Egyre csak fogy a Velencei-tó

Az agárdi vízmérce szerdán délután már csupán 71 centimétert mutatott, ami azt jelenti, hogy napi egy, másfél centiméteres párolgással számolva – amit befolyásol a hőmérséklet és a mostanában tapasztalható erős, helyenként viharos szél –, csütörtökön estére a Velencei-tó vízszintje nagy valószínűséggel elérheti a tavaly mért legalacsonyabb szintet: a 69 centiméteres vízállást. Nem kell nagy jóstehetség, sem írói véna ahhoz, hogy a tó várható állapotáról riasztó képet fessen, aki aggódik a kialakult helyzet miatt. Ugyanis ha a már említett napi egy, másfél centis további csökkenést vesszük alapul, akkor a következő, kánikulával megterhelt, továbbra is értékelhető csapadék nélküli hetek után a tó vízállása lecsökkenhet ötven, de akár negyven centiméteres vízszintre is. Az északi csónakkikötők már most használhatatlanok, és ez minden bizonnyal így marad a nyár további részében. Azaz nem sokat horgászott a tónál az, aki optimistán kiváltotta az idei évre szóló engedélyét és csónakja az északi parthoz köti.

A kedvező hír mindezek mellett, hogy egyelőre a halak egészségesek, sőt, az a kevés horgász, aki kitart még a Velencei-tó mellett, egészen jó fogásokról számol be: minap akadt olyan is, aki azt mondta, soha nem volt még ilyen jó éve, mint az idei. Az időzített bomba azonban már ketyeg, egy hirtelen nyomáscsökkenés, felmelegedés ismét könnyen kialakíthat olyan lokális oxigénhiányos állapotot, amely a tavalyihoz hasonló halpusztuláshoz vezethet. Az elmúlt évben az EFOTT-fesztivál ideje alatt már megjelentek a haltetemek a víz felszínén: ismét eljött a rendezvény ideje, és miközben szól majd a zene a parton, csak remélhetjük, hogy nem lesz hasonló negatív élményben részük az eseményre látogatóknak.

A csökkenő víz önmagában nem jelent súlyos veszélyt a halakra, ha egyéb szempontból nincs probléma, sőt, az élővilág számára bizonyos szempontból még kedvező is lehet a kisebb, táplálékdús tó – állítják a szakemberek. A sok alga a fény hatására nappal termeli, éjszaka fogyasztja az oxigént, ha borús az idő, az oxigéntermelés lecsökken, ezért van az, hogy a halak számára a hajnal a kritikus időszak, ilyenkor lehet látni, hogy „pipáznak” a vízben. A vízügy mindenesetre figyeli a helyzet változását, a víz minőségét, korábban már levegőztető szivattyúkat is üzembe helyeztek a tó négy pontján. Ezeket a kánikula elmúltával leállították, de várható (szinte bizonyos), hogy a berendezések munkájára rövidesen, és a továbbiakban is szükség lesz.

Ami a Velencei-tónál történik, az már országosan (és Európában is) nagyon fájó probléma, a több éves aszály patakokat, tavakat szárít ki, nagy a gond a Tiszánál, a Fertő-tónál és nincs minden rendben a Balatonnál sem. A halgazdaságok megpróbálnak túlélni, a dinnyési halastavak például már az elmúlt évben is vegetáltak, szinte varázslatra volt szükség a működéshez. Idén már csak azokat a vízterületeket igyekeznek megtartani, amelyek fenntartására esély van, hiszen vizet ők sem kaphatnak többet, hiszen nincs honnan, nincs miből.