Rákóczit kérték fel vezetőjüknek

2022.05.22. 11:00

A breznai kiáltvány hatására zászlót bontottak a felkelés hívei

„…minden rendű igaz magyarokat hazafiuságokra intjük, kénszerítjük s kérjük, hogy az mint már Isten némelyeknek szíveket az hazáért felgerjesztette s egybenhozta: úgy ki-ki édes hazája s nemzete, szabadsága mellett az Isten s törvényünk ellen képtelenül hatalmaskodó, zaklató, portióztató, adóztató, nemesi szabadságunkat rongáló, igaz régi törvényeinket, jussainkat megvető, jószágainkat hatalmasan foglaló és fogyató, becsületünket tapodó, sónkat, kenyerünket elvevő s életünken uralkodó s kegyetlenkedő birodalom ellen fogjon fegyvert…” (Részlet a brezáni kiáltvány szövegéből)

Farkas Lajos

II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása – Veszprémi Endre festménye Fotó: Wikipedia.org

II. Rákóczi Ferenc és Esze Tamás találkozása – Veszprémi Endre festménye Fotó: Wikipedia.org

Történelem - 1703. május 12-én adta ki II. Rákóczi Ferenc és gróf Bercsényi Miklós a brezáni vagy breznai kiáltványt, amelyben a Habsburg kormányzat törvénysértéseire hivatkozva hadba szólította az ország lakóit. A lengyelországi Brezánból küldött pá­tens (latin szó, jelentése parancs, törvényerejű rendelet) hatására május 21-én, Tarpán kibontották a kuruc felkelés zászlóit, ezzel elkezdődött Magyarországon a Rákóczi-szabadságharc. A breznai kiáltványt tartják a II. Rákóczi Ferenc által kiadott legnevezetesebb okiratnak. Rákóczi neve összeforrt az általa indított szabadságharccal, amelyben Magyarország teljes függetlenségét kívánta kivívni a bécsi udvartól. Ezért választották később Erdély és Magyarország fejedelmévé, ami tökéletesen megfelelt az akkori gyakorlatnak. Ugyanis Rákóczi Zsigmond erdélyi fejedelem leszármazottja volt, felmenői, déd­apja, Rákóczi György és nagyapja, II. Rákóczi György, valamint apja, I. Rákóczi Ferenc is erdélyi fejedelem volt. Szabadságharca azonban nem érte el a várt eredményt. A magyarok szemében ennek ellenére, ma is egy igaz lelkű és becsületes vezetőként él tovább, mivel a szatmári békekötés után a felkínált közkegyelmet nem volt hajlandó elfogadni, és végig kitartott a magyar függetlenség mellett. 

A felkelést kiváltó tényezők 

A Habsburg–török háború következtében Magyarország felszabadult az oszmán fennhatóság alól, de idővel komoly ellentét alakult ki I. Lipót császár és a magyarok között. Az uralkodó elsősorban a magyar nemességgel került konfliktusba, ugyanis Lipót figyelmen kívül hagyta a nemességet érintő ősi jogokat, illetve törvényeket, és abszolutisztikus módszerekkel igyekezett kormányozni. A helyzetet csak súlyosbította az a tény, hogy a töröktől visszahódított területek birtokviszonyait a magyar földtulajdonosok kárára intézték, ezzel számos visszaélésre került sor. A bécsi udvar minél több magyar földet szeretett volna így megkaparintani, így sokszor a jogellenességektől sem riadt vissza, ami természetesen kiváltotta a magyar nemesség haragját. 

A Habsburgok politikájával az alacsonyabb osztályhoz tartozók sem voltak elégedettek, ugyanis a végvárrendszer délre tolódásával nagyon sok végvári katona és családja veszítette el megélhetését, ezért jobbágyi sorba kényszerültek. A parasztságot és a városi polgárságot pedig magasabb adókkal sújtották, ugyanis a másfél évtizedes, török elleni háború költségeinek nagy részét I. Lipót császár a magyarokkal igyekezett megfizettetni. Mindezek a jogos sérelmek megfogalmazódtak az említett breznai kiáltványban is. Az elégedetlenség Magyarország északkeleti vármegyéiben volt a legnagyobb, ugyanis ezek a negatív tényezők ott éreztették leginkább hatásukat. Ezért az 1690-es években mind többen bujdostak el a Kárpátok hegyei közé, ahol felkelést robbantottak ki, de kezdeményezésüket a Habsburgok erőszakkal elfojtották. 

