Képviselő, önkéntes tűzoltó és állatmentő a vállalkozó

Találkoztunk is vele a napokban, a mezőfalvi temetőnél. Ő javasolta ezt a helyszínt kezdésként, ugyanis madárlesre hívott minket a kisfiával, Zalánnal. A bejárattól vezető út mentén hatalmas fák emelkednek a magasba, amelyeken füleskuvikok találtak otthonra. 
– Beszéltem a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársaival, akik csodálkoztak, hogy ebben a térségben is előfordulnak már ezek a fokozottan védett madarak – mondta Bálint, ezalatt telefonján elindított és felhangosított egy kuvikolós videót. Ez volt a csali a madárkáknak, vártuk, hogy vajon felelnek-e rá. Általában szoktak, de ottjártunkkor csendben maradtak. Közben elmesélte, nemrég itt is szükség volt segítségre, ugyanis három fióka kiesett a fészkéből. Felvették a kapcsolatot a Duna–Ipoly Nemzeti Parkkal, követték a szakértők utasításait, gondozásba vették a madarakat, de sajnos szomorúan zárult a történet. Ha azokat nem is, de a többi kuvikot, pontosabban az otthonaikat talán sikerül megmenteni. 

Bálint elmondta, sokáig úgy volt, hogy ki kell vágni ezeket a temetői nagy fákat, most viszont megoldást találtak a fák megmentésére, ezzel együtt pedig a fészkelőhelyek is megmaradhatnak. Jártas a témában, mert mint kiderült, Bálint 2019 óta önkormányzati képviselő is a településen. 
– Akkor talán kezdjük most már a legelejétől – fordultam mosolyogva Bálinthoz, aki pedig a maga szerénységével mesélt is nekünk. 
Tősgyökeres mezőfalvi családról van szó. Szülei agronómusok voltak, a környéken dolgoztak. Úgy fogalmazott, lényegében a világospusztai tehéntelepen töltötte gyerekkori éveit; ahol és amiben csak tudott, segített, de nemcsak az állatok ellátásban, hanem a földművelésben is. Tulajdonképpen ekkor alakult ki benne az állatok iránti szeretet, gondoskodás. Ifjúkori éveiben még olyan gondolat is vezérelte, hogy felnőttként farmer szeretne lenni. 
Aztán az élet úgy hozta, hogy vállalkozó lett: kerítés­építéssel foglalkozik. Jó néhány állatkertben és nemzeti parkban dolgoztak, ahol ismeretséget kötött az ottani szakemberekkel. Ezek a kapcsolatok pedig éppen az állatmentésekben teljesedtek ki az idők folyamán: Bálint hívja őket, hogy adott esetben mi a teendő, miként kezeljék a sérült állatot, mire figyeljenek, hogyan ápolják-gondozzák otthon ideiglenesen, illetve szükség esetén hova szállítsák a szakszerű ellátásért. 
Most egy kicsit ugrunk a történetben, egészen 2013 kora tavaszáig, amikor is az a rendkívül nagy havazás volt az országban. Bizonyára emlékeznek még az akkori időjárási viszontagságra, rengeteg autós elakadt az utakon. Bálint nem, hiszen már akkor is megvolt a masszív terepjárója, amely árkon-bokron is keresztül tud menni. Egy péntek este épp az egyik országos rádiócsatornát hallgatta, amikor adásba kapcsoltak egy apukát, aki elmondta, hogy minden irányból beragadtak autójukkal Mezőfalvánál. Bálint ekkor elindult megkeresni az elakadt családot, és segített nekik, ahogy még jó néhány autósnak is. Akaratlanul ugyan, de emiatt felkerült a mozgósítható-bevethető civil segítők listájára. Úgy volt vele, ha már így alakult, akkor legyen hivatalos is a dolog, és csatlakozott a Mezőfalvi Önkéntes Tűzoltó Egyesülethez. Érdekesség még, hogy egy hónap elteltével a kisapostagi árvíznél teljesítettek szolgálatot egy héten keresztül. 

A mezőfalvi tűzoltó-egyesület már közel százéves múltra tekint vissza, akkor alakult meg, amikor még Hercegfalvának hívták a települést. 2008 táján újjászerveződött a csapat, új lendülettel végezték az önkéntesen vállalt feladatukat. Többüknek van főállása, és mellette végzi ezt a szolgálatot, de olyan tagjuk is van, aki itt kapott indíttatást ahhoz, hogy a tűzoltói hivatást válassza. Példaértékű munkát végeznek megyei szinten, kimagasló a beavatkozási számuk, számíthat rájuk a katasztrófavédelem. Tavaly körülbelül negyvenkét káreseményhez kaptak riasztást, ebből harmincöt esetben már azelőtt elfojtották a lángokat, illetve kezelték a helyzetet, mire kiért a hivatásos egység. 
Sajnos a kiemelkedő teljesítményükhöz eddig nem társult sok támogatás, sőt, központi helyük sem volt. Idén született döntés a település közgyűlésén arról, hogy megkaphatják az egykori tűzoltói szertárhelyet (ami ez idáig a közfoglalkoztatottak telephelyeként funkcionált). 
Beszélgetésünket már itt folytattuk Bálintékkal, közben megmutatta a garázsban álló járművüket, amelyet a megyei katasztrófavédelemtől kaptak. Van még bőven tennivalójuk ahhoz, hogy beköltözhessenek, kisebb-nagyobb javításokra, festésre, karbantartásra lesz szükség. A munkát saját maguk csinálják meg, a felújításhoz szükséges eszközök beszerzésében pedig Varga Gábor, a térség országgyűlési képviselője segített nekik: egy pályázat által hétmillió forintot nyertek a munkálatokhoz szükséges anyagok megvásárlására. 

