Szélvihar, villámfények, jég és zivatar – tomboltak az égiek

Az elmúlt heti rekkenő hőségben a legtöbben szívesen gondoltunk egy jó kis frissítő esőre. A gondosabbak összeszedegették a kerti holmijukat, és figyelték a meteorológiai térképeket. Aztán a nem kívánt vendég brutálisan berontott, és pusztítani kezdett. Horváth Zsoltnak, Dunaföldvár polgármesterének is átírta a hétvégi programját a rendkívüli időjárás. A vészhelyzetekben ő irányítja a közös védelmi tennivalóikat. A rendkívüli műszakja péntek este tíz körül kezdődött, és másnap délutánig tartott. Így foglalta össze a történteket.

– Különleges egy este volt. Nagy vihar érkezett, és vele még egy jégesőt is kaptunk. Jelentős nehézségeket okozott, de nem nézhettük tétlenül a következményeit. Még nem tudok beszámolni a károk mértékéről. (Szombat délután beszélgettünk – a szerk.) A hasonló helyzetekre átgondolt, kész terveink vannak, ezért haladéktalanul munkához tudunk látni. Vannak hozzá eszközeink és embereink is, akiket mozgósítani tudunk. Megérkeztek a katasztrófavédelem, a helyi önkéntes tűzoltók és a polgárőrség tagjai, és melléjük az E.ON, a Dunavíz Víz- és Csatornamű Üzemeltető Kft. és a Soltút Kft. szakemberei is.

Összefogásra van szükség

– E nélkül nem megy, hiszen mi, akik itt élünk „egy csónakban evezünk”. Ezért, ha baj van, közösen tesszük a dolgunkat. A domboldalról hatalmas iszapot és kőtörmeléket sodort le a víz. A szakcégeink mellett a lakók is beszálltak a kárelhárításba. Sokan lapá­tot fogtak a kezükbe, és munkába álltak. Összességében mintegy hatvan-hetven ember vett részt benne. Ezúton is szeretném a köszönetemet kifejezni az ebben a tevékenységben résztvevőknek!

– A városunk nagy területen fekszik. A legnagyobb problémák a dombokon és a hozzá vezető utcákon jelentkeztek. A beépített városrészeket mezőgazdasági területek övezik. A rövid idő alatt lezúduló hatalmas mennyiségű csapadékot (harminc-ötven perc alatt mintegy 40-49 milliméter) a talaj nem tudta befogadni. A víz egy valóságos sártengert, útburkolati elemeket és a növényzet maradványit is magával sodorva, elárasztotta a lejjebb fekvő lakóterületeket. Ennyi idő alatt, ekkora tömeget a normál körülményekre tervezett vízelvezetési rendszer a világon sehol sem képes megállítani, illetve befogadni.

A Bölcske utca környékét érte talán a legsúlyosabb csapás

– A villámkárokra az összes bejelentések feldolgozása után, majd csak hétfőn tudunk választ adni. Az biztos, hogy szinte felfoghatatlan mennyiségű kisülést láthattunk, és hallhattunk, aminek a jelentős része szerencsére nem a földi „célpontokra” sújtott le. A Bölcske utca környékét érte talán a legsúlyosabb csapás. Az ott élők kérés nélkül is csatasorba álltak, a gazdák és a vállalkozók gépekkel segítették a munkájukat. A legnagyobb jégcsapás a Somos-hegy, Nagyhegy, az Itató térségét sújtotta. Az utóbbinál hullott a negyvenkilenc milliméteres eső. Az Antalhegyen viszont alig tíz milliméter!

Mi történt a határban?

– A gabona bizony megdőlt. Ilyenkor sem áll meg az élet, megpróbáljuk szemből haladva aratni. Sikerülni fog, csak lassabban haladunk. A kukorica is úgy járt, de az még kinőheti magát, ettől a csapadéktól úgyis erőre fog kapni. Érdekes módon van olyan terület, ahol viszont egyáltalán nem hullott csapadék, ezért az aratást is el lehetett kezdeni. A tőlünk mindössze öt kilométerre fekvő Bölcskén csupán másfél milliméter esőt mértek.

Önkéntesen tették

Lipták Tamást ezúttal mint magánembert szólítottuk meg. A hozzáállását, az elvégzett munkáját – ahogy a munkában résztvevő társai is – természetesnek vette. Egymásért és a városért dolgoztak.

– Én a domboldalban található Felső-Bölcske utcában lakom, és azt hiszem, itt jutott nekünk bajból a legtöbb ezen a péntek estén. Ez a borzasztó látványosság úgy este tíz körül kezdődött és egy szűk óra múlva már tovább is állt. Cudar világ volt. Megtépázta a tetőket, a kéményekkel is rosszul bánt. Egy sor házban a szuterénokból merték ki a vizet, olyan is volt, amelyet teljesen elöntött az iszap. Az itt lakó hetven-nyolcvanévesek sem láttak még hasonló mennyiségűt lezúdulni, mint amennyi most érkezett a „hegyről”. Természetesen minden kár számít, de hálát adhatunk a gondviselésnek, hogy a legfontosabban, az emberéletben szerencsére nem esett kár.

– Ez egy nagyon egyszerű dolog ám, nem kell meghívni, mozgósítani senkit sem. Az ember kinéz az ablakán, és látja a feladatot. Én sem vártam másra, fogtam a lapá­tot, és beleálltam a helyreállításba, ahogy sokan a környékünkön lakók közül. Így aztán Géczi László képviselőtársammal egymás mellett tettük a dolgunkat. Schiefer József vállalkozó is erősítette a csapatunkat. A háziasszonyok kávét és frissítőt vittek a szorgoskodóknak. Jó volt megélni, és részt venni ebben a széles körű összefogásban. Reggeltől pontosan a déli harangszóig tartott a műszakunk, akkor fejeztük be a munkát.

A szervezett erők

– Szerencsénkre Czieger István vezetésével, a Városfejlesztési és Műszaki Iroda emberei is velünk tartottak. A környékünkön is nagy munkában voltak az önkéntes tűzoltóink, akik az itteni pincéket mentesítették a beömlött víztől. Ők is este tízkor kezdtek, de másnap délutánig meg nem álltak. Úgy érzem, hogy együtt volt a város tettre kész csapata. A város egy részén áramszünetet is okozott az ítéletidő, nálam is csak szombat délutánra tudták visszakapcsolni ezt a szolgáltatást, de nyilván keményen megdolgoztak érte a szakemberek. Igaz, voltak utcák amik közvilágítás nélkül maradtak szombat estére is.

Tanulság

– Sokféle tapasztalatot nyertünk a jövőre nézve. A mezőgazdasági művelésre, a csapadékelvezetésre, záportározók létrehozására és az útépítésekre vonatkozókat egyaránt. Remélem, hogy hasznosítani fogjuk ezeket.