Az országban az elégedetlenség folyamatosan nőtt. Az időközben kirobbant spanyol örökösödési háború miatt elvezényelték Magyarországról a császári csapatok nagy részét. Mindez közrejátszott ahhoz, hogy Esze Tamás falujában, Tarpán, illetve Váriban, majd másnap Beregszászon is a kurucok kibontották a felkelés zászlóit, amelyhez hamarosan az északkeleti vármegyék népe is csatlakozott. Eközben Rákóczi a franciák és a lengyelek segítségére várt, ám miután a remélt segítség nem érkezett meg, döntenie kellett, hiszen fennállt a veszélye annak, hogy a kuruc sereg éppen olyan gyorsan szétszéled majd, ahogy összegyűlt, ezért végül a felkelés megindítása mellett határozott. 

A Rákóczi vezette szabadságharc 

Kurucok vezette felkelés kezdődött Munkácson, és Rákóczit kérték fel vezetőjüknek, aki elérkezettnek látta az időt, és eleget tett kívánságuknak. 1703. június 15-én Esze Tamás csapatai csatlakoztak hozzá, 200 ­rossz parasztpuskával felfegyverzett gyalogos és 50 lovas, ezzel 3000 főre emelve serege létszámát. Bercsényi Miklós némi francia pénzzel és 600 főnyi lengyel zsoldos csapattal érkezett a fejedelemhez. Mivel az osztrákoknak több fronton kellett harcolniuk, kénytelenek voltak tárgyalásokba bocsátkozni Rákóczival. 

Május 21-én Tarpán kibontották a kuruc felkelés zászlóit

1704. augusztus 13-án lezajlott höchstädti csatában az osztrák–angol seregek legyőzik a francia–bajor hadat és ezzel a győzelemmel Bécs fölénybe került a spanyol örökösödési háborúban, Magyarországon pedig nehéz helyzetbe hozták a Rákóczi vezette kurucokat. A francia segélyek csökkenni kezdtek, a hadsereget pedig növelni kellett volna, miközben az akkori létszám fegyverrel és élelemmel való ellátása így is meghaladta a fejedelem erejét. A nemzeti kisebbségeket, mint a szerbeket (rácokat), a horvátokat és a szászokat sem sikerült megnyernie ügye számára, ezek a nemzetiségek a császári udvarhoz ragaszkodtak. A ruszinok és a tótok (szlovákok) viszont vitézül küzdöttek Rákóczi zászlaja alatt. 

1705-ben és 1706-ban érte el serege legnagyobb létszámát. 52 lovas, 31 gyalogezrede volt, amelynek létszáma meghaladta a 100 ezer főt. A kormányzat szervezése végett Rákóczi 1705 szeptemberében országgyűlést hívott egybe Szécsénybe, ahol nemcsak a főurak és köznemesek, hanem az egyházi küldöttek is szép számmal jöttek össze. A „szövetkezett rendek” címmel vették fel, és Rákóczit, akit még 1704. július 6-án erdélyi fejedelemmé választottak, „vezérlő fejedelem” címmel tisztelték meg, mellé pedig az ország kormányzására 24 tagból álló főtanácsot rendeltek. Ezt követően fölhatalmazta őket a külügyek és a ­béketárgyalások irányítására. A szövetség pontjaira szeptember 19-én és 20-án felesküdtek az egybegyűlt rendek, sőt maga a fejedelem is. Ezután zömmel Erdély volt a további küzdelmek színtere, és az évek óta tartó szabadságharc alatt, a hadiszerencse változó volt. 

