A béke őrei

Háromféle ember van ezen a világon: birkák, farkasok és juhászkutyák. Néhányan szeretnék azt hinni, hogy nem létezik gonoszság. És ha találkoznak vele, nem tudják megvédeni magukat tőle. Ők a birkák. Vannak a ragadozók, akik erőszakkal kerekednek felül a gyengéken. Ők a farkasok. És végül vannak azok, akik készek erőszakot alkalmazni, de csak azért, hogy megvédjék a nyájat. Az ő dolguk az, hogy megküzdjenek a farkasokkal. Ők a juhászkutyák... – hangzik el az atyai tanítás a családi ebédnél Clint Eastwood nagy sikerű filmjében, az Amerikai mesterlövészben.

Valamilyen kifordított pacifizmus jegyében olyan elvárásokat terjesztenek manapság egyre többen, miszerint a kultúrember távol tartja magát az erőszak minden formájától. Az Egyesült Államokban ez a gondolat már olyan szélsőséges formákban jelenik meg, hogy abból igen abszurd helyzetek állnak elő. Például, amikor aktivisták tüntetést szerveztek a rendőrök ellen, amelyre rendőri biztosítást kértek.

De van némi hagyománya hazánkban is ennek az önpusztító, állítólag békepárti, de valójában birka-hozzáállásnak. „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!” – mondta egyszer egy magyar hadügyminiszter, aki később a délszlávok által megszállt Pécs polgármestere lett. Tanulságos...

Erőszakot kezdeményezni nem szabad – a magyar katonát se véletlenül hívják honvédnek –, de minél ideálisabb a birkák, farkasok és juhászkutyák aránya, annál nyugodtabban alszom.