Aztán visszakanyarodtunk az állatmentés témájára, amit tulajdonképpen a tűzoltó-egyesület kötelékében végeznek. Nagyon sokszor őket hívják, vagy kérik a segítségüket, nemcsak a védett, hanem mindenféle állat tekintetében. 
Felmerült az is, hogy szerencsés lenne egy külön egyesületet létrehozni erre a feladatra, ugyanis jól jönne a támogatás hozzá, mert vannak kiadásaik; Bálint például tavaly mintegy kétmillió forintot költött üzemanyagra. Háromszor is előfordult az előző esztendőben az a szituáció, hogy éppen átadtak egy madarat a Budapesti Növény és Állatkert Vadmadármentő Központba, már jött is a hívás, hogy mehetnek egy másik madárért. Bálint elmondta, sajnos a madármentést illetően alacsony a sikeresség aránya: sok az áramütéses és a kamion által elütött állat száma, ezek életét minden igyekezet ellenére sem lehet megmenteni. Tavaly például a négy gólyamentésből csupán egy volt sikeres. Nyilván ezek a történetek elszomorítják őket, de a lelkesedésüket, a segítő szándékukat nem csorbítja. 
A közelmúltban történt városunkban az az eset, hogy egy sokkos állapotban lévő mókust talált valaki a Duna-parton, majdnem elütötte autójával, de időben meg tudott állni. Nem szaladt el az állat, ezért befogta, és a Pannon Polgárőrséget hívta segítségért. Ők értesítették Orosz Csaba képviselőt, az állatot pedig gondozásba vették a Baracsi úti arborétumban. Sajnos az állat nem evett, nem javult az állapota. Ekkor szóltak Bálintéknak, akik a fővárosi állatkert orvosaihoz szállították az idén született kis mókust. Ott hamar erőre kapott, visszahozták, majd szabadon engedték a Duna-parton. 
– Minden állatnál mást kell figyelni, más módszert kell alkalmazni a mentés során. A mókus sokkos állapotban volt, ilyenkor az a helyes, ha megfogjuk és biztonságos helyre visszük. Lehet, hogy nincs komolyabb baja, de azon az egy-két nap során, amíg el nem múlik a sokkos állapot, elkaphatja egy másik állat. Ezért kell olyan helyet biztosítani neki, ahol nem eshet bántódása. A madarakkal nehéz, mert ezek sokszor nagyon stresszes állatok, és van úgy, hogy már a mentés során fellépő ­stressz miatt pusztul el. Ha sikerül befogni a sérült madarat, akkor mielőbb sötét dobozba kell rakni, mert abban tud megnyugodni – sorolta az ismeret­anyagot Bálint, aztán pár másodperc elteltével mosolyogva hozzátette, az is nagyon hasznos lehet adott helyzetben, ha segítségül hívjuk a Google-t. 
 

A múlt héten új helyzet állt elő a mentéseiket illetően, ugyanis most a Budapesti Növény- és Állatkert szakemberei kértek segítséget tőlük: egy gödöllői ipari parkban egy vétlen baleset során három fecskefészek tíz fiókával esett le egy 15 méteres homlokzatról, és a hivatásos tűzoltók nem tudtak a helyszínre vonulni. Bálint elmesélte, hogy igyekeztek minden kapcsolatrendszerüket bevetni az ügy érdekében. Először a Duna–Ipoly Nemzeti Park szakembereit kapcsolták össze a helyszínnel, de a magasság miatt sajnos ők sem tudták megoldani a gondot. Közel egyórás körtelefonálás után végül sikerült egy olyan ipari alpinistát a parkhoz juttatni, aki egyébként maga is önkéntes tűzoltó. A tízből hét fiókát sikerült a megmaradt fészkekben gyámságba helyezni (az énekesmadaraknál a fajtársak fészkében jól működik ez a fajta gyámság). Sajnos három fióka ezt már nem élhette meg, de az állatkert szakemberei így is nagyon boldogok voltak, mert a hét fióka a gyámságban (a saját életterükben) sokkal jobb helyen van, mint egy mentőközpontban.