A Máltai Szeretetszolgálathoz került a földvári idősek otthona

Jónás Gergő, a Máltai Szeretetszolgálat dél-dunántúli regionális vezetőjével beszélgettünk: – A fenntartói feladatok ellátását ebben az intézményben nagyon vártuk, és felkészültünk rá. Az átvétel előkészítése több mint egy évig tartott. 
 

– Van másik hasonló intézmény a kezelésükben? 
– Egészen széles portfólióban látunk rá az egészségügyi és szociális ellátásra. A régiónkban négy idős­otthont működtetünk, mellette van fogyatékos- és hajléktalan-ellátásunk is. Emellett egészségügyi és támogató szolgálatot, valamint járóbeteg-rendelőt is biztosítunk. Ez is a célunk, hogy mindenféle problémára tudjunk egy máltai választ adni. 
 

– Miért vállalták el ezt a feladatot? 
– Több oka is volt, a legfontosabb, hogy egy felkérést kaptunk rá a település önkormányzatától. Másfél évvel ezelőtt megfogalmazódott ez a kérdés. Már régóta dolgozunk a településen, megismertek bennünket, és a kollégáink széleskörűen látják el a rászorulókat. Valószínűleg ezt a feladatot is el tudjuk látni, sőt a reményeink szerint egy kicsit javítani is tudunk az itteni ellátási feltételeken. 
– Mi az ellátás legfontosabb pillére? 
– A közvélekedés szerint talán az infrastrukturális feltételek a legfontosabbak, de nem azok. Ami mindig érdekel bennünket, az a humán erőforrás állapota. Mennyire elkötelezett, tudja-e a feladatát, jókedvűen végezi-e azt? Az idősek ellátásában bizony gyakran olyan feladatok is vannak, amik nehéz lelki terhet jelentenek az ott dolgozók számára is. Az itteniekkel biztonságban látjuk a folytatást. Ezután fordulunk az infrastruktúra felülvizsgálata felé. 
 

– Mikortól érződhet a változás kellemes hatása? 
– Bizonyos szempontból már az idei évben is. A jövő évi költségvetésünkben már megjelennek olyan feladatok, amelyek azt célozzák meg, hogy az itt élők közérzete és a technikai háttér is javuljon. Előtte viszont el kell beszélgetnünk a lakókkal és az itt dolgozókkal, hogy megismerjük, hogy hol milyen változtatásra van szükség. Mérlegelünk és a legfontosabb problémák megoldásával kezdjük az itteni munkánkat. 
 

– Nagyon öregszik a társadalmunk? 
– Ez így van. Egész Európának rövid távú problémája lesz az, hogy az idősek ellátására milyen válaszokat tud adni. A mi feladataink a szociális és részben az ápolási területen jelentkeznek. Igyekezünk helytállni benne. 
 

Titkok nélkül zajlik a munka 
Lipták Tamástól, a dunaföldvári máltai társintézmények vezetőjétől ezt is hallottuk. – Nagy feladatra vállalkoztunk, de az itt dolgozó kollégák munkáját megismerve bátran vállalhatta a Máltai Szeretetszolgálat, hogy a fenntartóváltás keretein belül átveszi ennek az intézménynek a működtetését. Az ingatlan változatlanul a város tulajdonában maradt. A szerződés ideje alatt nem lesz költsége vele kapcsolatban, és az ott nyújtott szolgáltatások változatlanul igénybe vehetők. A város felé minden évben beszámolási kötelezettségünk van, tehát az önkormányzatnak minden itt történő dologról változatlanul tudomása lesz. Az ajtó nyitva áll előttük és bármikor meggyőződhetnek az itteni munkáról. 
 

Az eddigi eredményes munkát folytatják 
Fábián Pap Szilvia az elmúlt év novemberétől az intézmény vezetője. Ő a következőkről tájékoztatott bennünket. – Mostantól egy új fenntartó irányításával végezzük a munkánkat, ami a dolgozóinkat illetően várhatóan nem fog sok mindenben megváltozni. A gondozás, ápolás, takarítás és a főzés feladati változatlanul maradnak. 
 

– Együtt maradt-e az eddigi csapat? 
– Csupán néhány fő szüntette meg a munkaviszonyát. Van, aki nyugdíjba ment, másnak az élethelyzete változott meg. A munkavállalóink itt maradtak, mert reméljük, hogy a fenntartóváltás nyomán pozitív irányba haladunk. Az intézetünkben kilencvenkét személyről tudunk gondoskodni. Mindannyian felügyeletre szorulnak, önálló életvitelre sajnos már nem képesek. Az állapotuknak megfelelően vegyes az ellátottságuk. A dolgozói létszámunk ötvenhárom, amiből huszonhat az ápolási – gondozási szakszemélyzet, akik tizenkét órás munkarendben dolgoznak. Valamennyien szakképzettek, egy kollégánk pedig most szerzi meg a képesítését. Hosszú távon is szükség lehet ránk, hiszen nekünk is van várólistánk. 
 

– Az ellátáson túl mit kapnak a lakók? 
– A lakók állapotához képest törekszünk arra, hogy többet adjunk a számukra. Igyekezünk a családi hangulatot pótolni. Kiállításokra és fagyizni is vittük őket. Megpróbálunk nekik bepillantást nyújtani a város életébe. Napközben is vannak számukra elérhető programjaink, amiket a mentálhigiénés nővérek szerveznek és bonyolítanak le. A hitélet is megoldott, hiszen a római katolikus és a református lelkész is rendszeresen meglátogatja azokat a lakókat, akiknek erre igényük van. A hagyományos ünnepségeket, a karácsonyt, az újévet, a farsangot, még a Valentin-napot, és természetesen az anyák napját is megtartottuk a számukra.