Aktív közösségi életet is élnek, és rajonganak a lakóhelyükért

Kisapostag - Szilvia Magyarország egyik legjobb ló- és lovas­edzője. Díjlovaglással foglalkozik, versenyzőket, lovakat nevel és képez ki Kajászón. Számára ez hobbi és hivatás egyben. Több sportolója lett helyezett a korosztályos magyar bajnokságon, de a korosztályos Európa-bajnokságra is elvitte már tanítványait. Szilvia nagydíjszinten versenyzett, ami a díjlovaglásban a legmagasabb nívó, amit el lehet érni. Férje, János sem kispályás a szakmájában. Egy barátjával történt tragikus baleset folytán lekésett a felvételiről, így ismerőse tanácsára fodrásznak tanult. Az elsőben az évfolyam legjobb tanulója volt, második évben már versenyekre járt, egy év múlva pedig – még tanulóként – a Magyar Fodrász Iparkamara elnökének, Berendi Lászlónak a felfedezettje lett. Az ország legfiatalabb hair-szerviz technikusaként nemzetközi szaktekintélyektől tanult, arany- és ezüstkoszorús mesterekkel dolgozott, mikor még a szakmunkáspapírja sem volt meg. Az országban az elsők között nyitott üzletek egyikében kezdett dolgozni, ahol számos „utódot” nevelt ki. Ők később a saját lábukon is meg tudtak állni az átadott tudásnak köszönhetően. Dunaújvárosban és Pakson is van borbélyüzlete. 

– Hogyan ismerkedtek meg? 

– Közös kisapostagi ismerősünk, Csepecz Edina úgy gondolta, hogy jó lenne, ha találkoznánk, ezért egy bulira meghívott mindkettőnket – kezdte Szilvia. 

– Szerelem volt első látásra? 

– Nem – mondta nevetve János –, nem sikerült jól az ismerkedés. Nem akartam többé találkozni vele. Majd pár hónap múlva, mikor a sokk elmúlt, elkezdtünk beszélgetni. Rájöttünk, hogy nagyon sok dolog közös bennünk. Talán ezt láthatta bennünk Edina is. A beszélgetések folyama mély barátságot és szerelmet hozott. Ha tehetnénk, mindig együtt lennénk. Az első találkozásunk után egy évvel már a boldogító igent mondtuk ki. 2021. június 18-án Dráviczki Marci és Roszik Tomi hajóján volt az esküvőnk, amit szűk körben tartottunk. 

– Össze volt kötve a két hajó, és itt kötöttük össze az életünket is – folytatta Szilvia. Másnap viszont egy hatalmas bulit tartottunk a Duna-parton, több száz fővel a sóderen. Ez egy kötetlen hajókázós, jetski­zős eszem-iszom parti volt, egy nyári fürdőruhás dzsembori. Bár a Covid-kényszer hozta ezt a megoldást – nem lehetett előre tervezni, hogy mikor mit fognak engedélyezni –, nagyon jól sikerült az esküvőnk. 

– Miért éppen Kisapostagot választották otthonuknak, hogy tetszik a falu? – kérdeztem Jánoshoz fordulva. 

– Mikor Dunaújvárosba költöztem, a barátommal közösen vásároltunk egy jetskit. És mint a magyarokat a csodaszarvas vezette a Kárpát-medencébe, engem egy kicsi őz ide Kisapostagra. Amikor helyet kerestem a jetnek, a Jacht Klubot is megnéztem. Ekkor egy őzike sétált a Panoráma utca közepén. Leállítottam az autót és végignéztem, ahogy teljes nyugalomban elvonul. Akkor határoztam el, hogy én itt szeretnék élni. Vidéki gyerek vagyok, Sárbogárdon nőttem fel a természet közelében. Elég pörgős az életem, így erre a nyugalomra szükségem van.

