A telefonkönyv múltja és történetének lezárása

„Idén már nem kötelező a távközlési szolgáltatóknak papíralapú telefonkönyvet megjelentetni. A hangalapú és online tudakozók, illetve a netes keresők és közösségi oldalak szinte teljesen megszüntették a vaskos kiadványok iránti keresletet”. Ez egy másik idézet a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság idén január végén megjelent közleményéből. Ötven év alatt a nyomtatott telefonkönyv futott be csúcsokat, és jutott el a teljes érdektelenségig. Egy kis telefonkönyv-történelem, helyi adalékokkal. 

Az első telefonközpont 1881. május 1-jén kezdte meg működését Budapesten. A legrégebbi fennmaradt budapesti nyomtatott előfizetői névsort 1882. február 1-jén adták ki. A névsor eredetije ma is megtalálható a Telefónia Múzeumban. Volt már egy kézzel írott is, az 1881-ben készült. A ´82-es nyomtatott névsor nagyjából egy A3-as lap volt, rajta az alig 240 előfizető neve, foglalkozása és lakcíme. Telefonszáma nem. Hogy miért nem, arról így írt az Origo: „akkoriban a telefonos-kisasszonyok kötelmei közé tartozott az összes előfizető név és foglalkozás szerinti ismerete is, mivel a telefonálók nem szám, hanem az ügyfelek neve vagy szakmája szerint kérték kapcsolni a hívott felet.” A telefonszámok használatát végül 1901-ben vezették be Magyarországon. Ugorjunk egy kicsit térben és időben és „jöjjünk haza”. 

A telefonkönyv történetének végét az internet kora hozta el, már csak kevesen használták a nyomtatott formát

Dunapentelén 1951. november 4-én, vasárnap reggel 7 órától működött az új automata távbeszélő központ, 1500 állomással. A többórás várakozási idő helyett a legforgalmasabb időben is már 8–10 perc alatt kapcsoltak. 1954. január 16-án átadták Sztálinváros új telefonközpontját. 1960-ban a posta telefonközpontjában naponta 12 ezer kapcsolat jön létre. 1972-ben bevezették az ötjegyű telefonszámokat. A dunaújvárosi számok előtt egy 1-est kellett tárcsázni. 1978-ban Dunaújváros bekapcsolódik az országos távhívó hálózatba. Körzetszámunk: 25. 1992-től, a tervek szerint a városi lakások csaknem 50 százalékában lesz telefon. Aztán bevezették a hatjegyű telefonszámokat, a régi hívószámok elé egy 4-est kellett tárcsázni, esetleg beütni, mert akkor már léteztek nyomógombos készülékek is. 

Sokan emlékezhetünk még például a nyolcvanas évek kemény fedeles városi telefonkönyvére, amely barna és sárga színű volt, egy telefon sziluettjét ábrázolta, és a vasműére, ami ugyanez volt csak kék és szürkés fehér színekkel. 

Az NMHH piackutatása alapján 2017-ben még közel 60 ezer telefonkönyvet nyomtattak, 2020-ban azonban már 17 ezernél is kevesebbet, és felére esett vissza a fogyasztók által átvett névjegyzékek száma. Ennél is meredekebben zuhan az elektronikus adathordozón (CD-n) terjesztett telefonkönyvek száma is, 31 ezerről mindössze 2500-ra, ami 92 százalékos csökkenést jelent. Az érdeklődés hiánya több okra is visszavezethető, azonban ezeknek van egy közös nevezőjük: az internet – írja az NMHH közleménye. (Forrás: nmhh.hu, Origo, jakd.hu)