Sikerült felszabadítani a legnagyobb haláltábort

Az ENSZ közgyűlése 2005. november 1-jei határozatával január 27-ét a holokauszt nemzetközi emléknapjává nyilvánította. Ezen a napon történt ugyanis a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadítása.

Farkas Lajos

Gyerekek a szögesdróttal körbevett auschwitzi haláltáborban Forrás: RIA Novosti

Fotó: RIA Novosti

Történelem - A meggyilkolt áldozatok pontos száma nem ismert, a legújabb becslések ezt 1,1-1,6 millióra teszik. Az auschwitzi haláltábor három fő és 40-50 kisebb táborból állt, és Krakkótól 60 kilométerre nyugatra helyezkedett el Dél-Lengyelországban. Miután 1939-ben Lengyelországot megszállták a németek, a következő évben már létrehozták az auschwitzi megsemmisítő tábort, ahol az áldozatok több mint 90%-a zsidó volt. A tábort 1945. január 27-én a Vörös Hadsereg I. Ukrán Frontjának katonái szabadították fel, és a harcokban 296 szovjet katona esett el.

Mit jelent a holokauszt szó?

A holokauszt görög szó, jelentése „teljesen elégő áldozat”. Ebben az értelemben először a történész Xenophón használta, majd megjelent a héber Biblia görög nyelvű fordításában is, Szent Jeromos latin bibliafordítása után került be a szó az angolszász nyelvterületre. Német nyelvre a Bibliát Luther Márton fordította le, aki viszont már az égőáldozat szót használta, így sem a német, sem pedig a magyar nyelvben nem volt használatos a holokauszt szó. Legismertebb jelentése a náci Németország által megszállt területeken végrehajtott népirtáshoz köthető, amikor is a második világháború alatt, a hitleri gépezet több millió európai zsidót semmisített meg. Már a középkori Európában is a zsidók folyamatos zaklatásnak és üldözésnek voltak kitéve, a keresztények azzal vádolták meg őket, hogy ők voltak azok, akik Jézust a keresztre feszítették, a XX. századi antiszemitizmus viszont már nem vallási, hanem faji alapú volt. A zsidók elleni gyűlöletet nem a nácik és nem maga Hitler találta ki, hanem azt a „Führer” egyszerűen csak meglovagolta, politikai tőkét igyekezett belőle kovácsolni, nem utolsósorban pedig megszerezni a zsidók vagyonát, de ehhez kreálni kellett egy ellenségképet.

Hitler antiszemitizmusa

Adolf Hitler hatalomra jutása idején a német társadalomnak mindössze 1,5%-a volt zsidó származású, sokan közülük nem is voltak vallásosak, többen át is tértek a keresztény hitre, nagy részük németnek vallotta magát, a nácik viszont nem így gondolták. Az első világháborúban a németországi zsidóság is osztozott nemzetük harcában, több zsidó katona a fronton tanúsított hősiességéért a legmagasabb német katonai kitüntetésben részesült. Hitler közvetlen katonai parancsnoka is egy zsidó származású hadnagy volt, aki személyesen terjesztette fel a későbbi „Führert” a vaskeresztre. Ennek ellenére Hitler az első világháborús német vereségért elsősorban a zsidókat tette felelőssé. Egyes történészek azt állítják, hogy a zsidók elleni gyűlöletéhez édesanyja halála is közrejátszhatott, akit egy zsidó orvos műtött meg, sikertelenül, továbbá a bécsi művészeti főiskoláról való eltanácsolását is a zsidók számlájára írta. Hatalomra kerülése után megkezdte a zsidó polgárok üldözését, s későbbi megsemmisítését. Először ezt Németországban, majd ahogy fokozatosan a második világháború alatt megszállta a különböző európai országokat, ott szintén igyekezett brutálisan leszámolni az ott élő zsidósággal. A nácik koncentrációs táborokat hoztak létre, ahol véghezvitték a zsidók tömeges megsemmisítését. A németek által leigázott Európa szinte minden részéről marhavagonokba zsúfolva szállították a zsidó embereket a különböző koncentrációs táborokba, ahol döntő többségük a gázkamrákban végezte. A német bürokrácia szinte minden ága részt vett a tömeggyilkosságok megszervezésében továbbá végrehajtásában, nagyon kevesen voltak azok, akik szembe mertek szállni az akkori ördögi hatalommal.

A pentelei zsidóság sorsa

1941-ben 68 izraelita vallású lakója volt a falunak, többségük iparral és kereskedelemmel foglalkozott, de volt köztük orvos, gyógyszerész és tisztviselő is. A zsidó családok nagy része a falu központjában, vagy annak közelében lakott, zsinagógájuk az egykori Szórád Márton Általános Iskolával szemben volt, de ma már nem áll az épület.

1945. január 27-én a szovjet csapatok bevonulnak a lengyelországi Auschwitzba, kiszabadítva a koncentrációs táborok hálózatának túlélőit Fotó: Sovfoto/Universal Images Group/Getty Images

Az itt élő zsidó családok kivették részüket a falu gazdasági és kulturális életéből, és üzleteket működtettek. 1941-ben tíz zsidó polgárt elvittek munkaszolgálatra, a többiek háborítatlanul élték mindennapi életüket, egészen 1944 tavaszáig, a német megszállásig. Akkor Dunapentelén a Bruck-malmot nevezték ki gettónak, oda zárták be a helyi zsidókat, magát Bruck Ernő malomtulajdonost is. A hatóság a zsidó ingó- és ingatlanvagyonokat lefoglalta, majd 1944 júniusában szekéren és gyalog Székesfehérvár felé terelték a fogva tartott embereket, Penteléről 56, a környező településekről pedig több száz főt. Útközben ketten meghaltak. A többieket szállító menet 1944. június 6-án ért Székesfehérvárra, onnan vonattal a haláltáborokba vitték őket, többségüket éppen Auschwitzba.

Mindössze egy ember tért vissza közülük.