Régi népi hagyományok a vízkereszthez kötődően

A vízkereszt vagy háromkirályok napja az egyik legrégibb egyházi ünnep, amelyhez számos néphagyomány és szokás is kapcsolódik. Tavaly beszámoltunk e nap szakrális tartalmáról, idén csak felelevenítjük azt, és a szokásokkal foglalkozunk inkább. „A magyar vízkereszt név az e napon végzett vízszentelésből ered. A vízkeresztről Alexandriai Kelemen szerint először a gnosztikus és eretnek Bazilidesz követői emlékeztek meg január 6-án Jézus keresztségéről, mert azt vallották, hogy az ember Jézus a keresztségkor vált Isten Fiává. 

Vízkereszt Jézus Krisztus megjelenésének, kinyilvánulásának momentumait kapcsolja egybe, ezek: a napkeleti bölcsek imádása, Jézus megkeresztelkedése a Jordánban, és Jézus első csodája, amikor a vizet borrá változtatta a kánai menyegzőn. A katolikus egyház a második vatikáni zsinaton (1962–1965.) január 6-át a napkeleti bölcsek látogatási ünnepének és a vízszentelésnek hagyta meg, Jézus megkeresztelését az erre a napra következő vasárnapon ünnepli, amíg a kánai menyegzőről egy közbeeső hétköznapon emlékeznek meg” – írtuk tavaly e szakrális ünnepről. 

Házszentelés 

 Vízkereszt napján, ill. hetében a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára megszentelt krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének – Gáspár, Menyhért, Boldizsár – kezdőbetűit. Idén ez így néz ki: 20 + G + M + B + 22. A népi hagyomány szerint e nap egyúttal a hívők lajstromba szedésének napja, valamint a pap és kántor javára fizetőnap is volt. Néhol legutoljára a községházát szentelték fel, ahol az elöljáróság jelenlétében a bíró a papnak a templom céljaira pénzalamizsnát adott át. Egyes helyeken a templomban aznap szentelt vízzel maguk a háziak szentelik meg házukat: szobájukat és az istállókat, ólakat is – írja a Magyar Katolikus Lexikon. 

A háromkirályjárás 

Az ünnepi népszokások közé tartozott a háromkirály­járás hagyománya is, amelyen a bibliai királyokat – a betlehemezés mintájára – gyerekek személyesítették meg. Legfőbb kellékük a csillag volt, amely mutatta az utat Betlehembe. Ugyanakkor ilyenkor mentek házról házra a papok is, hogy megkapják természetbeni járandóságukat – írta az MTI. 

A több évszázados betlehemes szövegekben a pásztorjáték, a háromkirályok látogatása és a Heródes-jelenet együtt szerepelnek. A háromkirály-jelenet idővel a vízkereszti csillagozáshoz kapcsolódott. Egyes betlehemesek azonban továbbra is megtartották a háromkirály-jelenetet. Leginkább férfiak és fiúk, máshol meg csak lányok járták a házakat. Jellegzetes viseletdarabjuk a díszes papírsüveg – írja a netfolk blog. 

Az időjóslás napja 

 Említett forrásunk azt is megemlíti, hogy vízkereszt napja az időjárást illető népi megfigyelések napja is. Az emberek a karácsonytól vízkeresztig tartó 12 nap időjárásából is jósoltak az új év időjárására nézve. Szőlőtermő vidékek falvaiban lesték az ereszt: megcsordul-e? Ha igen, gazdag lesz az évi bortermés – írják. „Ha csurog Vince, jó bortermés, száraz Vince, kalácstermés” szólt a mondás, vagy egy másik variáció „Ködös Vince, üres pince, ha csepeg-csorog, kevés lesz a borod”, utalva szintén a szőlőtermésre. 

Profán XX. századi szokás 

A hagyomány szerint régen ezen a napon még egyszer meggyújtották a karácsonyfa gyertyáit, szétosztották a megmaradt édességet, a fát tűzre tették, csak egy ágacskát tűztek belőle a szentkép mögé a gonosz ellen. Mára ebből talán faluhelyen maradt meg valami, a városokban kicsit másképp alakult a karácsonyfák sorsa, igaz, tűzre vetni az ünnep jelképét a bérházakban, lakásokban lehetetlen volna. E napon a fáról a díszeket leszedik, a lecsupaszított fát pedig kidobják a kuka mellé, sokan az ablakon vagy az erkélyen keresztül.