A Turbulencia egy előre ki nem számított pillanat eredménye

– Eddigi munkásságát tekintve bizonyára nem lepte meg, hogy fotója bekerült a közönségszavazásra bocsátott legjobb képek közé.

– Tévedés. Minden ilyen visszajelzés jólesik, ezt kár tagadni. Most már én is kíváncsi vagyok, mi kerekedik majd ki ebből. Az utóbbi években nem igazán foglalkoztam ilyen és ehhez hasonló pályázati felhívásokkal. Ha igen, akkor pedig leginkább külföldön kerestem hasonló kihívásokat. Hosszú évek óta viszek fotós szakkört a Széchenyi István Gimnáziumban. Egy növendékem kért meg rá, hogy mondjak véleményt e pályázatra szánt képéről. Innen indult a történet. A legfőbb motivációt pedig egy barátom jelentette, aki sokat mondogatta, hogy e fotót el kellene indítani valamilyen pályázaton.

– Ön sokat ült korábban az asztal másik oldalán is, azaz zsűrizte a beérkezett képeket.

– A Magyarország 365 felhívására közel 37 ezer fotót küldtek be. Ilyen mennyiségű anyagot nagyon nehéz megemésztenie a zsűrinek is. Ahol nincs belépési küszöb, követelmény, azaz viszonylag sok az aránylag gyengébb minőségű, középszerű pályamunka. A zsűri szeme is elfárad már 100-200 kép után, és lehet, felüdülésként él meg egy nem annyira kiemelkedő fotót is. Némi túlzással, egyszerre dolgozik a szakmai objektivitás, a szubjektív ítélet és néha a fáradtság. Lehet, az én fotómat egy órával előbb vagy később szemlézik, akkor ma nem beszélgetnénk. A december 8-án esedékes díj­átadóra kaptam meghívót, meglátjuk, hogy mi lesz.

– Mi a Turbulencia alaptörténete?

– Mentünk a lányommal repülni. Az ehhez szükséges előkészületeket szerettem volna megörökíteni. E repülőgép szárnyának fesztávja közel húsz méter. A közelben felszállt egy helikopter, a gép szárnya pedig megemelkedett. Abban a pillanatban, amikor a kép készült, a lányom a szárnyba kapaszkodott, a lába a levegőben volt, az arcán pedig kiült a döbbenet. Egyáltalán nem készültünk erre a történetre. A Turbulencia egy előre nem kiszámított, véletlen pillanat eredménye.

– E pályázat részvételi adata is bizonyítja, hogy a technikai fejlődés egyre több, a fotózás iránt érdeklődő ember számára nyitja meg a lehetőséget az alkotáshoz. Ön a képzései során ebből mit tapasztal?

– Valóban könnyebb elkezdeni, hiszen elég hozzá egy okostelefon, ám jóval nehezebb ma már kitörni is. Azt tapasztalom, az idősebb generáció tagjai inkább a technikai tudását szeretné fejleszteni, amíg a fiatalok egy része már nagyon tudatosan készül erre a pályára. Készek megtanulni az alapokat, és figyelik a folyamatos változásokat is. Büszke vagyok arra, hogy jó pár korábbi tanítványom választotta ezt a nem éppen könnyű pályát, és mára szép karriert futottak be.

Három kategóriában versengenek

A kormány szeptemberben indította el a Magyarország 365 fotópályázatot, amelynek célja, hogy bemutassa Magyarország büszkeségeit, valamint lehetőséget adjon eddig nem ismert amatőr és profi fotósoknak. A pályázati feltételek szerint idén is három kategóriában – természet és táj, épített és tárgyi örökség, életképek – lehetett nevezni. Az érdeklődők december 1-ig voksolhatnak a képekre.