Józan nyár

A táblán teljessé lett az áhított szó: vakáció. Örül ennek diák és tanár, s a szülő is megpróbál. Az mindenképpen, aki önmagán kívül, ha kell, rokont, barátot bevonva próbál tartalmas heteket kínálni csemetéjének. Már ha elfogadja a lehetőséget a szünetet régóta váró gyereke, s nem lázadva sző extrémebbnél extrémebb terveket. Éjszakai bulikat a Balaton mellett vagy a tengerparton. Nem alaptalan a szülői féltés, aggódás, ugyanis a már önmagát felnőttnek képzelő fiatalok egy részének rendre meggyűlik a baja alkohollal, rendőrrel, vagy éppen a kortárs csoport tagjaival. Merthogy ilyenkor sűrűn vakációzik a józan ész, pedig nem kellene szabadságra küldeni. 
A lázadás kora elkerülhetetlen, és helye-szerepe vitathatatlan a személyiségfejlődésben, ám a nyarat – ha bevalljuk, ha nem –, gyakran kísérik tragédiák, amelyeket a tudatos tervezés mellett józansággal el lehet kerülni. Sok példa bizonyítja azt is: a diákok egy része örömmel, vagy éppen szükségből vállal munkát a nyárra – ráadásul még adózniuk sem kell utána –, másokat a legkülönfélébb tábor(ok)ba fizette be a család. Amelyekben természetesen a pihenésnek, a szórakozásnak is jut hely. Szerencsére a XXI. században is akadnak végtelen szabadságot sejtető grundok, egy-egy bölcs Matula bácsi is „leakasztható” a rokoni, ismerősi körből, ám az sem baj – bármennyire nem trendi –, ha a nyakigláb kamaszkölök, rövidebb-hosszabb időre bevackolja magát a nagyszülői házba, ahol biztonságban van, s ahol feltárul a múlt. S míg emlékezünk, addig sem háborúzunk… (A társlapjainkból rendszeresen jelentetünk meg írásokat. A szerző a Somogyi Hírlap munkatársa.) 

Vezető képünk illusztráció.