Zakók, öltönyök és a Vormer-farmer – frissítve

A Sztálinvárosi Hírlap azt írta 1957 nyarán, hogy az üzem beindításához szükséges 400 ezer forintot az akkori tanács teremtette elő, amíg a üzemi épületet a vasmű adta a kikötőben. A ruhagyár teljes üzembe helyezéséhez 4 millió forintra volt szükség abban az időben. Még ez év augusztusában megtörtént az első fejlesztés: új gyártósor indult, hetven fővel bővült a dolgozók száma. A korabeli sajtó azt is megírta, hogy mennyit lehetett keresni ebben az üzemben. A varrónők a tanuló időszakban 30–40 forintot kerestek naponta. A kézi munkások 1000–1200 forintot, a gépi dolgozók 1300–1500 forintot vihettek haza havonta.

Még szintén ebben az évben arról szóltak a hírek, hogy a ruhagyárban agyonhajszolják a munkásokat, túl nagy a követelmény. „A városban széltében-hosszában beszélnek erről” – írta a Sztálinvárosi Hírlap, majd hasábjain az illetékeseket megkérdezve cáfolta is ezt a híresztelést. A ruhagyár első születésnapján már 820 fő dolgozott az üzemben, és jutalmakat is osztottak az arra érdemes dolgozóknak. Az üzem születésnapjára írt újságcikk ugyanakkor azt is megemlítette, hogy cél a ruhagyárban készült öltönyök minőségének folyamatos javítása, és a költségcsökkentés megvalósítása, mert túl sok gomb és egyéb kellék kerül a szemétbe.

A városi újság egy évvel később arról számolt be, hogy 22 ezer öltöny, zakó és nadrág exportra készült a ruhagyárban a hazai piacra szánt mennyiségen felül. 1961-ben a Fe­jér Megyei Hírlap írt „egy kitüntetéshalmozó” üzemről, ugyanakkor az is megjelent a sajtóban, hogy a Vörös Október Férfiruhagyár sztálinvárosi üzemének 800 dolgozója közül 448 főnek nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége. Pedig a dolgozókba vetett bizalom nagy volt, legalábbis az üzem sikerességét ezzel magyarázta akkoriban Koltai Lajos üzemvezető. 1966-ban az elektromos vasalókat korszerűbb gőzvasalókra cserélték a gyárban, és megkezdték az új, laminált zakók gyártását is. Ekkoriban már 2200 forintot lehetett keresni havonta a ruhagyárban. A hetvenes évek közepe e fejlesztésekről szólt: több mint hatmillió forintos beruházással új gépekkel modernizálták a dunaújvárosi ruhagyárat.

A férfiruhagyár városi gyárában 1975. január 28-án megkezdték a farmeröltönyök sorozatgyártását. A nyári szezonra húszezer férfi- és női öltöny készült a városban, egyetlen helyen az országban. Ez volt a Vormer-farmer, amelyet minden ruházati boltban árultak az országban, nyolc féle fazonban és több színben. 1977-ben, a gyár fennállásának 20. évfordulóján kitüntetéseket adtak át, ünnepséget és kiállítást rendeztek a dolgozóknak. 1980-ban a gyár a Budapesti Nemzetközi Vásáron is bemutatta termékeit. 1982-ben még arról szóltak a hírek, hogy kiváló a ruhagyárban előállított termékek minősége, és hogy biztos a piac, stabil az üzem működése. 1983-ban már hatodszorra nyerte el az Élüzem címet a VOR dunaújvárosi egysége.

A nyolcvanas évek végén még bérfejlesztésekről, újításokról és holland megrendelésről írt a sajtó a ruhagyárral kapcsolatban. A kilencvenes évek elején már arról, hogy a VOR-ból ELIT lett a gyár neve, és küszöbön a részvénytársasággá alakulás is. 2000 végén pedig arról írt a helyi sajtó, hogy a piacvesztés miatt leszálló ágba került ruhagyárat tulajdonosa eladni kényszerült az év végén. A cég közgyűlése 2001 májusában úgy határozott, hogy az üzem felveszi az angol üzletember-tulajdonos nevét, és ezentúl Berwin Ruhagyár Rt. néven működik.

2005. szeptember 7-én az angol tulajdonos úgy döntött, hogy az év végén bezárja a Berwin Ruhagyár Rt. helyi üzemét. Döntését a kínai dömpingáru okozta megrendelés-csökkenéssel indokolta. Sikerült még pár hónapot ráhúzni, de 2006 tavaszán lakat került az egykor szebb napokat megélt ruhagyár kapujára.