Gondolkodjunk! Mindig születik jó megoldás

Tudjuk azt is, hogy rengeteg az autó, sok családban kettő is van, a fiatalabb generációk már nem képesek egy métert sem gyalogolni, ami a helyzetet nagyban nehezíti.

De, mert mindig ott van a de!

Lehetne előrelépést produkálni, de valahogy senki sem vesz észre égbe kiáltó dolgokat. Ha csak az Ady Endre, József Attila, Babits Mihály és a Május 1. utca által határolt területet vesszük, egy kis józan paraszti ésszel húsz parkolóhelyet lehetne létrehozni, de tizenegyet mindenképpen.

Nem voltam rest, végigjártam a területet, és méréseket végeztem. (A bátorságot azért vettem, mert nem vagyok teljesen „kívülálló”, mivel építészként végeztem, földmérés és útépítés szakon.)

Szóval több helyen parkolóhelyek kellős közepén állnak a közvilágítást szolgáló villany­oszlopok. Ami még talán nem okozna nagy problémát, de elegáns térkövekkel vették azokat körbe, a területet csökkentendő. (Bár a cél bizonyosan nem ez volt.)

Legszebb, amikor a parkolóhely kellős közepén van a kukákat őrző ketrec. Erre azután tényleg nincs válasz. Mondják, zöldterületet vegyenek el a kukáknak? Igen. Sőt, a városban több helyen van rá példa, hogy zöldterületen, térkővel, sövénnyel körbevéve nagyon is szépen megoldható a kérdés.

De, ha már itt tartunk. Felvetődik a kérdés, a kukák parkolóhelyen való tárolása a jobb, vagy az, hogy az autók parkolnak a zöldterületeken, a járdákon? Szerintem a választ megadni nem nehéz.

De egy kicsit szélesítsük a körünket. A városháza és a Szent Pantaleon Kórház környékén parkolni szinte lehetetlen, vagyis nem lehetetlen, de már kora reggel foglalt minden hely. Ezúttal mint megoldással nem foglalkozom a mélygarázs vagy a parkolóház ötletével, azt viszont tudom, ezért a felvetésemért keresztre feszítenek, de tény: a világ nagyon sok pontján nem ördögtől való, hogy parkolási díj van. Azt is tudom, hogy pillanatnyilag nincs olyan politikai erő a városban, amely egy ilyen – bizony népszerűtlen – döntést meghozna.

Pedig emlékezzünk vissza, amikor rövid ideig a belvárosban fizetni kellett a parkolásért, szinte üresen tátongtak a parkolóhelyek. Mert úgy döntött a polgár, hogy a Kossuth Lajos utcából nem autóval megy a polgármesteri hivatalba dolgozni, hanem azt a kis távolságot megteszi gyalog.

Arra is van más városokban példa, hogy bizonyos belvárosi utcákban az ott lakók ingyen parkolhatnak, az „idegeneknek” viszont fizetniük kell. Ez is bevált.

Szóval van min gondolkozni, és érdemes is. Mert az azért mégsem állja, hogy a belvárosban sokszor hosszú ideig kell körözni, hogy az ember leparkolhasson, és sokszor két megoldás van: a járda vagy a fű, vagy kilométerek a lakástól.

Hölgyeim és uraim! Gondolkozzunk, mindig van megoldás!