadveszélyt jelző táblával találkozunk. Vigyázzunk magunkra, egymásra, és próbáljuk meg elkerülni az elkerülhetetlent.