Az elevenen létező városi, újtelepi vendégszeretet

Több, a rendezvényhez kapcsolódó újtelepi kapujában megálltunk, beszélgettünk. Közben gyerekjátékok, kézműves textiltermékek és retró porcelánok, festmények, vesszőből készült használati eszközök között válogathattunk. Az árusok között akadt kicsi és nagy, idősebb és fiatal egyaránt.

Fábián Blanka Léna és Fábián Dorka Hanna számomra a legkedvesebb eladók közül valók, anyukájukkal és nagyszüleikkel árultak, de már napok óta készültek izgatottan a nagy eseményekre. Játék pénztárgépükön még számlát is kaptam.

Az ember nem is gondolná a városi, rohanó, szürke személytelenségben megélt mindennapokban, hogy az újtelepi vendégszeretet milyen elevenen létező fogalom. Ráadásul még fertőző is, mert valahogy mindig többen és többen lesznek a garázsvásári helyszínek is.

A szervező Városvédők Újtelepért Egyesület elnökét, Kisné Fehér Évát kérdeztük meg a tapasztalatairól.

– Negyvennégy újtelepi család vesz részt ebben a vásárban. Azt kértük mindenkitől, hogy előzetesen regiszrtáljanak, így ők és csakis ők felkerültek a garázsvásár közös térképére, és mindenki a vásárt hirdető külön táblát is kapott. Mivel az egyesület áprilisi piknike elmaradt a pandémia miatt, ezért a vásár külön attrakcióval színesedhetett – egy városnéző kisvasúttal. A megállókat elsősorban az árusok közelébe terveztük. De az útvonalba az újtelepi megállókon kívül a Béke városrészt is belevontuk a közismert nagy áruházig.

Ami valakinek felesleges, az másnak kincs lehet, ezen elven gondolkodva kezdtük szervezni most is a vásárt, és úgy tapasztalom, hogy jó a hangulat és az idő is nekünk kedvez. Az biztos, hogy a kisvonat, majd´ negyvenperces útját a gyerekek nagyon élvezik, de az is lehet, hogy a felnőttek egy kicsit még náluk is jobban – mondta el összegzésként az elnök asszony.