2021.10.12. 17:30
A szüreti mulatság hagyomány, amely máig él a térségünkben
A máig élő hagyomány térségünk településein sikeresen él tovább. Az időpontjukat előzetesen beosztják, hogy lehetőleg a szomszédban máskor tartsák meg. Főképp a lovasok és a kocsisok gyakran valamennyien részt vesznek a menetben. Legutóbb az előszállási forgatagban jártunk.
Előszállás – Ezen a helyen Markovics Németh Boglárkát és Markovics Balázst kérték föl a bíróék szerepének és feladatainak ellátására. A kinevezésük az adott, meseszerű napra szól. Az ünnepség idején éppen háromhetes házasok voltak. Még az indulás előtt beszélgettünk.
– Tíz évig Dunaújvárosban éltünk, és tavaly novemberben költöztünk vissza a falunkba. Ez a karrier elég gyorsan született, de még nem tudom, mit fog hozni – mesélte Balázs. – Remélem, a sikerünket. Bíróként a mai napra szóló mulatságban, jövőképemmel pedig a borászatban, a pálinkaházban hiszek. Egyedül a csizmámmal lehetnek küzdelmeim. Remélem, baj nélkül megúszom. Igaz, hogy egyedi ritmusérzékkel, de szívesen táncolok.
Boglárka természetesen egy csodálatos öltözékben jelent meg az eseményen.
– Izgatottan várom a mai napi eseményeket. Az öltözékemet szívesen viselem, és a tánccal sem lesz bajom, mert a lakodalmunkban is egész éjjel végigjártuk. Remek időt fogtunk ki, nem fogunk megfázni.
Szloboda János félretette a hivatalos pozícióját, és magánemberként vendégelte meg a táncosokat:
– Mivel innen indul a szüreti felvonulás turnéja, nagyon nem mindegy, hogy milyen hangulatban kezdődik a napjuk. Ebben segítek nekik. Ez a kínálás a feleségem érdeme, hiszen ő készítette ezt a finom pogácsát és egy kivételével az italokat is ő válogatta össze. Az üvegemben cseresznyepálinkát hoztam, amihez a gyümölcsöt én szedegettem össze. Sajnos, mi nem öltözhettünk be, mert nem lesz időnk elkísérni őket.
Ezzel a kis kínálattal remélem, hozzájárultunk a jókedvükhöz. Valamikor táncos lábú gyerekként én sem maradtam le az ilyen eseményekről, még kisbíró is voltam. Csak ajánlani tudom a mai fiataloknak, hogy legközelebb még ennél is többen vegyenek részt a szüreti napon, mert nagyon jó mulatság. Egy kicsit irigylem is őket miatta – tette hozzá nevetve.
Gálik Ferenc Dunaföldvárról a tízéves, Dollár nevű lovával érkezett. A környék talán valamennyi hasonló rendezvényén megjelenik.
Az öltözékétől mindenki fölkapja a fejét.
– Nagyon szeretem ezeket a felvonulásokat, régóta csinálom, mondhatom, hogy ebbe nőttem bele. Ma is a kedvenc lovammal érkeztem, akit autóval hoztunk idáig. Jól tűri a mindenféle zajokat, a mulatozást, és még az újságírókat sem bántja! Reggel elláttam, most aztán ő kibírja evés-ivás nélkül hazáig. A ruhámat a Dunaújvárosban élő Sós Margit néni varrta.
Mészáros Bálint igazi színpadi ember, akit a térségbeli néptáncos rendezvények táncos csoportjaiból is ismerhetünk. Ezen a napon kisbíróként a hangjára és a határozottságára is szükség volt.
– Igaz, hogy a mai napon keveset táncolhatok, de ezt a szerepemet is nagyon élvezem. Előszállási vagyok, ezért hazai pályán irányítom a menetet, minden utcát jól ismerek. Ez az alkalom nem hozhatott lámpalázat, de azért erre is rendesen fel kellett készülni, hiszen az itteniek hamar bekiabálnak, ha véletlenül elrontom a szöveget. Ettől azért barátságban maradunk egymással. Komolyabb dolgom is van, hiszen én állítom meg és indítom tovább a menetet. Készítettem egy időtervet, amit szeretnék betartani, hogy ne húzódjon el túlságosan ez a program.
Horváth Ferenc a hétköznapok egyik részén, mint a vasmű dolgozója teszi a dolgát, de amikor hazaér, lovasember lesz belőle. A felvonulásra egy szép fogattal érkezett, amit a családja is roppant élvezett.
– Nyugodtan mondhatjuk, hogy ezen a napon én felnőtt fejjel ugyan, de „játszani” fogok, hiszen nagyon szeretem ezt a lovas tevékenységet. Már huszonöt éve csinálom. Ez a lovam nagyon békés, és már tizenhat éves. A gyerekeink a lovas kocsikázást az autózásnál is jobban kedvelik. Ez egy nagyon nyugis dolog, mulatság van, és mi a többiekkel végigjárjuk a falut. Sok ismerőssel találkozunk, jól telik az idő.