Egy elképesztően tevékeny, tökéletes rendrakási nap volt

Ferenczi Zsolt, az egyesület vezetője magabiztosan irányította az aznapi akciót is:

– Akadt dolgunk elég. Az érkezőket a regisztrációs papírokkal vártuk, hiszen tudni akartuk, hogy ma kikre számíthattunk. Előkészítettük számukra a gumikesztyűket, a fertőtlenítőszereket, és a különböző színű szelektív zsákokat is. Többfelé indulunk. Északra és délnek a Duna-parton, Solt felé a bicikliúton, valamint a külterületeken egészen Bölcske határáig. A résztvevőket kisbuszokkal vittük ki a területekre, és amikor végeztek, délután vissza is hoztuk őket. Vaddisznópörkölttel vendégeltük meg őket. A jól végzett munka után is együtt maradtunk, késő estig buliztunk.

– Legalább három illegális, nagy és két kisebb hulladéklerakót számoltunk föl. Nagyon úgy néz ki, hogy ezeket a helyeket rosszul gondolkodó vállalkozók töltik föl. Nagyon sokan ráálltak arra, hogy így szabaduljanak meg a szemetüktől. Ezekre a helyekre vadkamerákat fogunk kihelyezni, hogy ne folytatódjék ez a tevékenység. A korábbiaknál kevesebben voltunk, de ezt a létszámot nagyon hatékonyan tudtuk koordinálni. Egy tökéletes napot zártunk.

Nikl Luca: – Még van csiszolni valóm magamon környezetvédős dolgokban, de a hasonló akciókban szívesen részt veszek. Lehet, hogy törékenynek látszom, de kimegyek a többiekkel és végigdolgozom velük a napot. Ma a Zsoltival az összes helyszínt bejártuk. Kaját és innivalót vittünk a többieknek, valamint a fogyóban lévő minden más szükséges dolgokat. Úgy láttam, hogy mindenki jó hangulatban volt.

– Volt olyan korszakod, amikor eldobáltad a szemetet?

– Soha nem dobáltam el a szemetet, de régebben nem szelektíven gyűjtöttem, ma már viszont azt csinálom.

Farkas Erik: – A szemetet taposott műanyag, kommunális, üveg és fém kategóriába válogatva gyűjtöttük össze. Valószínű, az első csoportba tartozók adták ki a mennyiség nagyobb részét. A solti bicikliúton, a laktanya mögötti krossz­-pályán, és a matildi részen jártam. Ott találtuk a legtöbb PET-palackot és kommunális hulladékot. Az egy igazi illegális szemétlerakodó hely. Nem a motorosok dobálják. Az a baj, hogy ebből a szempontból kellemes meglepetés nem ért bennünket.

Gallai Regina: – Az is motivál ebben a munkában, hogy itt vannak a barátaim, de én alapvetően törődök a környezetvédelemmel, ezért már sokszor jártam ilyen eseményeken. Otthon is figyelünk rá, a családomtól is ezt a példát láttam. Ezért szelektíven gyűjtjük a hulladékot, de még séta közben is összeszedjük, amit találunk. Ez a mentalitás a lelkem mélyéig bennem van. Nem mondanám, hogy ez korosztályfüggő, idősek, fiatalok között is van, aki így cselekszik. Fontos az is, hogy egy gyerek milyen példát lát otthon.

Példamutató apukaként Kőszegi Dániel a kislányát, Karinát is magával vitte: – Ez a kétéltű jármű a mai napon is jól szolgált, mert oda is be tudtunk vele menni az összegyűjtött anyagokért, ahová mással lehetetlen lett volna. Ismerős helyszín számunkra a Duna árterülete, hiszen a csapatommal gyakran járunk erre a biológiai szúnyoggyérítést előkészítő munkánk közben. Hasonlóan szomorúak a tapasztalataim a horgászhelyszínek környékén is. Nagyon örülök, hogy az AztaKeservit csapata jó példát mutat a jövő generációja számára, de remélem, hogy az idősebb korosztályt is megfogja ez a szemlélet.