A harmadik gyertya a küszöbön álló ünnep feletti öröm jelképe

Az advent szó jelentése a latin „adventus Domini” kifejezésből származik, ami annyit jelent: „az Úr eljövetele”. Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző 4. vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör pedig advent első vasárnapjával kezdődik és vízkeresztig (január 6-ig) tart. 

Az adventi várakozási időszak az András napjához (november 30.) legközelebb eső vasárnap és december 25-e közötti négy hét, így tehát kezdete november 30-a vagy a hozzá legközelebbi vasárnap, és karácsonyig tart. 

Az adventi időszak és szokások 

Az adventi időszak varázslatos hangulatát nemcsak a karácsonyi várakozás keresztény volta alakította ki, hanem a téli sötétségben a melegre, a fényre, a megújuló életre vágyódás ősi hite is. A téli napfordulóig egyre rövidebbek a nappalok, viszont egyre több a bennünket körülvevő sötétség. Ehhez kapcsolódóan mondják, hogy az adventi koszorún ilyenkor azért gyújtanak meg hétről hétre több gyertyát, hogy karácsonyra világosság legyen ott, ahol Jézust várják. 

Vallási szempontból az advent a hívő ember lelki felkészülése Jézus eljövetelére, arra, hogy a lehető legközelebb kerüljön Istenhez. Ez az időszak csendes, elmélkedéssel töltött hónap, amelyben testi és lelki megtisztuláson is átmegy a hívő ember. Az adventi időszak kezdetét sokáig harangszóval jelezték. A korábban heti három, majd kétnapos (szerdai és pénteki) adventi böjt és a szombati hústól való tartózkodás még a múlt század közepén is szokásban volt, csakúgy, mint a hajnali misék látogatása, amiket arany vagy angyali miseként, de rorátéként is ismerünk. 

Az adventet az V. század óta tartják. A karácsony ünneplésével együtt terjedt el, a kezdetektől összetartozik a két fogalom: karácsony és advent, a felkészülés és az ünneplés. A négy vasárnapból álló adventi időszakot VII. Gergely pápa rendelte el. 

Az adventi időszakban lakodalmat, zajos mulatságot nem tartottak – akárcsak nagyböjtben. 1611-ben a nagyszombati zsinat meg is tiltotta advent első vasárnapjától vízkeresztig az esküvők, zajos mulatságok rendezését. A korábban kialakult nagyböjthöz hasonló bűnbánati és előkészületi időszak volt az advent, de nem olyan szigorú szabályok szerint, mint a nagyböjt. 

Az adventi koszorú hagyományának eredete 

Az adventi koszorú hagyománya valószínűleg abból az ősi hiedelemből származik, hogy a kör (a varázskör) megvéd a gonosztól. Azt tartották, hogy az ilyen „szent” koszorúkkal minden gonosz szellem elől el lehet zárni a házat. Hasonlóan pogány szellemekkel kapcsolatos egy régi, Észak-Európában elterjedt szokás is, amely szerint az északiak azért akasztottak fagyöngyöt és zöld gallyat az ajtajuk fölé, hogy kiengeszteljék az erdők szellemeit. 

Az ősi pogány elképzelés idővel feledésbe merült, csak 1838-ban újította fel egy keresztény férfiú, Johann Heinrich Wichern protestáns lelkész. Ő a ház egyik termében fából hatalmas csillárt készíttetett, és minden istentiszteleten egy újabb gyertyát tűzött a csillárkoszorúba. Ezen a kocsikerék-nagyságú adventi koszorún 24 gyertya állt. Minden hétköznap meggyújtottak egy fehéret, és minden vasárnap egy pirosat. Az ötlet gyorsan követőkre talált, de csak 1860-ban, Berlin-Tegelben született meg az a gondolat, hogy a fakarikát fonott fenyőkoszorúval helyettesítsék, és a huszonnégy gyertya helyett csupán négyet tűzzenek rá, a négy adventi vasárnap jelképeként. Az első világháború protestáns vidékein már egyre több családnál kigyúltak a gyertyák az adventi koszorúkon, de csak századunk ötvenes éveitől vált mindenütt általánossá ez a szokás. 

