A kemping lett az ideiglenes lakhelyük

A dunaföldvári kempingben elszállásolt – az ukrajnai háború elől menekült – csoport tagjai Munkácsról és Beregszászról érkeztek 

A mostani csoport Munkácsról és Beregszászról érkezett. Nehéz feladat úgy szóba elegyedni az onnét most érkezőkkel, hogy a beszélgetésünket ne akasszák meg a könnyek. Mivel a Málta tanodájában találkoztunk velük, ezért Lipták Tamástól, az intézmény vezetőjétől kaptuk a legalaposabb információkat. 
 

Ideiglenes lakhelyükre a kempingben találtak 
 

– Vannak olyan menekültek, akiket a katasztrófavédelem irányított ide, olyan család is, amely önállóan, a saját kocsijával érkezett, másokat Csehországból küldtek ide, mert magyar–ukrán kettős állampolgárok. 
Szerencsére a kempingbeli apartmanok mérete lehetővé teszi, hogy a nagyobb létszámú családok is egy fedél alá kerülhettek. A napi életükben érthető módon felsorolhatatlanul sok kérdéssel találkoznak. A problémáik megoldásában a legfőbb támaszuk dr. Süveges Árpádné alpolgármester, aki naponta többször is fölkeresi őket, és megpróbálja a problémáikat megoldani. A szállásköltségeket, az élelmezést a város önkormányzata fedezi. A napi háromszori étkeztetést Dávid István és a Kele Csárda munkatársai biztosítják. 
 

Közös játék az itteni gyermekekkel? 
 

– Mivel képtelenség ezt a nagy létszámú gyermekcsapatot a kemping kis házikóiban leültetni egész napokon át, felhoztuk őket a tanodába, ahol jobb lehetőségük lesz az idejük eltöltésére. Akár játékkal, akár az általuk fölajánlott közös munkával, amit a tankertünkben a tanodás gyerekekkel közösen végezhetnek. 
– Ez persze fölvillantotta egy újabb probléma lehetőségét: tudnak-e majd együttműködni az eddig is ide járó tanodásokkal. Mindenesetre már előbb elbeszélgettünk a régóta idejárókkal. Elmeséltük, hogy az új gyermekek milyen szörnyű helyzet miatt kerültek ide, és most bízunk abban, hogy a velünk eddig eltöltött időszak után békésen befogadják az újakat. Az első délután (csütörtök) bizakodásra adott okot. 
 

Gyorssegély 
 

– A csütörtöki napon egy kis támogatást, ruhaneműt, tartós élelmiszereket és tisztálkodási szereket kaptak a menekültjeink. A dunaföldvári polgárok, a dunaújvárosi felnőtt női vízilabdacsapat mellett még a BVSC játékosai is hozzájárultak a nagyon hasznos adományaikkal. 
 

Különleges problémák 
 

– A mai délelőttön egy nagyon fontos dolognak próbált utánajárni a hozzánk kilátogató védőnő, aki egy egészségügyi adatbázist akart kiépíteni, hogy a csoport zavartalanul részt vehessen az itteni egészségügyi ellátásban, és a gyermekek óvodába és iskolába járhassanak. Ez a próbálkozás most sajnos nem vezetett sikerre, mivel a családok a menekülés izgalmai közben oltási igazolások nélkül érkeztek, és ezért nem tudták megállapítani, hogy eddig ki milyen oltásban és ellátásokban részesült. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázása majd egy másik, erre hivatott szervezet feladata lehet. 
 

A munkalehetőség 
 

– A legtöbb ide érkezett felnőtt bár alacsonyan képzett, de szívesen vállalna munkát itt helyben vagy a környéken. A helyi szervek erre a problémára is megpróbálnak megoldást találni. 
 

A többségük maradna 
 

– Egyöntetű a véleményük: kellemes volt a fogadtatásuk, és az elhelyezéssel meg vannak elégedve, ahogy az ellátással is. Vannak, akik nem mernek a fényképezőgép elé állni. Gyakran halljuk tőlük, hogy „magyarnak születtem, és most már sehová sem akarok továbbmenni!”. Ezzel együtt van, aki még kiutazna az ott maradt felnőtt korú gyermekéért, és aztán vele és az unokával együtt térne vissza Dunaföldvárra. 
 

Mennyi időre tervezzenek? 
 

– Azt, hogy két hétre vagy évekre, senki sem tudja megmondani. Egy új, eddig nem járt utat kell kitaposni úgy, hogy zökkenőmentes lehessen a beilleszkedésük. 
 

Sóhaj 
 

Egy évvel ezelőtt sokan irigyelték volna őket ezért az elszállásolásért, hiszen a dunaföldvári kemping a Duna partján található, távol a modern élet zajától, ahol csodálatos panoráma várja az odalátogatókat. Csak remélni tudjuk, hogy a mostani lakóknak is nyújt ilyen örömöket.