Könyvjelző: beszédek, írások és imádságok koronavírus idején

A prédikációkon kívül az olvasó találkozhat a könyvben a lelkész interjúival, televíziós szereplésével, videóüzeneteivel, s a Facebookon megjelent írásaival.

A szerző könyvében felváltva használja a keresztény, illetve a keresztyén szavakat, ezzel is rámutatva arra, hogy kiadványában nemcsak a reformátusokat, hanem minden olyan embert meg szeretne szólítani, aki a járvány ideje alatt keresi Isten szavát.

A keresztyén, de a keresztény elnevezés is görög eredetű szó, a magyar nyelvbe szláv közvetítéssel került be, majd ott több hangtani változáson is keresztülment. A görög szó, krisztianosz, azt jelenti, hogy Jézus Krisztus követője. A keresztyén alakot ma kizárólag a protestánsok használják, a modernebb keresztény változatot pedig a katolikusok és a protestánsok is. A Magyar Tudományos Akadémia mindkét változatot elfogadja és helyesnek tartja.

Az első imádság

A koronavírus végett március közepétől zárva voltak a templomok, az istentiszteleteket csak online formában lehetett megtartani, ami egyes lelkészeket és papokat zavart, mert nem láttak, észleltek visszajelzést igehirdetésük alatt, csak a kamerába beszélhettek. A hívek életében is gyökeres fordulatot okozott, nem foglalhatták el kedvenc, már megszokott helyüket a templom padsorai között, nem üdvözölhették ismerőseiket, minden megváltozott, amit addig megszokottnak és teljesen természetesnek vettek.

Balog Zoltán első imádságában megköszönte Istennek, hogy ezekben a nehéz időkben is gondoskodik azokról, akik gyógyíthatnak, ápolnak, fenntartják a rendet, megteremtik azt, amire egy társadalomnak szüksége van. A járvány ideje alatt szinte a semmiből jelentek meg olyan segítőkész emberek, akik nemcsak magukra gondoltak, hanem segítették embertársaikat, rámutatva arra, hogy egymásból élünk, egymás munkájából, segítségéből és szeretetéből.

A könyvben olvashatunk arról is, hogyan oldották meg a húsvéti istentiszteletet, illetve hogyan élték át az úrvacsorai közösséget úgy, hogy a hívek nem léphettek be a templomba.

Miért engedi Isten, hogy egy ilyen világjárvány sújtsa az emberiséget?

Miért történik mindez?

Sokan feltették és felteszik ma is a kérdést. Miért engedi Isten, hogy egy ilyen világjárvány sújtsa az emberiséget? Balog Zoltán erről így ír:

„Először is nemcsak lehetőségünk, hanem kötelességünk is feltenni azt a kérdést, hogy miért? Fontosak ugyan az okok, amelyek ehhez a világváltsághoz vezettek, de még fontosabb ennek célja.”

A keresztény ember így közelíti meg a kérdést, mert a félelem és a bizonytalanság komoly fegyver a gonosz emberek kezében. A válaszokra tudni kell várni, nem azonnal jönnek. A könyv rámutat arra, hogy ilyen helyzetben nem távolodnunk kell egymástól, hanem közeledni embertársaink felé.

A szerző így fogalmaz

„A teremtő, szabadító, szerető Isten nem vírushordozó. Minél közelebb vagy hozzá, annál közelebb vagy magadhoz és embertársaidhoz. Ez a közelség nem a vallásos ember kiváltsága! Az Isten-kapcsolat és az ember-ember kapcsolat túl van a tételes vallásokon, a felekezeti hovatartozáson, túl azon, hogy katolikus vagy-e vagy református. Őt keresni, általa szeretve lenni – ez mindenkinek a lehetősége.”

A szerző kitér arra is, hogy amikor valami jó történik velünk, akkor nem kérdezzük, hogy miért, mert úgy érezzük, azt mi magunk értük el, pedig minden Isten gondviselésén múlik, a jó is és a rossz is. A keresztény ember ebben hisz, és ez a hite viszi át a különböző nehézségeken, így az említett járványon is.

Minden rosszban van jó is

Balog Zoltán az egész koronavírus-járványt a hit oldaláról nézi, elemzi és magyarázza. Szerinte az emberiség előbb-utóbb szembesülni fog azzal, hogy nem jó irányba halad. Az ember eljutott oda, hogy azt hitte, már mindent elérhet, megvalósíthat, akár hit nélkül is, ez a járvány pedig megmutatta ennek a gondolkodásnak a csődjét. Nevezhetjük egyszerűen ezt egy isteni stoptáblának, írja a lelkész, majd így folytatja: „Egy láthatatlan vírus képes fogságba ejteni egész kontinenseket, és alapvetően tehetetlenek vagyunk ezzel szemben. Kiderült, hogy nem azoknak van igazuk, akik a globalizmust tartják az egyedüli megoldásnak az életre, hiszen éppen az ellenkezője történik.”

Az embert természetesen foglalkoztatja a járvány és a vele járó nehézségek, de a könyvet olvasva a dolgok mögé is láthatunk, a szerző rávilágít arra, hogy egy hitben élő közösségi kötelék segít átvészelni ezt az időszakot. Ha vannak társak, akikért imádkozhat az ember, és ők is ezt megteszik, akkor ez egyfajta védelmet nyújthat. Megtalálni embertársainkat, ismét felfedezni őket, megbecsülni azokat, akik eddig velünk voltak, de ezt mi természetesnek vettük, ez a rádöbbenés ennek a parányi vírusnak az üzenete.

Újrakezdés

A könyvben szó van a Covid-19 utáni helyzetről, Balog Zoltán azt mondja: ott folytatni, ahol a vírus előtt abbahagytuk, akkor sem tudjuk, ha azt szeretnénk, hiszen az ember folyamatosan változik. Szerinte a járvány egy próbatétel, amelynek üzenete van, és ezt érdemes meghallgatni. Az egész helyzet egy figyelmeztetés nekünk, embereknek, akik azt hisszük, hogy mi menedzselünk mindent és tőlünk függ az életünk. Az egyháznak és a keresztény gyülekezeteknek épp az a legfontosabb feladata, hogy ezekre rávilágítson és segítsen megtalálni a megoldáshoz vezető utat.

Balog Zoltán végül kifejti, hogy számára áldás volt ez az időszak, annak ellenére, hogy a járvány sok ember­életet is követelt, és sajnos még ma sem látjuk ennek a végét. A gyász mellett egy új dimenzió is megnyílt nemcsak a lelkészek és papok, valamint a hívő emberek számára, hanem minden ember előtt, és ez a hit kell, hogy vezéreljen bennünket, hogy együtt le tudjuk győzni ezt a gyilkos kórt.

A lelkész a következő szavakkal fejezi be könyvét:

„Az egyház létének értelme pedig a misszió, ez nem papi kiváltság, vagy hivatali kötelesség, hanem minden elhívott keresztyén közös ügye.”

(A résztvevők adományt ajánlhattak fel a kapott kötetért cserébe, és az ebből befolyt összeget jótékony célokra fordítják majd.)

Felhasznált irodalom:

Balog Zoltán: Nem csak kenyérrel…., Kairosz Kiadó, Budapest, 2020.