A gyertyák színe többségében, egy kivételével, lila, amely a bűnbánat és a megtérés jelképe. A meggyújtás sorrendjében a harmadik gyertya rózsaszín, ami a küszöbön álló ünnep fölött érzett örömöt, valamint Mária anyai örömeit szimbolizálja. Az adventi koszorún meggyújtott gyertyák közül mindegyik egy fogalmat szimbolizál: hit, remény, szeretet, öröm. 

A gyertyák egyben a keresztény szimbolika szerint egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak: 

– Ádám és Éva: mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit). 

– A zsidó nép: akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény). 

– Keresztelő Szent János: aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet). 

– Szűz Mária: aki megszülte a Fiút (öröm, rózsaszín gyertya). 

Az adventi koszorút kezdetben német protestánsok készítették, később Ausztriában a katolikus lakosság körében is népszerűvé vált. Magyarországra is osztrák közvetítéssel került – miként annyi más dologhoz hasonlóan. Hazánkban a rendszerváltás utáni években vált népszerűvé az adventi koszorú hagyománya. A kezdetekhez viszonyítva át is alakult, az ünnepi asztal ékessége lett, a gyertyák száma négyre, az adventi vasárnapok számára csökkent. Eredetileg három lila és egy rózsaszín gyertya alkotja, de ma már számtalan stílusban és színben készülnek adventi koszorúk. Az ünnep nélkülözhetetlen szimbóluma lett. 

A gyertyákat vasárnaponként (vagy előző este) gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák számának növekedése szimbolizálja a növekvő fényt, amelyet Isten Jézusban a várakozónak ad karácsonykor, a kis Jézus megszületésekor. Az adventi koszorún mind a négy gyertya egyszerre ég az utolsó vasárnapon. 

Adventi kalendárium jelzi az ünnep közeledtét 

Azon időszak előrehaladtára figyelmeztet nap mint nap, amelynek vége karácsony ünnepe. Az adventi házikók, naptárak ablakaiból minden nap csak egyet szabad kinyitni, mögöttük leggyakrabban édesség rejtőzik. Régen inkább kis képekre vagy karácsonyi jókívánságokra nyíltak az ablakok. 

Az első nyomtatott adventi naptár 1908-ban készült a müncheni Lang kiadónál. Az ötlet állítólag Gerhard Lang, a későbbi készítő édesanyjától ered, aki megunta, hogy kisfia minden este megkérdezte tőle, hogy még hányat kell aludnia karácsonyig? Ezért fogott egy kartont, huszonnégy mezőre osztotta, és mindegyikre rátűzött egy bonbont. Kisfia minden nap megehetett belőle egyet. A már felnőtt Lang később erre az ötletre alapozva készített először adventi naptárat. Arra gondolt, hogy más gyerekek is örülnének neki. Amikor Reichold és Lang egy képzőművészeti intézmény résztulajdonosa lett, elkészítették az első eladásra szánt naptárakat. A kekszek helyett színes rajzokat használtak, amelyeket ki lehetett vágni és egy kartonra felragasztani. Ez több mint száz esztendeje történt. 

Dunapentelén az adventi időszakban tartották meg a negyedik, egyben az év utolsó vásárát, az Újtelep melletti nagy vásártéren. Ilyenkor már, november legvégén, illetve december elején kemény fagyok is voltak, sőt néha hó is esett. Ez az adventi vásár másmilyen volt, mint az év másik három vására. Itt téli holmit, karácsonyfára való édességet, ékességet adtak-vettek az emberek, és mindez egy különleges hangulatot biztosított a karácsonyra való felkészülésben. 

A cikkhez felhasznált irodalom 

– Népénektár-bizottság (szerk.): Éneklő egyház. 4. kiad. Szent István Társulat, Budapest, 1999. 

– Magyar katolikus lexikon 

– Hahn István: Istenek és népek, 1980, 286. o. 

– Schlitterné Nyuli Anna: Volt egyszer egy Dunapentele, Kiadó, Dunaújvárosért Város­szépítő és Védő Egyesület, Cicero Lapnyomda Rt. 

– https://jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/advent