2021.11.25. 14:00
A Duna varázsa már húsz éve meghatározza a szabadidejét
Jó érzés felidézni ilyenkor ősszel a nyári emlékeket, például a Dunán megélt élményeket. Ezen felbátorodva tekintünk vissza a sikeres vállalkozóval, Márton Zoltánnal még a szezonban, nyár végén készült interjúra. A kedvenc sportjáról, a motorcsónakázásról beszélgettünk vele.
A város hajósait csak a partról ismerők is felhívták a figyelmemet egy hajóra és a vezetőjére, mondván, „azt tényleg érdemes megnézned!”. Megfogadtam a tanácsot, aztán egy percen belül aggódó szurkolóvá váltam, amikor a hajó szélsebesen közelített a híd egyik pillére felé…
– Gondolkodtam, hogy alulról vagy felülről kerüljem meg a pillért. Kintről lehet, hogy izgalmasnak tűnhetett a dolog. Vigyázni kell arra, hogy ne menjünk túl közel a pillérhez, mert alul kiszélesedik, ha ráfutnánk, az nagy bajjal járna. Az enyém tényleg gyönyörű hajó, de nem egy gyors jármű, itt, a klubunkban is van tőle sebesebb, viszont az enyém roppant stabilnak mondható. Ezt nem a bravúrok bemutatására készítették, körülbelül egy tonnával nehezebb a másiknál. Emiatt viszont sokkal bátrabban lehet menni vele. Az alapos megismeréséhez két évre volt szükségem. Először nagyon zavart, hogy a magasabban lévő súlypontja miatt úgy éreztem, nagyon himbálózik a vízen – mutatta be a járművét Márton Zoltán. Folytatásként hozzátette:
– Az augusztus 20-i ünnepségen áldást kapott, amire úgy éreztem, hogy a vízen járóknak szükségük van, hiszen ehhez a sporthoz is gyakran kell szerencse. Mellette persze a bátorság is fontos.
Nem az álomhajóban kezdte
– Körülbelül húsz éve kezdődött ez a vízi varázs. A Varga Jani barátom akkortájt vitt egy kört a hajójával, és az élmény egy életre megmaradt bennem. Nagyon beleszerettem, de az első vízi jármű megvásárlásáig tíz év telt el. Sokáig vacilláltam, hogy a Dunára, vagy a Balatonra vegyek egyet, aztán úgy döntöttem, hogy ha egyszer már tősgyökeres dunaföldvári vagyok, ezt a helyszínt választom. Kevés a szabadidőm, ami szintén ezt a választást erősítette meg. Az is sokat számított, hogy a házamtól öt percnyi autóúttal elérhetem a kikötőt. Így aztán a hazai víz, lakóhelyem helyszíne és egy motoros hajó mellett döntöttünk. A döntésem meghozatalában segítségemre volt egy könyv, ami ugyan a vitorláshajózásra készülődőknek íródott, de a szerző nagyon praktikus kérdésekkel szembesíti a hajóvásárlás előtt álló olvasót. A tíz szempont között szerepelt például az is, hogy van-e a családban és a baráti körben olyan, aki érdeklődik a hajózás iránt? Egy kicsit belegondolva ez is nagyon fontos, hogy valaki csak a maga kedvére választ egy ilyen tevékenységet, vagy az őt körülvevő legfontosabb személyek is örömmel vele tartanak.
A dunai motorcsónakázást is meg kell tanulni
– A technika kezelését, a gyors és jó döntések érdekében legalább készség szintjén ismerni kell. A Duna pedig, bár kívülről egy méltóságteljes, gyönyörű természeti környezet, nagyon komoly közeg, szó szerinti élő víz, tele meglepetéssel. Az alapokat a már említett Varga Jani barátomtól kaptam meg, aki már legalább ötven éve hajózik, a többi ismeretet pedig a saját önképzésemmel szereztem meg. Az elején jó tanítvány voltam, minden tanácsot megszívleltem, aztán mára magam is rutinossá váltam – tette hozzá nevetve.
A folyó tisztelete nagyon fontos...
– ... anélkül nem megy. Az bizony nagyon veszedelmes is lehet azok számára, akik nem tisztelik kellőképpen, felszínesek és nem akarják eléggé megismerni. Ez egy folyóvíz, jelentős sodrása van, ami a járatlan, vagy elbizakodott hajósnak jelentős ellenfele is tud lenni. Nagyon fontos a vízi közlekedés szabályainak az ismerete és a betartása, hogy a hajóforgalomban biztonsággal részt tudjunk venni. Mondanom sem kell, nagyon fontos a kijelölt hajózási útvonalak követése, a zátonyok és a víz mélységének ismerete. Az autókhoz hasonlóan csak a megfelelően karbantartott járművel szabad útnak indulni.
Az idei szezon nagyon kellemes volt
– Nagyon szép és kellemes túrákon vettünk részt az idei szezonban, fölfelé és lefelé is hajóztunk a Dunán. Például egy ötnapos úton Esztergomban jártunk. Egy ilyen túra a folyón mindig felejthetetlen, mert például Budapesten áthajózni felettébb különleges élmény, a Dunakanyar pedig csodálatos környezet, lenyűgözi az embert. Úgy érzem, hogy a magyarországi Duna-szakaszokkal soha nem lehet igazán betelni a látványuk miatt. A vízről nézve a part mindkét oldalán teljesen más, szebb világot fedezhetünk fel, mint amikor a szárazföldön járunk.