Magyarország szerencséjéről tartott előadást

Hahner Péter 2001 és 2018 között a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara újkortörténeti tanszékének vezetője volt. Fő kutatási területe a nagy francia forradalom története és történetírása. 2020 őszétől a Rubicon Intézet főigazgatója. Napjaink egyik legjelentősebb történésze, nem véletlen, hogy nagy volt az érdeklődés az előadása iránt, a POK aulája teljesen megtelt.

A könyv azt boncolgatja, hogy az 1683–1711. közötti szűk három évtizedben hazánknak miben volt szerencséje, és azt a következtetést vonja le, hogy a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) után kétszáz évig Magyarországnak nyugalma volt, békében fejlődhetett.

– A szatmári béke után amnesztiát kapott mindenki, nem voltak kivégzések, II. Rákóczi Ferenc is nyugodtan maradhatott volna, de neki nem tetszett a békekötés, ezért inkább elhagyta az országot. A békekötés egészen 1848-ig biztosította Magyarország rendi különállását a Habsburg Birodalmon belül – tudtuk meg a történésztől.

Kiemelte gróf Károlyi Sándornak a szerepét, aki reálpolitikusként képviselte a békekötésnél Magyarországot. Ugyanúgy pozitívan említette meg az akkori magyar király, I. József nevét is, aki mindent megtett azért, hogy a kurucokkal békét kössön, ami tényleg békekötés volt, a magyarok számára sok előnnyel.

A könyvben több szó esik a törökök Magyarországról való kiűzéséről is, és Hahner Péter itt tért ki arra, hogy ebben az időszakban a külpolitikai helyzet kedvező volt hazánk számára. XI. Ince pápa létrehozta a törökellenes Szent Ligát, aminek célja volt a török Magyarországról való kiűzése is. A Szent Ligában szinte egész Európa képviseltette magát, sikerült is a törököt elüldözni, Budát 1686-ban visszafoglalták.

Hahner kiemelte ennek az időszaknak az egyik legjelentősebb hadvezérét, Savoyai Jenőt (eredetileg Eugen von Savoyen). Érdekes történetet mesélt arról, hogyan került Magyarországra a nagy stratéga. Savoyai Franciaországban született, édesanyja, Olympia Mancini XIV. Lajos kegyeltje volt, de később egy mérgezési ügybe keveredett, és kegy­vesztetté vált, és végül úgy döntöttek, a bécsi udvarnak ajánlják fel a szolgálatukat, tehát a Habsburg Birodalom által került kapcsolatba Magyarországgal. Savoyai korának egyik legkitűnőbb hadvezére volt, császári tábornagy, aki rengeteget tett a török Magyarországról való kiűzéséért.

A könyvben huszonnégy történelmi személyiség szerepel Európa különböző pontjairól. Hahner véleménye sok emberről más, mint amit eddig a köztudatból megismerhettünk, például Thököly Imréről nincs túl jó véleménye. I. Lipót német-római császárt, aki I. Lipót néven magyar király is volt, kimondottan jó színben tűnteti fel, akiről az előadás során azt mondta, nagyon vallásos ember volt, aki kötelességének érezte a török elüldözését Magyarországról.

Befejezésként a történész ismét felhívta a figyelmet arra, hogy a szatmári békekötés után hazánk nyugodt, felfelé ívelő pályára került kétszáz évig.