olvasói levél

2021.08.07. 07:00

Temetői borzongások – kegyeleti helyhez méltatlan

Most augusztusban lesz egy éve, hogy a Tóth Borostyán Kft. átvette a dunaújvárosi temető üzemeltetését. Meglehetősen sok kritika éri a köztemető üzemeltetőjét, lapunk is többször foglalkozott a témával. A közelmúltban épp a sírkert szemét-, illetve hulladékkezelését, pontosabban annak hiányát mutattuk meg, ami a közegészségügyi állapotok miatt megoldásért kiált. Mindeddig nem történt ez ügyben semmi. Most pedig egy olvasói levelet kaptunk, ami már ezen is túlmutat.

DH-összeállítás

„Szüleim sírját – fájdalommal a szívemben – gyakorta látogatom. A beültetett egynyári, valamint évelő növények öntözése okán is sűrűn felkeresem a sírt, többnyire a délelőtti órákban.

Idén tavasszal – testvéreimmel közösen – jelentős összegért felújíttattuk szüleink nyughelyét (kőcsiszolás, murvázás, újravésés), éppen anyák napjára készült el…

Kegyeletteljesen alakították ki a szüleik végső, méltó nyughelyét
Fotók: olvasó

A sír elkészültének öröme, szüleink végső, számukra méltó nyughelyének kegyeletteljes kialakítása feletti megnyugvásunknak véget vetett az az eljárás, ahogy az üzemeltető a fű/gaz nyírási munkákat végzi, végezteti. Az akkor – pár nappal korábban – felújított, esztétikusan, szüleink emlékéhez méltóan rendbe hozott sírt a fűkaszálás során teljesen beterítették, összerondították. A leírhatatlanul megdöbbentő látványtól keserű zokogásban törtem föl.

Kegyeletsértőnek, tiszteletlenségnek, minden jó érzéssel szembe menően felháborítónak tekintem az eljárást, ahogy az üzemeltető cég munkatársai a levágott gazzal nem törődve, hányavetien, slendrián módon maguk után hagyják a „szemetet”, a „szutykot”. Az én sírgondozási munkámnak a semmibevételéről, figyelmen kívül hagyásáról, annak nem tiszteletben tartásáról ilyetén módon egy újabb fejezetet nyithatnék.

Az üzemeltető fűkaszálása utáni, gyalázatos állapot

Az eset után rögvest felkerestem az üzemeltető cég munkatársát, aki először »védőbeszédet« tartván, a panaszomat (fényképes bizonyítékkal) kénytelen volt elismerni. Ígéretet tett rá, hogy másnapra helybe küldi a kollégákat, akik majd kitakarítják a sírt, ami nem történt meg, a síron pusztán a szél jótékony hatása során lett némi pozitív változás.

A mai napon (2021. augusztus 4–én – a szerk.) szeretett szüleim sírjánál ugyanez a megdöbbentő, letaglózó »élmény« várt. Összeroskadtam a sír láttán: milliónyi fűszál, gaz, szemét, újra összeszorult a torkom a látványtól. Szeretett édesanyánk július 27-i születésnapjára készített sírcsokrok – botrányosan – mind újfent szutyokkal lettek betakarva, vérlázító módon!

A dühömet már csak kiegészíti a temetői utakon kistraktorokkal, a port felverve száguldozó temetői munkatársak versenyzése, poénkodása, röhögcsélése, ma egy halottas kocsi kis híján elütött, hihetetlen sebességgel érkezett a bokrok mögül, alig tudtam előle félreugrani, a poénkodó sofőr és kísérője bicskanyitogató, primitív viselkedése még inkább feldühített, fokozta a már egyébként is felkavart érzéseimet.

Nem tartom etikusnak, kegyeletteljesnek, intelligensnek a munkatársak effajta viselkedését, a munkába álláskor valamiféle magatartási kódexet nyilván el kellene sajátítaniuk. Úgy vélem, hogy ez is nyilván az üzemeltető cég felelőssége lenne...

Csak technikai feladat, hogy a fűkaszálás után a levágott gyepet, gazt etc. szívózsákokkal nyomban, helyben, a levágás után összeszedjék. Amennyiben gépészetileg ez az eljárásmód nem kivitelezhető, meggondolandó lenne a tisztelt önkormányzat részéről a koncesszió visszavonása és újbóli pályáztatása…

Tavasszal lopás is történt a szüleim sírjáról: pár hete beültetett palántát vitt el a tolvaj úgy, hogy az ásóját bent felejtette a sír földjében, nyilván megzavarhatták. Jelentettem az üzemeltetőnél, a rendőrségen is, – a »corpus delicti« a birtokomban van, lehetne róla DNS-mintát venni –, de a bagatell szabálysértés okán nem vesznek fel még jegyzőkönyvet sem.

62 éves vagyok, ebben a városban születtem, és ide tértem vissza nyugdíjasként 35 év németországi távollét után. Férjem német, aki szintén tanúja a temetői viszonyoknak. Ő is konstatálja a lehetetlen helyzetet, miszerint a sír rendben tartása mások – éppen az erre hivatottak – számára nem szent, ignorálják a szeretteikre emlékezők sír körüli szépítő, kegyeletteljes munkáját.”

Az érzelmektől nem mentes, felháborodott olvasónk esete is példa arra, hogy a születés mellett az elmúlás az, ami az embereket, a családokat legjobban megérinti. A búcsú, az emlékek kegyeletteljes kezelése nem lehet kérdés. Az emberek döntő többsége így gondolja. Akiknek meg ez a feladatuk, nota bene szerződés kötelezi rá őket, kutya kötelességük.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában