A nő és a férfi párkapcsolata kell a családalapításhoz

A társadalmi nem azt jelenti, hogy a társadalom különbözőképpen tekint a nőkre és a férfiakra, a nőiességre és a férfiasságra, az nem a (biológiai) nemi különbségeknek köszönhető, hanem a társadalmon belül létező felfogásoknak, amelyeknek semmi közük a testünkhöz.

A különböző kultúrák különféleképpen fogják fel a férfiasságot és a nőiességet: amit az egyik kultúra egy korszakban nőiesnek tekint, azt egy másik korban vagy kultúrában férfiasnak tartják. Ennek egyáltalán semmi köze a férfiassághoz vagy nőiességhez. A gender kifejezés arra világít rá, hogy annak, ahogyan a társadalom kezeli a nőket és a férfiakat, ahogyan a férfiasságot és a nőiességet felfogja, nem a testünkhöz, sokkal inkább a képzeletünkhöz van köze. Attól, hogy a nő szüli a gyermeket, még nem feltétlenül a nőnek kell elvégeznie az összes házimunkát, elvinnie a gyereket orvoshoz. A gender fogalma nemcsak nőkre és férfiakra vonatkozik, hanem azt sugallja, hogy a női és férfi jellegzetességek intézményekhez, tevékenységekhez és dolgokhoz is kötődnek. (monda.eu)

Frivalszky Edit 2019-ben a kepmas.hu-n Két nem vagy száz? Mit takar a „gender” fogalma? címmel tanulságos cikket jelentetett meg. A többi között az alábbiakat írta:

„Egy feminista konferencián vettem részt, ott tette fel valaki azt az ártatlannak tűnő kérdést, hogy mit is takar a gender fogalma. Az előadó rögtön tisztázta, hogy Magyarországon(!) a két nemre, azaz a férfira és a nőre utal, azok társadalmi megjelenéseit és szerepeit vizsgálja, amíg Európa és a világ többi pontján a többi nemi érzetet, identitást, szexuális viselkedést is magában foglalja (leszbikus, meleg, biszexuális, transznemű, queer, interszex). Arra a kérdésre, hogy a többségi heteroszexuálistól eltérő nemi identitások és szexuális orientációk betegségek-e vagy sem, egy rövidre zárt választ adtak az 1970-es években a nagy amerikai pszichológiai és pszichiátriai társaságok: politikai nyomásra a homoszexualitást levették a betegségek listájáról, pszichológiai kezelésénél is csak a támogató hozzáállást nevezték szakmailag elfogadhatónak. Ezzel a döntéssel szélesre tárták az ajtót más, korábban betegség- vagy viselkedészavar-kategóriába sorolt szexuális orientációk és nemi önazonosságok társadalmi elfogadása és támogatása előtt.

Ez a folyamat ma is tart, egyre szélesítve az elfogadott szexuális viselkedések körét. Véleményem szerint bárhogyan is címkézzük például a homoszexualitást, el kell fogadnunk a jelenség létezését és azokat az embertársainkat, akik saját nemük képviselőihez vonzódnak. De az elfogadásuk nem jelenti azt, hogy az érzéseikkel is azonosulnunk kellene. Nem kell például férfinek látnunk a női testbe született embert, és nem gondolnám, hogy úgy kellene viselkednem vele, mintha férfi lenne. Nincsenek feléjük teljesíthetetlen elvárásaim, csupán annyi, hogy nekik se legyenek teljesíthetetlen elvárásaik felém. Teljesíthetetlen elvárás alatt értem a házasság és a család fogalmának átminősítését, szétcincálását és újratöltését is.”

Egyetértek a szerzővel, mivel mostanában sok olyan nézet van, ami alapján az ember nem feltétlenül férfi vagy nő, hanem sokféle nemet emlegetnek. Pedig arról nem szabad elfeledkezni, hogy egy férfi és egy nő párkapcsolata a fajfenntartás alapja is.

Van, aki nem ad nevet a gyerekének, majd az eldönti, milyen nemű

(Ma már megköveznék az egykori középiskolai osztályfőnökömet, aki nem győzte hangsúlyozni a házasság szentségét, és mindig arra biztatott minket, hogy minél több gyerekünk legyen, mert kettővel még csak a szülőket pótoljuk). Ebből kiindulva: miként nemzhet gyereket két egynemű ember?

Visszatérve a nemiség kérdésére: egyre divatosabb, hogy a szülők nem adnak nevet a gyereknek, mert a gyereknek joga van eldönteni tizennyolc évesen, hogy milyen neműnek tartja magát. Még a gondolat is szörnyű. Mert nézzük csak? Ha nincs a gyereknek neve, neme, hogyan szólítják, milyen ruhát vesznek neki, az iskolában melyik WC-be jár a fiúba, a lányba?

De nézzünk hétköznapibb dolgokat, amik nem klasszikus értelemben vett „genderek”, de jellemző napjaink kifordult gondolkodásmódjára, módjaira. Könyvcímeket, könyvek szövegeit kell átírni, mert egyesek szerint nem a mai kor szellemének való. De kérdem én, ha 1939-ben Agatha Christie a talán legsikeresebb regényének azt a címet adta, hogy Tíz kicsi néger, az miért zavar most bárkit is. (Arról nem is beszélve, hogy a feketéket egyáltalán nem érinti a történet, porcelánszobrokról van szó.)

De ott van a legújabb hülyeség, ami azért nem teljesen új keletű, de tavaly erősödtek fel azok a hangok, hogy az őslakosságot sérti az, hogy az észak-amerikai profi sportokban több csapat is az indiánokra utaló nevet visel, és ez bántja az őslakosokat. Persze felháborodni a fehér jogvédő szervezetek kezdtek. Van olyan jogvédő csoport, amely kilencmilliárd dollárt követelt az indiánok nevében az indiánok ilyen fajta megaláztatása miatt – biztos, hogy jogvédenek és nem üzletelnek ezek a szervezetek? (Az ügyben egyébként az indiánok is megosztottak.)

A legújabb: Hollandiában majdhogynem botrány lett abból, hogy egy fehér szerette volna egy afroamerikai versét lefordítani. A történet érdekessége, hogy egy világhírűvé vált versről van szó, amit a színes bőrű Amanda Gorman adott elő Joe Biden, az új amerikai elnök beiktatásakor. Ami még bizarabb, maga Gorman választotta Marieke Lucas Rijneveldet verseinek holland fordítójául, mégis elutasítás lett a vége, mert a kiadó arra hivatkozott, hogy Marieke Lucas Rijneveld fehér és nem bináris nemi identitású, emiatt sokak szerint nem lett volna képes megfelelően lefordítani a fekete költőnő műveit.

Végül egy személyes dolog. Ha hasonlóan gondolkodnék, mint azok, akik a Földet most ki akarják fordítani a sarkából, akkor az én önérzetemet is sértené az alábbi történet. Még a vírus előtt rendeltünk két repülőjegyet a feleségemmel, és a szokásos Mr. és Mrs. Agárdy helyett csak annyi volt a jegyeken, hogy Csaba és Anita. Megkérdeztem, ennek mi az oka? A válasz: nem jelölhetik meg a nemeket. Én is érzékenykedhettem volna ekkor, és mondhattam volna, ne Csabázzanak, ne Anitázzanak minket, hanem uramozzanak és hölgyemezzenek.