A feleségem Biatorbágyon élt előtte, és egyszer lehoztam a Duna-partra, megmutattam neki a több millió csillagot, amit itt lehet látni. Ez annyira lenyűgöz bennünket, hogy nyáron kifekszünk a kertbe, és esténként nézzük az eget. Nekünk a falu a világ közepe, mert reggelente két irányba indulunk el, feleségem Pest felé, én Paksra. Innen minden könnyen megközelíthető. Csendes, nyugodt, jó környezet. Kisapostag gazdag település: van repülőterünk, autópályánk, folyónk, kikötőnk, „hegyek és völgyek” találhatók benne. Mint egy mini Svájc, így is szoktam nevezni, mikor a barátaimmal beszélek. Szeretném őket idecsábítani, hogy ők is itt lakjanak, és átéljék azt a sok szépséget és csodát, amit mi is naponta átélünk. 

Számukra Kisapostag a romantikus hely, ott talált rájuk a szerelem is

– Milyen a kapcsolatuk a szomszédokkal? 

– Mikor ideköltöztünk, vettünk tortát és a szomszédainkhoz becsöngettünk, hogy megismerjük egymást. Teri néni és Túróczi bácsi a közvetlen szomszédaink. Nagyon kedvesek, szeretjük őket, nagyon jó kapcsolatban vagyunk a szomszédokkal. Teri néni múltkor hagymát és krumplit adott nekünk, nagyon aranyos volt. Túróczi bácsit áthívtuk ebédelni, aki a régi kisapostagi életről gyakran mesél nekünk. Mivel jelenleg nincs konyhánk, sütőtököt szokott nekünk sütni, de amikor covidosok voltunk, akkor a kerítésre akasztotta a szőlőt, azzal kedveskedett. A legnagyobb jolly joker pedig a szembe szomszédunk, Hibácska Dávid és felesége, Zsuzsi. Velük egyidősek vagyunk, három gyerekük van, és nagyon szeretjük őket. Tegnap is együtt vacsoráztunk. De bármi problémám van, számíthatok rájuk. Múltkor például a kocsim egyik kereke leeresztett, Dávid átjött egy kompresszorral és megoldotta a problémát. 

– Friss házasok, tervezik a család létszámát bővíteni? – érdeklődtem Szilviától. 

– Már van négy kutyánk és két macskánk. De viccet félretéve, nagyon szeretnénk gyerekeket is, rajta vagyunk az ügyön, de ők tudják, hogy mikor érkeznek majd. 

– Nekem fontos, hogy legyen egy fiunk, akit Jánosnak nevezhetek el – vette át a szót a férj. Nálunk ez családi hagyomány már negyedik generáció óta. Ezenkívül pedig szeretném, ha a Szilveszter családnév megmaradna. A déd­apám székely ember, Siklódról költöztek át a háború idején. Elmentem oda a családot, rokonságot felkutatni, de sajnos eddig nem sok sikerrel jártam. Most a házunkat újítjuk fel, reméljük, a baba már a szép otthonunkba érkezik meg. A gyerekeknek itt lesz a bölcsőde, az óvoda és az iskola is, amiről nagyon sok jót hallottunk. 

– Mindketten városiak voltak, nem unalmas egy kis faluban élni? 

– Nagyon szeretjük a Dunát, közösen szoktunk horgászni, az éjjeli horgászatokon rakunk egy kis tábortüzet, nézzük a csillagokat és várjuk a kapást. Tetszenek a kisapostagi programok is, igyekszünk részt venni rajtuk, sajnos a munka miatt ez nem mindig sikerül. Nagy öröm volt, hogy megnyertük a halászléfőző versenyt. Munkatársaimmal közösen, egy csapatként indultunk, én az alapanyagot szereztem be, kolléganőm pedig megfőzte. Nem bonyolítottuk túl, talán ez volt a sikerünk titka. Igyekszünk lehetőségeinkhez képest a közösségi életben részt venni. Eddig is szívesen támogattam a mentősöket, kórházi dolgozókat és a rendvédelmi társszerveket, mert nagyon fontos munkát végeznek, én a hálámat így fejezem ki feléjük. Mindent összevetve, nekünk Kisapostag egy romantikus hely. Itt talált ránk a szerelem, itt volt az esküvőnk, itt van az otthonunk, jószívű, kedves emberek a szomszédaink. Mint egy szép álom, olyan nekünk Kisapostag. A világon itt a legjobb élni!