Törvényes működés helyett karaktergyilkosság

Többször írtunk már arról, hogy a Dunaferr törvényes működése mind a mai napig nem biztosított. Nincs határozatképes igazgatósága, nincs felügyelőbizottsága, könyvvizsgálója, két éve mérlegbeszámolója és éppen ezért jogszerű cégirányítása sem. A törvényes működés helyreállítása érdekében közgyűlést kell tartani. Erre több kísérlet is volt, de ezek rendre meghiúsultak. Hol a többségi tulajdonos távolmaradása, hol a dolgozói részvényesi körből kilépett 16 részvényes személyes jelenléte miatt (tudniillik a veszélyhelyzet miatt jelenléti üzleti megbeszélésen is csak legfeljebb 10 fő vehetett részt – a szerk.), hol a Dunaferr székhelyén a cég által pont akkorra időzített katasztrófavédelmi gyakorlat miatt. A lejárt cégvezetői mandátumú – és így számos intézkedésében vitatott – Evgeny Tankhilevich-féle ügyvezetés nem hajlandó beengedni, ezzel birtokon belül kerülni a tulajdonosokat.

Tényfeltáró tájékoztató, avagy beismerő vallomás

Épp dr. Nagy Péter, a Dunaferr vezető jogásza közölte legutóbbi, április 19-i „tényfeltáró” sajtótájékoztatóján, hogy a legfőbb általános vezérigazgató-helyettes, Evgeny Tankhilevich cégvezetői megbízatása lejárt múlt év szeptember 30-án, nincs képviseleti joga, nem gyakorolja az aláírási jogot sem. Ügyleti meghatalmazást adott még cégvezetőként az igazgatóknak ügycsoportokra bontva, így ők képviselik a Dunaferrt a különböző ügyekben. Ez felér egy beismerő vallomással. A kérdés, ami felmerülhet bennünk a fentebb leírtak tükrében: a törvényes működés hiányában egyáltalán hogyan is lehet ez?

Hogyan jutott idáig a napjainkra 70 éves Dunaferr? Ez itt az alapkérdés! Ennek megválaszolásakor nem mehetünk el a jelenlegi ügyvezetés felelőssége, vagy inkább felelőtlensége mellett. Az összes többi csak ezután, vagy ebből következik.

Szárnyaló acélpiac, befékezett Dunaferr

Az ügyleti meghatalmazások szövevényes rendszerében ma a Dunaferr csak közel 30 százalékos kapacitás-kihasználtsággal termel, az ebből származó alacsony bevételének jelentős részét – egyes szakértők szerint ez a Dunaferr bevételének mintegy fele – a bécsi székhelyű Safin Handels GmbH-ra engedményezi, illetve e cég által megfinanszírozott termékek bérmunkáztatásából nyeri. Ez utóbbi például bérhengerlést jelent, ráadásul úgy, hogy a Dunaferr eladja bugaként saját termékét a Safinnak, és ezt hengerli ki bérmunkában, amit aztán a Safin értékesít az egyre szárnyaló acélpiacon, a még mindig egyre emelkedő acélárakkal. Mindezt úgy, hogy a technológiai folyamatokhoz kapcsolódó szén-dioxid-kvótát a Dunaferrnek kell megfizetnie. Az eddigi két utolsó „békeév”, a 2017-es és a 2018-as mérlegbeszámolókból kitűnik, hogy a Dunaferr eladta a szén-dioxid-kvóta egy jelentős részét az akkori alacsony áron, és ezt később – az egyre emelkedő kvótaárak miatt – nem tudta a termelés felfuttatásához szükséges volumen arányában meg-­, illetve visszavásárolni. Mára az akkori 5 euró/tonna kvótaegység helyett 40 euróba kerül egy egységnyi szén-dioxid-kvóta. A médiában megjelent adatok szerint a kvótatartozással és az annak elmaradása miatti bírsággal együtt a Dunaferr ez irányú kötelezettsége megközelíti a 100 milliárd forintot.

És ne legyenek illúzióik! A Safin „stratégiai partnerként” nem a Dunaferrt finanszírozza, legalábbis nem úgy, mint ahogy azt a Dunaferr mondja, hanem saját jól felfogott érdekében „csak” annyit forgat bele a rendszerbe, ami egyrészt alapanyag-vásárláshoz szükséges, illetve amennyit a késztermékek bérmunkáztatására akar fordítani. Dr. Nagy Péter, a cég jogásza gyakorlatilag megerősítette ezt azzal, hogy „a Safin a Dunaferr körüli bizonytalanságok miatt már nem 60 napos fizetési határidővel szállít alapanyagot, hanem azonnali fizetésre”. Sajnos azonban a bizonytalanságok között ott szerepel egy nem is oly távoli felszámolás „veszélye”, amit a Dunaferr menedzsmentje által hevesen támadott főrészvényes, Steelhold Ltd. a meghatalmazott képviselőin keresztül el akar kerülni.

Hogy kerül a csizma az asztalra?

