Bolygónk, a Föld

2022.04.23. 07:30

Evolúció

Várkonyi Zsolt

Fotó: Shutterstock

Tizenkét évvel ezelőtt egy kerek évfordulós vállalati esemény szervezőjeként a programok kiválasztása közben találtam rá Cakó Ferenc, homok animációiról ismert művész egyik elgondolkodtató alkotására, az „Evolúcióra”. Ebben a földi élet kialakulásának kezdetétől, az ipari forradalmon át egészen napjainkig mutatja be az egyedfejlődés folyamatát, majd annak gyors leépülését, nyitva hagyva a nem is olyan költői kérdést. 


Ez vár ránk? Sajnos ma már kódolva van a válasz: igen! Talán nem véletlen, hogy erről Honoré de Balzac A szamárbőr című regénye jutott eszembe. Ebben a főhős kívánságait, mintegy talizmánként egy szamárbőr teljesíti, amelyet ajándékba kapott egy öregembertől. E hatalomnak azonban ára van, hiszen a bűvös tárgy minden egyes kívánsággal zsugorodik, és ahogy egyre kisebb lesz, gazdája élete is egyre rövidül. E párhuzam mindennapi pazarló életünkkel minden bizonnyal helytálló lehet. 
Mindannyian felelősek vagyunk ugyanis környezetünkért. Mindennapi életvitelünk maradandó nyomot hagy a Földön. Életmódunk, döntéseink befolyásolják, mennyit élünk föl a Föld javaiból. A hagyományos közgazdasági mutatók nem adnak képet arról, hogy tevékenységeink milyen hatást gyakorolnak a világra. Ennek bemutatására, mintegy tükröt tartva elénk vezették be az ún. ökológiai lábnyom fogalmát. 


Ez a mutató azt fejezi ki, hogy életvitelünk mennyire terheli meg a természeti környezetet. Kifejezi, mekkora területre lenne szükségünk ahhoz, hogy hosszú távon, a környezet károsítása nélkül legyen megtermelhető az élelem, előállítható az energia, az üzemanyag, az építőanyag, a kényelmünket szolgáló gépek, ruhák, használati tárgyak, és azt, hogy mekkora területen lenne eltüntethető a mindezzel járó hulladék. Ma már azonban nagyobb az ökológiai lábnyomunk, mint a Föld biológiai eltartó képessége, ún. biokapacitása, azaz olyan ütemben használjuk az erőforrásokat, amivel a természet regenerálódó képessége már nem tud lépést tartani. 
Azt gondolhatjuk, hogy a nagy ipari fogyasztók és szolgáltatók adják ennek a környezetterhelésnek egy jelentős részét. Ez igaz, de szinte ugyanilyen arányt képviselnek ebben az összehasonlításban a lakosság életvitelének hatásai. Mennyit közlekedünk gépjárművel, mekkora lakásban élünk, mennyi energiát használunk, mennyi és milyen húst eszünk, mennyi cukrot, gabonafélét, tejterméket fogyasztunk, és így tovább, arról nem is beszélve, hogy napi tevékenységünkkel ezek hozadékaként mennyi hulladékot „termelünk”. 
Koncepció van már a változásra, nem is kevés. A kérdés csak az, mindez elegendő-e? A változásnak ugyanis először bennünk kell elindulnia, nem feledve, hogy a Földet nem nagyapáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön! 
 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában