Hittel, elhivatottsággal végzik a támogató és segítő munkát

– Ez a látogatás szigorú ellenőrzés lehetőségét juttatja az eszünkbe. 

– Ez a „felmérés” szó egy kicsit erős kifejezés, mert inkább arról van szó, hogy szeretnénk egy kicsit mélyebben elmerülni abban, hogy az itteni önkéntes csoport milyen módon tevékenykedik ebben a városban. Mennyire van beágyazódva az itteni közéletben, mennyi támogatója van, és milyen eszközökkel rendelkezik? Illetve, amit a legfontosabbnak tartok, hogy a csoport tagjai és a vezetőik mekkora motivációkkal vannak jelen és teszik a dolgukat? 

– Mi, a polgárok szívesen veszünk részt a közösségi jó cselekedetekben? 

– Ez most egy kicsit nehéz kérdés. Korábban egyszerűbb volt akár többféle adekvát választ is adni rá. A járványhelyzet miatt a közösségiség, a Máltának a legnagyobb vonzereje, nagyon visszaszorult. Ez azért is nagyon fontos, mert abban a tagok jól érzik magukat, jót cselekszenek, és azáltal ők is gazdagodnak. A bezárkózás okán a világ is egy kicsit abba az irányba fordult, hogy elsősorban a saját problémáik kerültek előtérbe a közösségiséggel való elkötelezettséggel szemben. 

– Hihetetlenül sokan nyújtják a kezüket felénk, hogy „segíts”! A Málta célja a lelkek, vagy az anyagiakban való gyámolítás? 

– Hiszem és remélem, hogy a lélek és a szív a helyzet kulcsa, mert ha azok épen megmaradnak, akkor hozzá fognak rendeződni az anyagi eszközök is. Ez eddig is így volt, hiszen a szeretetszolgálat mint segélyszervezet, nagyon fontos missziót tölt be. Gyakorlatilag egy ezeréves szervezet, a Rend alapján. Eddig is az emberek bizalmából maradt fent, és ezután is abból kell, hogy éljen. Ezért egyáltalán nem mindegy, hogy akik akár önkéntesként, akár munkatársként ebben a szervezetben szolgálnak, milyen lelkülettel bírnak. Azt láttam, és nagyon nagy örömmel tudom mindenkivel megosztani, hogy a dunaföldvári csoport bár régen találkozott, de él, elkötelezett és szeretik egymást. A Bibliában is benne van, hogy erről lehet megkülönböztetni, hogy ki a szeretet embere. Azt gondolom, hogy ez a motiváció itt nagyon magas szinten áll, amit példaképül lehet állítani az egész szervezetünk elé. 

– Van-e a Máltának módszere arra, hogy a fiatalabb korosztályt is maga mellé állítsa? 

– Ez a második legnehezebb kérdés, hiszen az áthagyományozás a mostani „derékhadnak” a legfontosabb kötelezettsége. Ezért is jött létre ez az elnöki tanácsadói funkció, hogy feltárjuk a háttérben megbúvó motivációkat, és megtaláljuk, hogy mire lehet alapozni a jövőt? A fiatalok megszólításának vannak eszközei, amiben elég jó a középiskolások ötven­órás közösségi szolgálata, amivel nagyon sokan bennünket választanak. Aztán más településekre is kerülhetnek, majd jön a család­alapítás és a karrierjük építése, de ha jól el tudjuk bennük hinteni a magot a kezdeti érzékeny életkorukban, akkor gyakran előfordul, hogy később visszatérnek hozzánk. 

– Hogyan kell megszólítani őket? 

– A fiatalokkal kapcsolatosan egy sajátos megszólítási formát kell használnunk, a digitalizációs kommunikációét. A gyerekek egy része nem ismer bennünket, és nem érti, hogy miről beszélünk. Olyan eszközökkel és elérési módszerekkel kell hozzájuk fordulni, ami az ő nyelvükön szól, például a különböző Facebook-csoportokkal. Van még egy jellemző lehetőség a bevonásukra. A fiatalok általában olyan kampányokban szeretnek dolgozni, ahol jelen van a kihívás, ahol ők is meg tudják mutatni az erejüket és a tehetségüket. Egy ruhaosztás nem föltétlenül jelent nagy élményt a számukra. Ne forduljon elő, de egy elemi csapásnál viszont azonnal megjelennek segíteni, vagy akár gyűjtést szerveznek és le is bonyolítják a bajbajutottak javára. A békés napokon is az ő nyelvükön és a módszereikkel kell megszólítanunk őket. A lelkükön. Az ötvenórások néha kelletlenül jönnek el, de a munkájuk végeztével boldogan távoznak. Ezt folytatnunk kell és apró szolgálatokra, vagy akár a szolidaritási rendezvényeinkre is meg kell hívnunk őket. Ezek maradnak meg leginkább az ő érzékeny lelkükben. 

– Hisznek ebben a munkában? 

– A személyes találkozásainkon megnyílnak és nyoma sincs a rájuk állítólag jellemző közömbösségnek. Olyan eseményeket, vagy példákat kell eléjük hozni, amik megjelennek az ő életükben is. A kirekesztettség az ő részvételükkel történő, kis lépésekkel való feloldása, és az egyéb személyes segítség nyújtása is inspiráló lehet számukra.