„Ez nem egy módszertan, sokkal inkább szemlélet”

– Miért éppen a matematika, hogyan került kapcsolatba ezzel az oktatási módszertannal, szemlélettel?

– Az édesanyám is pedagógus volt, úgyhogy én szinte az anyatejjel szívtam magamba ezt a módszert, hiszen a szemem előtt zajlott az akkor még forradalminak számított tanítási kísérlet. 1973-ban kerültem a tanítóképzőbe, ahol ezt a módszert – ami még a szakmában kísérletinek számított – már tanították, tehát én a régi módszertant meg sem ismerhettem, legfeljebb az általános iskolai tanulói tapasztalataimmal vethettem össze. A pályám legelején, az első iskolámban kínosan magyarázkodtam a szülők előtt, hogy csak az új matematikatanítási módszert ismerem. Nevetve nyugtattak meg, hogy ennek ők csak örülnek. Se könyvünk, se munkafüzetünk, se eszközeink nem voltak, magunk állítottuk elő környezetünk tárgyaiból, s gyakori kellék volt a papír és az indigó. Később az élet úgy hozta, hogy egy nagyon jó külvárosi iskolában többen is felfigyeltek a gyerekek teljesítményére, a munkámra, és egyre több feladatot kaptam. Bemutatóórák, szakvezetés, tankönyv­írás. Innen vezetett az utam a Fazekas Mihály gyakorlóiskolába, ahol nagyobb nyilvánosságot kaphatott a módszer.

Rengeteg bemutatóóra, nyílt óra, akkreditált tanfolyam szerveződött az iskolában. Így kerültünk egymással kapcsolatba a dunaújvárosi tanítókkal, akik közül sokan éltek a továbbképzés lehetőségeivel, lelkes követői lettek a módszernek.

Felfigyeltek ránk Finnországból is. Ott már évek óta működik a Varga – C. Neményi módszer, s a pedagógusok választhatják a finnre adaptált tankönyveinket. A finn kollégák akkor taníthatnak ezzel a módszerrel, ha előtte tanfolyamot végeznek, majd vizsgáznak is. Három éve Erasmus program keretében külföldön is megismerkedhetnek vagy elmélyülhetnek ebben a módszertanban a magyar tanítók. Idén a mesés Firenze volt a helyszínünk. Már készül a következő évfolyamokra is a tankönyv­család, s így lesz teljes a C. Neményi Eszter sorozat.

– Miről is szól pontosan ez a módszer?

– A módszer lényege, hogy a tananyag-felépítést a matematika egységessége, a témák összeszövése, és az adott korosztályok tanulási képességeinek, módszereinek alapul vétele jellemzi. Az ismeretszerzés, a fogalomalakítás a valóságon alapuló cselekvő tapasztalatszerzéssel kezdődik egységesen a matematika (számtan, halmazok, függvények, sorozatok, kombinatorika, valószínűség, statisztika, geometria…) minél több területén. A gyerekek életkori sajátosságát figyelembe vevő és tisztelő módszereket alkalmaz. Ilyenek például a konkrét valóságból kiinduló tanulás, a mozgás és a többféle érzékelés mozgósítása, gazdag manipulációs eszközkínálat, a szaknyelv adekvát használata, játék-játékosság, kooperatív tanulás, differenciálás, örömteli légkör, vita lehetősége.

– E szerint a módszer szerint a matematika alapjait már egész kis korban le lehet fektetni, a gyerekek a matematika minden területéről megkaphatják az alapozást. Akkor ezzel megdőlhet az a toposz, miszerint vannak ab ovo humán és reál beállítottságú gyerekek?

– Kodály Zoltán azt mondta, hogy a zene mindenkié. Ez ugyanígy van a matematikával: a matematikai tapasztalatok megszerzése által minden gyerek képes a matematika tanulására. Az évek során gyakran láttam, hogy azok a gyerekek, akik esetleg gyengébb képességűek, azok is nagyon szeretik ezt a tantárgyat. Ez a szemlélet ugyanis szerethetőbbé, konkrétabbá, játékosabbá teszi a tanulást. A gyerekek szinte kis sem akarnak menni a teremből egy-egy élményekkel teli vagy „felfedezős” matematikaóra után, annyira belefeledkeznek a munkába. És ha szereti az ember, amit csinál, akkor motivált. Motivált gyerekkel nagy magasságokat lehet elérni.

– A játékosság, a játékos forma mit jelent pontosan?

– Például a „sokszög” fogalmának kialakításához valódi tapasztalatszerzéshez teremtünk lehetőséget. Ollót, madzagot, szívószálakat kapnak a gyerekek. Három szívószál darabból, háromszöget tud felfűzni és összekötni, négy darabból négyszöget, öt darabból ötszöget… A sokszög fogalma így alakul a saját megélt tevékenysége által. Vagy például a koordináta-rendszer felépítését jól előkészíti egy „mozis játék”. A gyerekek mozijegyet kapnak, s meg kell keresniük a helyüket . A jegyről leolvasható , hányadik sor hányas székére ülhetnek. Tehát a játékos tevékenység nem azonos azzal, hogy Micimackó hozza a feladatot vagy hupikék törpikék jelölik a számok helyét a szám­egyenesen.

– Lehet tudni arról, hogy ennek a módszernek az elfogadottsága milyen az iskolák, a tanárok körében? Sok helyen tanítanak az országban ezzel a szemlélettel?

– Finnországból egyértelmű visszajelzéseket kapunk, szeretik a gyerekek, kollégák, szülők a módszert, s eredményes a felsőbb osztályokban való tanulás. Itthon régebben gyakran ért minket az a kritika, hogy a sok eszköz, a tevékenységek előkészítése, lebonyolítása teher a tanítók számára, illetve sokan úgy gondolják, elég, ha számolni megtanul a gyerek. A 2020-as NAT kiemelten deklarálja a tevékenységet és az eszközhasználatot. A könyvek átdolgozásakor szerzőtársaimmal igyekeztünk az eddigieknél is jobban előkészíteni, levezetni a kínált tevékenységeket, mellékletekkel, ötletekkel, leírásokkal megkönnyíteni az eszközök használatát. Reméljük, remélem, hogy egyre több kollégának lesz annyi öröme a matematika tanításában, mint amennyi nekem adatott.