2021.11.22. 13:00
Apró darabokból alkotott egész: hogyan készítsünk mozaikot?
A mozaikkészítés művészete abban áll, hogy sok apró darabból egységes egészet állítunk össze. A végeredmény titka – akár csak egy motívumot ábrázol, akár egy egész történetet mesél el képekben – a sokszínűség és az egység töretlen harmóniájában rejlik.
A mozaikkészítés ősi eredethez vezethető vissza, mintegy 5000 éves múltja szorosan kötődik az építészethez. A görögök és a rómaiak jellemzően nagy felületeket – fürdőket, templomok falait, mennyezeteket és padlókat – borítottak mozaikkal. Úgy tartották, a mozaik nemcsak díszíti, védi is az építményt, írja a feol.hu.
Természetesen a mozaikkészítés nemcsak nagy felületek beborításában merül ki, hiszen kiszolgált, de szép formájú, vagy egyszerű külsővel rendelkező tárgyainkat is újjávarázsolhatjuk, ha mozaikkal borítjuk őket. A mintázat megtervezése és kivitelezése pontos munkát és sok türelmet igényel, hiszen a kisebb-nagyobb darabokat egyesével összeillesztve kell kialakítanunk a végső összképet. Akinek van kellő türelme az aprólékos munkához, és szeretne valami igazán egyedit alkotni, annak kimondottan ajánlott a mozaikozás. Természetesen ajándéknak sem utolsó egy ilyen technikával készült alkotás.
A kézművesség ezen formájának másik nagy előnye, hogy akár törött, feleslegessé vált vagy használaton kívüli anyagaink is új szerepet kaphatnak. Mit érdemes mozaikozáshoz használni? Fel nem használt vagy éppen lebontott régi, törött csempét, hasonló állapotban lévő porcelánt és üveget.
Hobbiboltokban vásárolhatunk előre gyártott mozaiklapot, de jó alapanyagok a kavicsok és a kagylók is. Mindezeken túl használhatunk bármilyen anyagot, ami illik az elképzelésünkhöz, és kicsi darabokat tudunk gyártani belőle.
Néhány szerszám beszerzése is ajánlott, attól függően, milyen anyaggal dolgozunk. Hasznunkra lehet a csempevágó, a japánfogó és a törőfogó is, illetve jó ha van kéznél kalapács, tapétavágó kés és olló.
Bármit is készítünk, mielőtt hozzákezdünk a munkához, tegyük a kezünk ügyébe a szükséges alapanyagokat, szerszámokat. A porcelán, üveg és egyéb anyagok széttörésénél mindig viseljünk kesztyűt és védőszemüveget. Törés előtt akár beletekerhetjük ezeket egy törölközőbe is, így megelőzhető, hogy a kisebb darabok balesetet okozzanak.
Az egyenletes felület kialakításához egyforma vastagságú anyagokat használjunk, mert a különbözőek nem tudnak majd egyenletes és szép felületet kialakítani. Ez alól kivétel, ha térből kiemelkedő mintát szeretnénk létrehozni, ekkor a központi motívumhoz használhatunk vastagabb csempét, üveget vagy porcelánt.
Az egyes darabok ragasztásánál is érdemes gumikesztyűt, illetve porvédő maszkot viselni. Mindig gondosan olvassuk el a különböző ragasztók használati utasítását, és aszerint járjunk el. Mozaikmintával díszíthetünk például egy régi cseréptálat vagy egy fából készült tálcát, de alkalmazhatjuk a technikát akár vázán, virágcserépen vagy egyedi keretet készíthetünk egy falitükörnek is.
Kisebb tárgyak esetén érdemes előre felrajzolni a megálmodott minta körvonalait, megkönnyítve ezzel a ragasztást és a megfelelő darabkák kiválasztását.
Nincs más dolgunk, mint a darabok hátát bekenni az anyag fajtájának megfelelő ragasztóval, majd egyesével a helyükre igazítani őket. Mindig a motívum közepén kezdjük a munkát, és haladjunk kifelé. A körvonalakhoz közeledve keressünk akkora darabokat, hogy ne lógjanak túl, és kialakuljon a motívum. A mintát akár előre is kirakhatjuk egy sima alapon, így a ragasztás már magabiztosabban és gyorsabban megy. Miután minden darab a helyére került, a mozaikkal díszített tárgyat hagyjuk egy napon át száradni.
Másnap aztán utolsó lépésként fugázóanyaggal töltsük ki a mozaikdarabok közti réseket. Ehhez a csomagoláson lévő leírás szerint keverjük ki a fugázóanyagot, majd egy mosogatószivacs segítségével kenjük bele a résekbe. Hagyjuk megszáradni, majd egy nedves ronggyal mossuk le a felületről a felesleges anyagot.
