2022.05.22. 10:00
Pázmány Péter alapította meg a Nagyszombati Egyetemet
Nagyon fontos mérföldkő a magyar felsőoktatás történetében a tény, hogy 1635. május 12-én Pázmány Péter esztergomi érsek, az ellenreformáció egyik legnagyobb magyarországi alakja, létrehozta Nagyszombaton (ma Trnava nevű szlovákiai város) a város nevét viselő egyetemet. A Nagyszombati Egyetem egyébként az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem jogelődje.
A Nagyszombati Egyetem egyébként az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem és a Semmelweis Egyetem jogelődje Fotó: wikipedia.hu
Fotó: Picasa
Történelem - Az először két fakultással (bölcsészeti és teológiai) működő intézmény egészen 1777-ig – Mária Terézia költözést előíró rendeletéig – működött Nagyszombaton. 1769-ben megalakult az orvosi képzés is, majd a jezsuita rend feloszlatása után, az alapító eredeti szándékával összhangban, az egyetem 1777-ben Budára költözött.
Pázmány komoly oktatói múlttal rendelkezett
A jezsuita rend megalapításától kezdve nagy hangsúlyt fektetett a színvonalas oktatásra, ezért igyekezett olyan oktatási rendszert kialakítani, ahol jól képzett hallgatók gyarapíthatták tudásukat. Ezt az elvet vallotta Pázmány Péter is, szerinte az ellenreformáció egyik legfőbb erősségét a komoly tudással rendelkező teológusok magas számában kell keresni, olyan végzett hallgatókra számított, akik képesek komoly hitvitákat lefolytatni, és ezzel növelni a római katolikus egyház befolyását. A XVII. században Közép-Európában sorra alakultak meg a jezsuita oktatási intézmények, amelyek közül néhány egyetemi rangra is emelkedett. Ilyen volt az olmützi (ma város Csehországban) vagy a grazi intézet. Magyarországon is voltak hasonló próbálkozások kisebb-nagyobb sikerrel, de a hazai oktatás előmozdítójának mindenféleképpen Pázmány Pétert kell tekinteni, akinek idején a nagyszombati gimnázium gyors fejlődésnek indult, ami megalapozta a későbbi egyetem létrehozását. A komoly oktatómúlttal rendelkező Pázmány mindent megtett, hogy az egyetemet – nagy álmát – mielőbb megvalósíthassa. Álláspontja kezdetben az volt, hogy az intézmény tartozzon a bécsi alá, és annak leányintézeteként működjék, majd a legtekintélyesebb jezsuitákkal abban állapodott meg, hogy Nagyszombaton lesz az akadémia helye, amely Pozsonyhoz hasonló adottságokkal rendelkezett, és egyben érseki székhely is volt. Pázmány Péter a leendő egyetem alaptőkéjét a II. Ferdinánd királytól kapott 40 ezer forint mellett, további 60 ezerrel egészítette ki, mégpedig a magánvagyonából. Az említett 40 ezer forint is az érsek pénze volt, ezzel az összeggel ugyanis Ferdinánd uralkodó tartozott Pázmánynak, aki 1632-ben római követségben járt és útjának költségét saját maga finanszírozta.
Létrejött az egyetem
Pázmány Péter 1635. május 12-én Pozsonyban írta alapítólevelét. Ebben az állt: „Minden más eszköznél előbbre valónak tűnt föl előttünk, hogy Tudományos Egyetem emeltessék, ahol a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek”. Az alapítólevél bölcsészeti és teológiai fakultással számolt, de kilátásba helyezte a jogi és az orvosi kar felállítását is. Pázmány ezután megpróbálta egyetemalapítási tervét Rómában is jóváhagyatni, de az akkor határozott Habsburg-ellenes politikát folytató VIII. Orbán pápa, a jogi és orvosi kar hiányára való hivatkozással, megtagadta az elismerést. Az érsek ekkor II. Ferdinánd uralkodóhoz fordult, aki viszont megadta mindazokat a jogokat, amellyel egy egyetemnek rendelkeznie kellett. Ezzel a nagyszombati felsőfokú intézmény, a Habsburg Birodalom összes egyeteméhez hasonló státuszt nyert el. Pázmány jezsuita mintájú egyetemet kívánt létrehozni, amely a katolikus vallás terjesztése mellett, az alapítólevél szerint is, a magyar nemzet méltóságát, valamint egyben az ország kultúráját is szolgálja, és amelyet az egyház szolgálatára készülők mellett világiak is látogathatnak.
Megkezdődött az egyetemi munka
Az oktatás 1635. november 13-án kezdődött el. A filozófiai kar először csak egyetlen logikatanárból állt, a hittudományit pedig, amelynek gerincét a skolasztikus teológia alkotta, csak a bölcsészeti kurzus után lehetett elkezdeni. A skolasztika a középkorban a nyugati civilizáció legmeghatározóbb, elsősorban a katolikus egyházhoz és azok iskoláihoz kötődő filozófiai irányzat. A keresztény teológia egy sajátos megközelítési módja, ugyanis a Szentíráson kívül a nagy ókori görög filozófus, Platón, majd később Arisztotelész munkásságára is épít. A teológiai kar így csak a hároméves filozófiai kurzus után, 1638 őszén nyílhatott meg. Pázmány Péter viszont ezt már nem érhette meg, ugyanis 1637 márciusában hunyt el Pozsonyban.
