A függetlenségi háború a tizenhárom gyarmat és Nagy-Britannia között robbant ki

2022.07.17. 07:00

George Washington átveszi az USA katonai főparancsnokságát

George Washingtont hatalmas tisztelet övezte és övezi a mai napig hazájában. Egy 1845-ben megjelent életrajz szerzője így írt: „Legyen minden gyermek első szava: anya; a második: apa; a harmadik pedig: Washington!” Születésnapja nemzeti ünnep, vezetékneve keresztnév lett, az USA-ban tizenkét felsőoktatási intézményt, számtalan községet, megyét, tavat, hegyet és folyót neveztek el róla, valamint egy államot és magát a szövetségi fővárost.

Farkas Lajos

Washington és Rochambeau kiadják a támadási parancsot Yorktown ostrománál – Auguste Couder képe, 1836 Fotó: wikipedia

Történelem - George Washingtont 1775. július 3-án, az amerikai függetlenségi háborúban a massachusetts-i Cambridge-ben nevezték ki az Amerikai Egyesült Államok szárazföldi hadserege főparancsnokának. Egy hét múlva létrejött a Kontinentális Hadsereg, amely katonai kereteket biztosított a korábbi milíciák és önkéntesek számára. 

1775. június 14-én a második kontinentális kongresszus megvitatta más parancsnok jelölt személyét is, de Washingtonnak már volt katonai tapasztalata, ezért esett rá a választás. Washington katonai egyenruhában jelent meg a kongresszus előtt, és elfogadta a megbízatást. Fizetést nem kért, bár költségeit később megtérítették. A főparancsnoki kinevezés mellé a kongresszus felhatalmazta, hogy vezesse Boston ostromát is. Washington eleinte ellenezte, hogy rabszolgákat is besorozzanak a Kontinentális Hadseregbe, de miután a britek szabadságot ígértek minden fekete rabszolgának, aki fegyvert fog a lázadók ellen, beleegyezett, hogy a szabad feketék szolgálhassanak a hadseregében. A háború végére Washington hadseregének mintegy egytizede állt már színes bőrűekből. 
Amikor az amerikai függetlenségi háború elkezdődött 1775 áprilisában, a gyarmati forradalmároknak még nem volt hadseregük. Korábban mindegyik kolónia egy milíciára támaszkodott, amely civilekből és részmunkaidős katonákból állt. Ebből alakult ki az USA mai hadereje, amely talán a legerősebb a világon. 

A kezdetek 

Az amerikai gyarmatok csak ideiglenesen hoztak létre tartományi ezredeket bizonyos válságok megoldására, azonban ahogyan nőtt a feszültség Nagy-Britanniával, a telepesek megújították milíciáikat, hogy felkészüljenek a lehetséges konfliktusokra. A milicisták képzése felgyorsult azután, hogy a brit parlament 1774-ben kihirdette az elviselhetetlen cselekedeteket (olyan törvények sorozata, amelyeket Nagy-Britannia parlamentje hozott válaszul az Észak-Amerikai történésekre). Miután az amerikaiak elutasították a brit diktátumot, létrehoztak egy 26 ezredből álló gyarmati hadsereget, de az eléggé szervezetlen katonaság élére egy nagy tekintélynek számító parancsnok kellett, így került a képbe George Washington. Az új főparancsnok a hadsereget három hadosztályra, hat dandárra és 38 ezredre szervezte, és új toborzó bázist hozott létre. Washington közbejárására a kongresszus elrendelte, hogy az egyes államoknak, a lakosságuk arányában kell hozzájárulniuk a zászlóaljak számának növeléséhez. Ezt követően Washington felhatalmazást kapott további 16 zászlóalj létrehozására. Ezenkívül a bevonulás feltételeit három évre meghosszabbították, hogy elkerüljék az olyan válságokat, mint ami 1778-ban, történt, amikor is szinte összeomlott az amerikai sereg. 

George Washington, 1775 júliusában Cambridge-be, egy fegyelmezetlen hadsereget talált, vasfegyelmet alakított ki, de egyben arra is ösztönözte katonáit, hogy új, nemzeti értelemben gondolkozzanak. A hadászati tehetség iránti éles szemével Washington eltávolította a túlértékelt tábornokokat, és olyan merész, intelligens, fiatal férfiakat választott ki, akik létfontosságú győzelmeket hoztak, mint például Benedict Arnold, Nathanael Greene és Henry Knox. 