Alakítsunk először egy jogelőd nélküli céget Safin Dunaferr Acélipari Zrt. néven, amely tevékenysége gyakorlatilag az ISD Dunaferr Zrt. teljes tevékenységi portfólióját lefedi. Ezt az illetékes cégbíróság – az ismert okok miatt – elutasította. Vagyis a Safin Dunaferr Zrt. bejegyzésének korábbi elutasítása – a cégbíróság végzése szerint – a Dunaferr névhasználaton és a telephely-használat miatt nyilatkozó személy jogosultságának hiánya miatt hiúsult meg. Ez a személy lapunk információja szerint is dr. Sevcsik Mónika, az ISD Dunaferr Zrt. RMS- és HR-igazgatója volt. Nem lepődtünk meg azonban azon, hogy dr. Nagy Péter újra próbálkozott, és másodszorra már módosított cégnévvel, egy Vasmű úti irodába telepítve az új cég székhelyét jegyeztette be – ismét a Dunaferr szinte teljes tevekénységi portfóliójával megegyezően – a Safin Donau Zrt.-t. E cégnek 100 százalékos tulajdonosa az a bécsi székhelyű Safin Handels GmbH., amelyre – ahogy fentebb írtuk – az ISD Dunaferr Zrt. engedményezte az acéltermékek értékesítéséből származó bevételét. Talán nem véletlenül a Safin Donau kézbesítési megbízottja az ISD Dunaferr Zrt. nevében is eljáró és nyilatkozó ügyvéd, dr. Nagy Péter. Hogy értsék ezt. Könnyen lehet, hogy egy, az ISD Dunaferr Zrt. elleni jogerős felszámolás vagy egy reorganizációs eljárás esetén a most bejegyzett új cég várományosa lehetne a további késztermék-gyártásnak, úgy, hogy ehhez pedig nagy valószínűséggel az ISD Dunaferr Zrt. eszközeit, termelő berendezéseit használná. Különben mi értelme lenne valamennyi, acélgyártáshoz kapcsolódó tevékenységet már most felvennie egy 3. emeleti irodába bejegyzett cégnek?

Törvényes működés helyett karaktergyilkosság

Mindezek után már nem meglepő, hogy a cég törvényes működésének helyreállítása helyett karaktergyilkossággal próbálja saját felelősségéről elterelni a figyelmet a Dunaferr menedzsmentje. Gyakorlatilag össztűz zúdult Franz Vladimir Habsburg Lothringerre, akit nem ismernek el a Dunaferr tulajdonosi meghatalmazottjának. Ezt az ISD Dunaferr Zrt. hivatalos honlapján szinte becsületsértésig menően közzé is tették. E szerint: „az Euronews hírportálján megjelent tudósítás nem hagy semmilyen további kétséget afelől, hogy a magát Franz Vladimir Habsburg-Lothringennek kiadó, az ügyben a Dunaferr tulajdonosainak „főmeghatalmazottjaként” felbukkant ukrán személy egy nemzetközi hírű szélhámos.”

Gondolkodjunk el kicsit e hirtelen támadt ügy hátterén! Vajon van-e jelentősége a Dunaferr számára, hogy hogy hívják a tulajdonos meghatalmazottját? Kinek kedvez ez a szappanoperába illő körítéssel előadott karaktergyilkosság? Nem nehéz megadni ezekre a válaszokat. Mindez csupán azért hasznos a Dunaferrt jelenleg mindenféle felhatalmazás nélkül működtető menedzsmentnek, mert azt akarják elhitetni ezzel az egész üggyel, hogy a tulajdonosi meghatalmazás egy súlytalan személyhez kötődik.

Pedig a valóságban ez nem így van! A meghatalmazott – lapunk információja szerint – jelentős kapcsolati tőkével és komoly politikai háttérrel rendelkezik mind az orosz, mind az ukrán területeken, aminek hitelességéhez kétség sem férhet, tehát egyáltalán nem véletlen a Dunaferr-ügyben a meghatalmazása. Ha „főszereplőnk” szakmai, politikai hátterére, elfogadottságára keresünk bizonyítékot, nos ez az úr a korábbi ukrán miniszterelnök, Mikola Azarov legbelsőbb köréhez tartozott, és tartozik. Ahhoz a miniszterelnökhöz, aki a mai Oroszországban született, és 1984-ben, még a Szovjetunió megléte idején költözött a mai Ukrajna területére. Azarov a magyar miniszterelnök meghívására 2013 március 28-án Magyarországra látogatott, s a delegáció tagja volt Habsburg Vladimir is, amely a hazai hivatalos honlapokon megtekinthető. Ehhez annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a korábbi ukrán miniszterelnök, Azarov az elmúlt években már elsősorban Oroszországban fejt ki aktív politikai tevékenységet. A Steelhold Ltd.-ben tulajdonos VEB talán mégsem véletlenül adta Vladimir Habsburgnak a Dunaferre vonatkozó meghatalmazást.