Az egyetem első embere a rektor volt, ő jelölte ki a tanrendet, rangban utána következett a kancellár, aki felügyelte az előadásokat, a karok élén pedig a dékánok álltak. A teológián hatan tanítottak, a bölcsészeten egy-egy oktató jutott a főtárgyakra, külön egy az etikára és a matematikára. Összesen 15–20 oktató volt, nagy többségük Magyarországról jött, de voltak külföldi előadók is. A tanulói létszám hatszáz és ezer között váltakozott, egyszer emelkedett ezer fölé, ha minden évfolyam elindult, az első évtizedekben körülbelül kétszáz egyetemista tanult egyszerre. A karok közül mindvégig a bölcsészeké volt a legnépesebb, a nemzetiségi és korösszetételről kevés adattal rendelkezünk, mert az anyakönyvet nem mindig vezették pontosan, így a hallgatók életkorát sosem írták be. Annyit tudunk, hogy a hallgatók 52 százaléka Magyarországról, 12,55 százaléka Horvátországból, 10,4 százaléka Erdélyből, a többi pedig ismeretlen helyről érkezett. A jogi kar 1667-ben kezdte meg működését, 1769-ben megindult az orvosképzés is. Ezzel az egyetem szervezete teljessé vált, létrejött az első klasszikus felépítésű, négy karral működő magyar univerzitás.
Mária Terézia által 1769 decemberében királyi egyetemmé nyilvánított intézményt 1777-ben helyezték át Budára, a királyi palotába.
A változások évei következtek
Mária Terézia császárnő úgy ítélte meg, hogy a látványos fejlődés és építkezések ellenére a jezsuita oktatási rendszer konzervatívvá merevedett, és sok tekintetben elmaradt az új tudományos eredményekre és eszmei irányzatokra nyitottabb protestáns intézményektől, ezért úgy döntött, hogy megreformálja a felsőfokú intézményrendszert. Az erre a célra létrehozott bécsi kormányhatóságok a korszerűsítési munkát a felvilágosult abszolutizmus jegyében végezték el. A felvilágosult abszolutizmus a polgári jellegű reformokat bevezető bürokratikus kormányzati rendszer volt a XVIII. században. A Habsburg Birodalomban ez Mária Terézia és fia, II. József nevéhez fűződik, akik úgy próbálták meg modernizálni a birodalmat, hogy a hatalmi rendszer ne változzon. A felsőfokú oktatási intézmények reformját a császárnő parancsára először 1749 és 1756 között a bécsi egyetemen hajtották végre, majd ennek nyomán megindult a Nagyszombati Egyetem átszervezése is.
Az oktatás az egyetemen 1635. november 13-án kezdődött el
Az egyetem történetében először, az uralkodó rendeleti úton módosította az oktatási rendet. A bölcsészet tanulmányi idejét háromról két évre csökkentették, majd egyben a reáltárgyak bevezetésével hozzáláttak a tanulmányi rendszer frissítéséhez. Mária Terézia egy tanulmányi bizottságot hívott életre az egyetem fejlesztési tervének kidolgozására. Ez a bizottság és az Udvari Tanulmányi Bizottság javaslatai alapján adta ki a királynő 1769. júliusi adománylevelét, amelyben „királyi pártfogásába” vette, vagyis hivatalosan is állami irányítás alá helyezte az egyetemet. Ebből már látszott, hogy a császárnő tovább szándékozza bővíteni az intézményt, ennek tükrében még az év novemberében rendeletet adott ki, amelyben megszabta az orvosi kar felállítását is. Ezzel teljessé vált az egyetem szervezete, és megalakult a négy karral rendelkező magyar egyetem. Az új orvosi karon öt tanszék, az anatómia, fiziológia és gyógyszertan, patológia, sebészet és szülészet, valamint a botanika kezdte meg a működését. A képzési időt öt évben állapították meg. Az oktatók a kor legismertebb szakemberei voltak, ezért nem csoda, hogy az orvosi kar már fennállásának első évtizedében is jelentős eredményeket ért el. Az egyetemen végzett hallgatók döntő többsége hatalmas orvosi karriert futott be, annak ellenére, hogy az elméleti képzés sokkal magasabb volt, mint a gyakorlati, ugyanis erre Nagyszombaton, de később Budán sem nem volt megfelelő lehetőség.
A jezsuita rend 1773-as feloszlatása után a volt jezsuiták mellett világi papok oktattak az egyetemen. Budán 1844-től a tanítás magyar nyelven folyt, és 1895-től már nők is beiratkozhattak az egyetemre, amely 1921-ben Pázmány Péter, majd 1950-ben Eötvös Loránd nevét vette fel.