Az amerikai függetlenségi háború 

Az amerikai függetlenségi háború a brit fennhatóság alatt lévő 13 észak-amerikai gyarmat és Nagy-Britannia között robbant ki 1775-ben, és a párizsi békekötéssel zárult, 1783-ban. Az ellentétek már az 1770-es évek elején láthatóak voltak, majd a híres bostoni teadélutánt (indiánnak öltözött telepesek megrohantak három angol hajót a bostoni kikötőben, és teaszállítmányukat a tengerbe szórták), követően a gyarmatok létrehozták a kontinentális kongresszust. Az amerikai gyarmatokon nem mindenki akart elszakadni a brit birodalomtól, ők voltak a lojalisták, velük szemben a teljes függetlenségért küzdő patrióták álltak. Így a véres harcok nemcsak a britek, hanem egymás ellen is folytak. A konfliktus kezdetén a gyarmatok nem az elszakadást szerették volna kiharcolni, hanem bizonyos, számukra kedvezőtlen adók visszavonását, de erről a gyarmattartók hallani sem akartak, ezután az ellentét háborúba torkolt. Az angol király csapatokat küldött Amerikába, hogy azok leverjék a felkelést. Az első jelentős összecsapás a lexingtoni csata volt 1775. április 19-én, ezt követően az amerikaiak létrehozták második kontinentális kongresszusukat és saját hadseregüket. A főparancsnoknak ekkor választották meg George Washingtont. Nagy-Britannia európai ellenfelei – Spanyolország, Franciaország és Hollandia – támogatták az amerikai függetlenségi törekvéseket. Mérföldkőnek számított az 1776. július 4-én aláírt, Egyesült Államok függetlenségi nyilatkozata. Az angolok kezdetben kihasználták tengeri fölényüket, így több város megszállva tartottak, de nagyobb szárazföldi területeket nem tudtak ellenőrzés alatt tartani, pedig katonái száma több mint a duplája volt, a gyarmati sereg 20 ezres létszámánál. A britek helyzetét a nagy távolságok miatti utánpótlási problémák is nehezítették. Washingtont váltakozó hadiszerencse kísérte, Bostonból ugyan kiűzte a briteket, megszerezte az ellenség nehézágyúinak nagy részét, de a Long Island-i csatában súlyos vereséget szenvedett. A brit ellentámadás Washington újabb kudarcához vezetett Brandywine-nál, szeptember 11-én. Az 1777–78-as tél volt a felkelők számára a függetlenségi háború mélypontja, a kegyetlen hidegben több embert vesztettek el fagyhalál vagy a különböző betegségek miatt, mint a csatamezőn. Washington több csatát vesztett el, mint amennyit megnyert, de sohasem adta fel a harcot, és a fosztogatást tiltva sikerült megőriznie a hadserege iránti társadalmi támogatást. A háború fordulópontját az 1781-es yorktowni csata hozta, amikor az amerikai gyarmati hadsereg döntő vereséget mért a brit haderőre, és ezzel véget is értek az összecsapások. A háborúnak az 1783. szeptember 2-i párizsi szerződés vetett véget. A békekötésre George Washington nem tudott elmenni, az Amerikai Egyesült Államokat John Adams, Benjamin Franklin és John Jay képviselték, ők írták alá a szerződést. 

Az amerikai gyarmatok csak ideiglenesen hoztak létre tartományi ezredeket

Azért, hogy elkerüljék a további háborúkat, Washington 1787-ben Philadelphiában egy új alkotmányt léptetett életbe, annak kidolgozását viszont szakemberekre bízta, ő csak koordinálta a folyamatot. Ez az új dokumentum, annyira sikeres lett, hogy ma is ez van érvényben az Amerikai Egyesült Államokban. 

George Washington 

Az első amerikai elnök 1732. február 22-én született Virginia keleti részén. Mivel a brit parlament másfél évszázados késéssel vezette be a Gergely-naptárt és mivel a döntés a gyarmatokra is vonatkozott, ezért Washington születésnapja február 11-én volt. Ősei Angliából vándoroltak ki, rabszolgákat is tartottak, apja dohánytermesztéssel foglalkozott, és a család az akkori középosztályhoz tartozott. Apja halála után megörökölte Stafford megyében lévő Ferry farmot, ahol fiatalkora többségét töltötte, később féltestvére elhunyta után további földterületekhez jutott. A College of William and Mary egyetemen végzett vámtisztviselőként. Azt követően pedig lord Fairfax megbízásából a Shenandoah völgyében végzett különböző kutatásokat. Érdekelték a nyugati területek, főleg a Potomac folyón túli vidékek, de munkája során maláriát kapott, és ez a betegség élete végéig elkísérte. Falta a könyveket, a politikától a színdarabokig és a filozófiai művekig mindent elolvasott. Már fiatalon belevetette magát a politikába. Sikerült felhívnia magára Virginia kormányzójának figyelmét, így 1752-ben rábízták a milíciák (karhatalmi szervezet, tagjai a fegyveres szolgálatot nem hivatásszerűen, hanem társadalmi munkában végzik) feletti ellenőrzést. Az 1754-ben kitört francia–indián háborúban egy kisebb egységet vezetett, 28 évesen már ezredessé léptették elő. 1759-ben megnősült, feleségül vette Mar­tha Dandridge Custis özvegy hölgyet. A függetlenségi háború után 1789. április 30-án őt választották meg az ország első elnökének, John Adams lett az alelnök. Kormányzatának első négy éve békés és sikeres volt. A pénzügyeket Alexander Hamilton pénzügyminiszter rendezte. A nemzeti egység megszilárdítása érdekében a szövetségi kormányzat magára vállalta az egyes tagállamok háborús adósságait. Washingtontól a gazdag déli államok ígéretet kaptak, hogy az ő területükön, Virginia és Maryland határán épül majd fel a szövetségi főváros. Az elnök személyesen jelölte ki a helyét 1791-ben, megtervezését pedig Pierre Charles L’Enfant francia mérnökre bízta. A Fehér Ház alapkövét 1792. október 13-án helyeztette el James Hoban építész, ez volt az első középület az amerikai fővárosban. A „Nemzet Atyjaként” tisztelt George Washington 1799. december 14-én hunyt el. 

Felhasznált irodalom 

  • Katona András: Kora újkori egyetemes történelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2008.
  • https://rubicon.hu/cikkek/1-george-washington-1789-1797.
  • Hahner Péter. Az Egyesült Államok elnökei. Maecenas Könyvkiadó, 1998.
  • Weiszhár Attila, Weiszhár Balázs: Háborúk lexikona. Budapest, 2004., Athenaeum.
  • Cincotta, Howard: Amerika rövid történelme. New York: USA Tájékoztatási Hiv., 1998.
  • Dömötör Attila, Buzek Zsuzsanna: Történelmi lexikon, Saxum Kiadó Bt., Budapest.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában