Több százezren voltak a békemeneten

Több százezer ember egyszerre egy helyen. Ez volt a békés békemenet. Méltóságteljes közös mementó az ’56 forradalom, az azt követő megtorlások áldozataira és a rá fél évszázadra, az öszödi beszéd kiváltotta 2006-os budapesti tiltakozás véres elfojtására emlékezve.

Sokan voltak, nagyon sokan. Fiatalok, öregek, szülők és barátok az ország minden részéről és a határon túlról is. Eljöttek, mert itt akartak lenni. Végeláthatatlan sorokban érkeztek a Műegyetem elől elindulva a Szabadság hídon keresztül, a Kálvin téren és az Astorián át a Deák térig. Nem ordítoztak, nem kiabáltak, „csak” jöttek és jöttek, erőt, az összetartozás erejét mutatva, hitet adva a kételkedőknek. Nem mindenki juthatott el a miniszterelnöki beszéd közvetlen helyszínére, mert annyian voltak. Az emberek megtöltötték a teret, az utakat a Deák tér Andrássy úti kereszteződésétől egészen a Nemzeti Múzeumig, a Kálvin térig érve. A miniszterelnöki beszéd üzeneteit, tartalmát az elemzők bizonyára sokat idézik majd. A szónok száját egyszer sem hagyta el Gyurcsány Ferenc és egyetlen ellenzéki politikus neve sem, mégis mindenki tudta kiről, kikről van szó, és miért is jött el a Békemenetre.

Egy dunaújvárosi a félmillióból