Posztumusz díjat adományozott a DLSZ Szepessy László részére

„Dunaújvárosban sehol, de az ország egyetlen futballpályáján sem kellett bemutatkoznia. Aki csak egyszer is szót válthatott vele, soha nem feledte, hamiskás mosolya, lenyűgöző színes, jókedvet sugárzó szövegei feledhetetlenek. A pályán, játékosként, majd edzőként is ilyen volt. 
Szókimondó, okos, fineszes. 
Szepessy László
1975-ben érkezett az akkor másodosztályú dunaújvárosi gárdához. 
1976-ban, a csapat megalakulásának negyedszázados évfordulóján bajnoki cím a másodosztályban, feljutás az élvonalba. A csapat alapembere, gólkirálya 16 találattal: Szepi. 
A 77-78-as bajnokságban a Kohász-időszak legjobb eredményét éri el a csapat, Novák Dezső irányításával az NBI 7. helyén zár az együttes.   
Szepessy László 1975 és 78 között, valamint 1985-ben, a krónikák szerint összesen 160 alkalommal öltötte magára a Kohász mezét, 47 gólt szerzett. Emlékezetes csaták, nagy győzelmek, balszerencsés pontvesztések.
Városunkban megtalálta élete párját, az ugyancsak kiváló sportolót, Dunaújváros első válogatott kézilabdázóját, Azari Évát. Játékos- és edzői pályafutása sokfelé sodorta, de a bázisa, az otthona Dunaújváros lett és maradt. 
A kalandvágyó, vagány fiatalemberből gondoskodó, hétgyermekes édesapa, majd később többszörös nagyapa lett. A sport főszerepet kapott a Szepessy család életében is: Dávid és Robi fia futballozott, utóbbi jelenleg is a Dunaújváros PASE csapatkapitánya, Gergő, Máté, Bálint jégkorongozott.
A helyi labdarúgás mindig is szívügye volt. Négy szakaszban is edzősködött Dunaújvárosban, nehéz, szinte reménytelen időszakokban is vállalta a feladatokat. 
Mindezek mellett segítette a Dunaújvárosi Labdarúgó Szövetség tevékenységét. Az amatőr labdarúgás, a grundfoci elkötelezett támogatója volt, ahonnan ő is indult. 
Sajnos ahogy említettem, ő sincs már velünk, de nagy tisztelettel emlékezünk rá és adjuk át feleségének Szepessyné Azari Évának és fiának Szepessy Róbertnek ezt a díjat. A Posztumusz elismerés Szepessy Lászlót illeti!”