Az elbirtoklás jogintézménye

Az elbirtoklás egy közismert jogintézmény, a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) az alábbiak szerint szabályozza: abból a jogalkotói szándékból kiindulva, hogy aki hosszabb ideig nem él a tulajdonjogával, például nem használja, az kevésbé érdemel védelmet. Ezért a törvény az új tulajdonos hasznos és értékteremtő tevékenységét méltányolja. Elbirtoklás útján akkor szerzi meg valaki a tulajdonjogot, ha ingó dolog esetében tíz éven keresztül, ingatlan esetében pedig 15 éven keresztül sajátjaként, szakadatlanul birtokolja. Ez az elengedhetetlen feltétele, amelyet a törvény szigorúan megkövetel. 

Tulajdonszerzést kizáró cselekmények a bűncselekmény útján történő elbirtoklás. Fontos leszögezni, hogy sem bűncselekménnyel, sem erőszakos vagy alattomos úton nem lehet valakinek a tulajdonát elbirtokolni. A jogcímes elbirtoklás esete jóval ritkábban fordul elő. Az új Ptk. szerint, ha a birtokos az ingatlanbirtokot írásbeli szerződéssel szerzi meg, és a birtokos az ellenértéket teljesítette, akkor a 15 év helyett az elbirtoklás már 5 év elteltével valósul meg. 

A jogszabály a következő módon szabályozza az elbirtoklás megszakadását: ha a tulajdonos gyakorolja a tulajdonosi jogát az adott dologgal kapcsolatban, a tulajdonos bírósági úton érvényesíti a követelését a dolog iránt, vagy ha a birtokos akaratán kívül elveszti és egy éven belül nem szerzi vissza az adott dolgot. Jó tudni, hogy ha megszakad a birtoklás, akkor az elbirtoklás újból kezdődik a megszakadását okozó körülmény lezárulta után. Ha egy ingatlant valaki sajátjaként, szakadatlanul 15 éven keresztül birtokol, akkor automatikusan, a törvény erejénél fogva szerzi meg a tulajdonjogot. Az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzést külön kell megkérni az illetékes földhivataltól.