Olyan jól kezdődött, de a végén az olaszok ünnepelhettek

A Kolumbia utáni bemelegítést (35-4) követően szerdán valójában elkezdődött a torna Bíró Attila együttesének. A napot a csoport másik meccsén Kanada 22-2-es sikere nyitotta a dél-amerikaiak ellen, majd este következett az a találkozó, ami akár a csoport első helyéről is hivatott volt dönteni.

Az, hogy rangadóra készült a válogatott, az érdeklődésen is meglátszott, folyamatosan érkeztek a szurkolók a margitszigeti Hajós uszodába. Köztük nem egy ismerős arcot fedezhettünk fel, természetesen köztük volt Gurisatti Gréta családja, nélkülük már nem is rendeznének nagy tornát Magyarországon. – A nagyszülők most nem tartottak velünk, de persze otthon szurkolnak a televízió előtt. A kis csapatunk itt Pesten gyűlt össze, aki tudott eljött, s persze nem kis izgalom van bennünk, hiszen egy hazai világverseny mégis más – kezdte Gurisattiné Nagy Edina.

Gurisatti Gyula nevetve jegyezte meg, talán a legjobban a szomszédok örülnek, hogy itt vannak, mert bizony nem csekély ordítozás közepette nézné ott az meccset. – Bár sportemberként minden magyar sikernek hasonlóan örülni tudok és szurkolni, most meg aztán hatványozottan. Az első meccset ne vegyük ide, sajnos annak nem sok sportértéke volt. Az olaszokkal szemben már lemérhetjük magunkat, szerintem egységesebbek és összeszokottabbak vagyunk, az olimpiai csapathoz képet csak három helyen változott a keret. Győzelemre számítok a lányoktól, igaz, nem szabad elfelejteni, hogy egy olasz válogatott azért kaphat támogatást a medence széléről és nem áll messze tőlük a színjátszás sem – fogalmazott.

Még bőven volt idő a kezdésig, de már akkor emelkedett hangulat uralkodott az uszodában, a helyi műsorvezetők irányításával énekelt, táncolt a publikum.  Közben egyre másra lehetett találkozni korábbi klasszis játékosainkkal, a szövetség vezetőivel, itt volt Szilágyi Dorottya édesapja is, de a dunaújvárosi klubból Fülöp Tibor mester is a helyszínen szorított, csakúgy, mint a DFVE több tagja. 

A Himnusz után nem maradhatott el Gurisatti Gyula védjegye, akárhol van, ilyenkor mindig beüvölti: Magyar vagyok, győzni jöttem! – reméltük, a próféta szólt belőle.

Nos, a kezdés a kívánalomnak megfelelően alakult, a magyar csapat kiválóan élt emberelőnyeivel, a 4-2-es vezetésnél három találat fórból született. A több, mint ötezer szurkolónak több sem kellett, hihetetlen hangulat kerekedett a lelátókon. A negyed végére aztán egyre zárkóztak az olaszok. A második negyedben több elpackázott lehetőség után a rivális talált be először, a már harmadszor eredményes Parkes centergóljával azonban hamar visszavette a vezetést a Bíró-csapat, majd Gurisatti Gréta révén újra vezettünk. 

A szünet után egyre több hiba csúszott a magyar csapat játékába, sorra maradtak ki a helyzetek, az ellenfél kapusa ötven százalékkal védett, az olaszok keze viszont nem remegett meg, fordítani tudtak, a negyed végére egy góllal már ők vezettek. Még nem veszett el semmi, volt nyolc perce a magyar csapatnak a győzelemre, a közönségen semmi nem múlott, űzték, lelkesítették a válogatottat. A záró etapban sokáig nem változott az eredmény, aztán a negyed felénél megszületett az egyenlítés a Szilágyi bombája után, ám ismét villámgyorsan jött az olasz válasz, ráadásul kétszer is. Míg az itáliaiak pontosan és szervezetten játszottak, a magyaroknál sok volt a hiba, a végén még a kapus Magyari is előrement, de segíteni ő sem tudott, az utolsó másodpercekben Keszthelyi gólja már csak szépítésre volt elég.

Olaszország – Magyarország 10-9 (3-4, 2-2, 3-1, 2-2)

Olaszország: Banchelli – Palmieri, Marletta 2, Emmolo, Giustini 1, Tabani 1, Picozzi 1. Csere: Viacava 1, Avegno 2, Queirolo 1, Bianconi, Galardi 1. Szövetségi kapitány: Carlo Silipo.

Magyarország: Magyari – Szilágy 2, Vályi 1, Keszthelyi 1, Máté, Parkes 3, Garda 1. Csere: Gangl (kapus), Gurisatti 1, Mahieu, Leimeter, Rybanska, Faragó. Szövetségi kapitány: Bíró Attila.

Gól emberelőnyből: 14/6, ill. 11/6.

Gól – kettős emberelőnyből: 1/1, ill. –.

Gól ötméteresből: 1/1, ill. --.

Kipontozódott: Mahieu (24. p.), Máté Zs. (28. p.), Marletta (30. p.)

Szilágyi Dorottya azt nyilatkozta a találkozó után, úgy érezte, a harmadik negyedben elkezdtek kapkodni. – Nem vártuk meg a helyzetet a támadások végén, vagy nem találtuk meg az üres embert. A záró nyolc percben meg túlgondoltuk a dolgokat, illetve nem vállalták el a lehetőségeket, inkább tovább passzolták a labdát a másiknak. A második félidő elég hullámzó volt, de ha a hátrányokat jól kivédekeztük volna, akkor nyerünk. Kanada ellen össze kell szedni magunkat, most leülünk a csapattal és megbeszéljük a dolgokat, biztos sokat tudunk tanulni ebből a találkozóból is. Ám egy biztos, ilyen védekezéssel nem fogunk rangadókat nyerni, ebben látom a megoldást, nem értem most miért alakult így a végén. A pénteki meccsen is agresszív játékra számítok az ellenféltől, mert ők is szeretnek verekedni. Felkészülünk és erősebbnek kell lennünk fejben – fogalmazott a vegyes zónában.

Bíró Attila értékelésében elmondta, az olaszok megérdemelték a sikert, hiszen a játék legfőbb elemeiben, mint az emberelőnyök kihasználása, illetve az emberhátrányos védekezés, jobbak voltak. Hozzátette, az olaszok mondhatni teher nélkül játszottak, nekik akár egy szoros vereség is belefért volna, a magyar csapat számára viszont a hazai közönség előtt szinte kötelező lett volna a győzelem.