A világ keresztényeihez szóló kiáltvány 

Ez a II. Rákóczi Ferenc által megfogalmazódott kiáltvány nem sokkal a breznai nyilatkozat után született, és ebben a fejedelem a világ keresztény országainak lakóihoz szólt, amelynek latin nyelvű kezdő mondata ez volt: 
„Recrudescunt diutina inclytae gentis Hungarae vulnera” (Ismét felfakadtak a nemes Magyar Nemzet régi sebei). 
A manifesztumot Rákóczi titkára és egyben legbizalmasabb embere, Ráday Pál vetette papírra, de szövegét maga a fejedelem fogalmazta meg. A szöveg eredetileg latin nyelven íródott, de később közzé tették magyar, német, francia és flamand nyelven is. Az európai közvélemény csak 1704 februárjától ismerhette meg először a kiáltvány tartalmát, amelynek kezdete taglalja a magyar nemzet sérelmeit, amelyet a bécsi udvar okozott. A dokumentum felkeltette az angolok és a hollandok figyelmét is, ami szintén Rákóczinak kedvezett. A törököket a Magyar Királyság területéről kiűző, háborút lezáró karlócai békéről Rákóczi kiadványában így írt: sine nobis, de nobis concluduntur” – rólunk döntöttek, nélkülünk. 

A vereség elkerülhetetlen lett 

Mint számtalanszor a magyar történelem során az európai nagyhatalmak magára hagyták a nemzetünket. Rákóczi is kapott számtalan külföldi ígéretet harca folyamán, de ezek zöme csak ígéret maradt. A vereség elkerülhetetlen lett, így 1711. április 30-án a Szatmár melletti, a nagymajtényi mezőn a 12 ezer fős kuruc felkelő letette a fegyvert. A szatmári béke Rákóczira nézve kedvezően alakult. Kegyelmet biztosítottak neki, és vagyonát is megtarthatta volna, ha három hét alatt leteszi a hűségesküt és Lengyelországba távozik. Ő azonban nem fogadta el a béke feltételeit, mert nem bízott a bécsi udvar őszinteségében. Kétszer is fölajánlották neki a lengyel koronát, megválasztását még az orosz cár is támogatta, II. Rákóczi Ferenc azonban nem fogadta el, de ennek ellenére Lengyelországban maradt. 1717-ben III. Ahmed török szultán kapcsolatba lépett vele, hogy Magyarországon szervezzen ismét egy újabb felkelést, amihez a szultán katonai segítséget, valamint 2 és fél millió aranyat ígért. Rákóczi elfogadta a szultán ajánlatát, és 40 főből álló kísérettel útnak is indult, majd Spanyolország érintésével partra szállt Gallipoliban. A törökök viszont több hadszíntéren is vereséget szenvedtek, így Rákóczi esélyei egy újabb szabadságharc beindítására lecsökkentek. Az osztrák császári követ folyamatosan kérte a törököktől Rákóczi és társainak a kiadatását, de a szultán mindig elutasította a bécsi kérést. A magyar bujdosókat a fővárostól kissé távolabb fekvő, a Márvány tenger melletti Rodostóba telepítette át. A fejedelem és kísérete ebben a városban rendezte be új otthonát, és ott is hunyt el 1735. április 8-án. 
 

Felhasznált irodalom
– Szerk. Thaly Kálmán: Rákóczi tár, történelmi érdekű naplók, emlékiratok, levelezések, pátensek, hadiszabályok, országgyőlési diariumok és törvényczikkek gyűjteménye II. Rákóczi Ferenc korához, Pest, 1866. 
– Esze Tamás: II. Rákóczi Ferenc breznai kiáltványa. Századok 88., 1954. 
– Kosáry Domokos: A Rákóczi-szabadságharc (1703–1711). = Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába. 1. köt. Budapest, 1951. 
– https://rubicon.hu/kalendarium/1703-majus-12-rakoczi-es-bercsenyi-kiadja-a-brezani-kialtvanyt. 
– Asztalos Miklós: II. Rákóczi Ferenc és kora. Dante Könyvkiadó, Budapest, 1934. 
– Bánhegyi Ferenc: II. Rákóczi Ferenc (Emlékkönyv a szabadságharc kitörésének 300. évfordulójára), Apáczai Kiadó. 
– Köpeczi Béla – R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc. 2. átdolgozott, bővített, kiadás. Bp., 1976. Gondolat. (ISBN 963-280-371-X); 3. jav. kiad. Bp., 2004. Osiris Kiadó. 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában